A velencei pátriárka a jászolállítás hagyományáról: Nem képmutatás, hanem a szeretet jele

Közeledik december 8., szeplőtelen fogantatás ünnepe, amikor az itáliai félszigeten hagyományosan felállítják a betlehemi jászlakat. Az otthonokban, iskolákban, hivatalos intézményekben is helyet kapó olasz tradíció középkori gyökerei egészen Assisi Szent Ferencig vezethetők vissza.

A bevándorlók és menekültek befogadásáról és támogatásáról ismert padovai plébános, Luca Favarin december 2-án a közösségi oldalán közzétett bejegyzésében így fogalmazott: „Ha idén nem állítunk jászlat, akkor ezzel mutatjuk a lehető leginkább evangéliumi jelet. Az evangélium és az evangéliumi értékek iránti tiszteletből ne állítsunk betlehemet. A szegények iránti tiszteletből ne állítsunk betlehemet.”

A helyi rádió reggeli műsorában továbbment ennél. Állítása szerint „aki ma betlehemet épít, az képmutató, mert a jászol az uralkodó álszentség külső jegye lett. Ne állítsunk betlehemet, a szegények és migránsok iránti tiszteletből. A jászoljelenet a menekülő embert ábrázolja, aki menedéket keres, és azt egy istállóban leli meg. Kitenni a szobrocskákat, keresztet vetni a Kisjézus előtt, miközben mindennap az ellenkezőjét tesszük, ez szerintem szégyenteljes.”

A padovai plébános felvetését óriási felháborodás követte. Hívők és nem hívők fejezték ki nemtetszésüket a betlehemállítás elvetésével kapcsolatban, ugyanakkor olyanok is akadtak, akik egyetértettek Don Lucával. Az egyik kommentelő azt kérdezte: „Akkor vajon Szent Ferenc sem tisztelte a szegényeket, amikor Greccióban fölállította az első betlehemet?”

Az egyházmegye hivatalos válasza sem késlekedett: a velencei patriarkátus másnap, december 3-án közleményt adott ki, amelyben leszögezi: „A jászol az egyetemes szeretet és nyílt befogadás jele minden ember irányában. Társadalmunknak ma szüksége van ékesszóló jelekre, amelyek ezt a valóságot mutatják föl. Egy keresztény számára pedig a jászol a hite »szívét« jelenti. A betlehemi jászol a keresztények és senki más számára sem kényszer, hanem egy lehetőség, hogy az ember önmagára találjon a Magasságos és a többi ember iránti szeretetben és nyitottságban.”

A Vatikáni Rádió olasz szerkesztősége megkérdezte Francesco Moraglia érseket, Velence pátriárkáját az eset kapcsán. A főpásztor az interjúban kifejtette, hogy a modern világnak újra föl kell fedeznie a keresztény szimbólumok erejét, melyek képesek átalakítani szívünket. A kérdés nem az, hogy legyen vagy ne legyen betlehem, a kérdés a mi megtérésünk. Természetesen el kell vetni a képmutatást és a kiselejtezés ideológiáját, de nem áldozhatjuk föl a betlehemet a hibás magatartások miatt. Francesco Moraglia azt is leszögezte, hogy a jászol nem egy dísztárgy vagy egy játék – de ez csak a mélyen hívő ember számára egyértelmű. A jászol sokkal több ennél: egy eszmét, egy javaslatot hordoz. Lényegében élő lelkiismeret-vizsgálat mindazoknak, akik kiteszik a betlehemet. Soha nem kényszer.

Veneto tartományban több általános iskolás gyermek levélben kérte, hogy ne vegyék ki Jézus nevét a karácsonyi énekből, amint azt tanítónők kezdeményezték a nem katolikusok iránti tiszteletből. Ezzel a kéréssel más vallású gyerekek és szüleik is egyetértettek. Az eszmék, a jelek és a szimbólumok hatással vannak a mentalitásra. Akkor pedig még inkább fontosak, amikor ezt valaki nehezen érti meg. Legyünk hitelesek, állítsunk hitelesen keresztény betlehemet – magyarázta a velencei pátriárka.

Arról se feledkezzünk el, hogy a jászolnak van egy laikus olvasata is, amit a nem keresztényeknek adhatunk, akik nem szoktak hozzá a jelképek erejéhez. Ez pedig az, hogy az emberiség a legutolsókból is áll, és a keresztények számára a legutolsókat az első, az Úr Jézus jelképezi. A jászol alkalmat kell hogy teremtsen, de nem a vitára, hanem arra, hogy megízleljük a valódi emberség leckéjét, mert az az egyetemes szeretetet jelképezi mindenki iránt. A hívők számára pedig magának a hitnek a szívét, a középpontját adja. Isten, aki nemcsak, hogy létezik, de be is lép a mi történelmünkbe, úgy, mint egy közülünk, és mindenkihez fordul. A legutolsókra tekinteni ugyanis nem jelenti azt, hogy kizárjuk az elsőket, hanem azt, hogy senkit nem rekesztünk ki.

Akkor hogy lehet, hogy karácsony előtt újabban mindig ugyanazzal a stratégiával támadják a keresztény hit jelképeit? – kérdezte a Vatikáni Rádió munkatársa a velencei főpásztort. Moraglia érsek szerint ez a kérdés – érkezzen bár katolikus vagy nem katolikus körökből – mindenkihez szól. A feszület és a jászol olyan szimbólumok, amelyek befogadást és egységet biztosítanak, tehát érthetetlen, miért támadják ezeket. Ferenc pápa bizonyos sötét rosszról beszélt, ami elhomályosítja azoknak az eszét és szívét, akik így tesznek. Kikelnek a jelképek ellen, amelyek pedig sok emberi, szociális, személyes, családi problémára és bennünk lévő kérdésre megoldást adnának – mondta a főpásztor.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír