A vallási vezetők közös békefelhívása Assisiben

Különböző vallásokhoz tartozó férfiak és nők zarándokként gyűltünk egybe Szent Ferenc városában. Itt 1986-ban, harminc évvel ezelőtt, II. János Pál pápa meghívására az egész világról összegyűltek a vallások képviselői, első alkalommal, igen intenzív és ünnepélyes részvétellel, hogy rámutassanak a béke nagy értéke és a hiteles vallásos magatartás közötti elszakíthatatlan kapcsolatra. Attól a történelmi eseménytől hosszú zarándoklat indult el, amely – sok várost érintve a világon – sok hívőt bevont a párbeszédbe és a békéért végzett imába; egységbe fogott a különbségek egybemosása nélkül, szilárd vallásközi barátságoknak adott életet, és hozzájárult nem kevés konfliktus megszűnéséhez. Ez a szellem vezet minket: találkozni szeretnénk egymással a párbeszédben, szembe akarunk szállni az erőszak minden formájával, valamint azzal, hogy a vallással visszaéljenek a háború és a terrorizmus igazolására. Mindazonáltal az 1986 óta eltelt években még sok népet sújtott háború. Nem mindig értették meg az emberek, hogy a háború rosszabbá teszi a világot, és csak fájdalmat, gyűlöletet hagy maga mögött. A háborúval mindenki vesztes, a győztesek is!

Imánkkal Istenhez fordultunk, hogy adja meg a békét a világnak. Elismerjük annak szükségét, hogy állandóan kérjük a békét, mert a béke védelmezi és megvilágítja a világot. A béke Istennek a neve. Aki Isten nevét használja arra, hogy igazolja a terrorizmust, az erőszakot és a háborút, az nem az ő útján jár: a vallás nevében viselt háború magával a vallással szembeni háborúvá válik. Szilárd meggyőződéssel hangsúlyozzuk tehát, hogy az erőszak és a terrorizmus ellentétben áll az igazi vallási szellemmel.

Meghallgattuk a szegények, a gyermekek, a fiatal nemzedékek, a nők, a háborútól szenvedő sok testvérünk és nővérünk hangját; velük együtt mondjuk hangosan: nem akarunk háborút! Ne maradjon meghallgatás nélkül számtalan ártatlan ember fájdalmas kiáltása! Nyomatékosan kérjük a nemzetek vezetőit, hogy semlegesítsék a háborúk indítékait: a hatalomvágyat és a pénzsóvárságot, a fegyverkereskedés kapzsiságát, a részérdekeket, a bosszúállást a múltért. Fokozzák a konfliktusok hátterében álló okok megszüntetésére irányuló konkrét munkájukat, ezek az okok pedig a következők: a szegénység, igazságtalan és egyenlőtlen élethelyzetek, az emberi élet kizsákmányolása és semmibevétele.

Köszöntsön ránk végre az az új korszak, amelyben a globalizált világ a népek családjává válik. Valósuljon meg annak az igazi békének a felelősségteljes építése, amely figyelemmel van az emberek és a népek valódi szükségleteire, amely együttműködéssel megelőzi a konfliktusokat, amely találkozással és párbeszéddel legyőzi a gyűlöletet és felülemelkedik a nehézségeken. Semmi sincs veszve, ha ténylegesen párbeszédben állunk egymással! Semmi sem lehetetlen, ha imában Istenhez fordulunk! Mindannyian a béke kézművesei lehetünk; Assisiből megújítjuk – meggyőződéssel – elkötelezettségünket a mellett, hogy a béke kézművesei legyünk, Isten segítségével, karöltve minden jóakaratú férfival és nővel.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: ANSA

Magyar Kurír