Ahol múlt és jövő találkozik – Az Egyházi Könyvtárak Egyesülése szakmai konferenciája Budapesten

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A rendezvény az Országos Könyvtári Napok 2018: Könyvtárak – Közös tudás – Közösségi hozzáférés tematikus hét Örökség és emlékezet programjához kapcsolódott. Az EKE már korábban is fontosnak tartotta, hogy tagkönyvtárai is csatlakozzanak az Országos Könyvtári Napokhoz. Az egyesülés 2018-ban immár másodszor rendezett szakmai összejövetelt az országos eseményhez kapcsolódva.

Ásványi Ilona, az EKE elnöke köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy az Informatikai és Könyvtári Szövetség (IKSZ) által koordinált szakmai hét több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Bevezetőjében szólt arról, hogy az Országos Könyvtári Napok tematikus hét ebben az évben három jeles eseményhez kapcsolódik: az egyik a családok éve, melyet a magyar kormány kezdeményezett; a másik a kulturális örökség európai éve, az Európai Bizottság javaslatára; a harmadik pedig egy születésnap: 25 éve jött létre a Nemzeti Kulturális Alap, mely szervezet negyedszázada támogatja a kultúrát hazánkban. Az egyházi könyvtárak – az országos muzeális gyűjteményekkel karöltve – programjukkal a három jeles esemény közül az európai kulturális évhez is csatlakoznak. A nemzetközi kezdeményezés célja, hogy minél többen felfedezzék és megismerjék Európa kulturális örökségét. Az év szlogenje: „Örökségünk: a múlt és a jövő találkozása”.

Első előadóként Fülöp Attiláné, az IKSZ elnökségi tagja beszélt a Könyvtári Informatikai Kamara (az IKSZ elődje) létrejöttéről, majd átalakulásáról, az egyesület szervezte országos programokról; ezek közül kiemelten az Összefogás a könyvtárakért címmel meghirdetett rendezvényekről 1995 és 2005 között, valamint a 2006-tól napjainkig tartó Könyvtárak összefogása a társadalomért projektről. Felhívta a figyelmet az időközben bekövetkezett szemléletváltásra. Kezdetben a könyvtárosszakma kérte a társadalom segítségét könyvtárakért: az első, 1995-ben Kecskeméten megrendezett konferencia címe Az ország jövője, a könyvtár jövője volt. 2006-tól a programszervezők immár a könyvtárosokat és könyvtárakat hívják arra, hogy a lehető legszélesebb értelemben, a legkülönbözőbb területeken fogjanak össze a társadalomért. Mára az Országos Könyvtári Napoknak egységes a célkitűzése, tartalma, arculata, reklámja és promóciója. A tematika évente változik, de a különböző témák egymásra épülnek. A 2018. évi programsorozat az elmúlt évekhez hasonlóan minden korosztályt megszólít, a rendezvények a fővárostól a legkisebb településig, több száz helyszínen zajlanak.

A szakmai nap délelőttjén, az Élő muzeális gyűjtemények című részben Boka László, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) tudományos főigazgató-helyettese; Mátyás Melinda és Virág Gabriella, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár munkatársai; Szabó Ádám, az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye munkatársa tartott előadást.

A délutáni, Élő egyházi gyűjtemények című részben az egyházi könyvtárak munkatársai beszéltek a könyvtárukban, gyűjteményükben folyó munkáról. Elsőként Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumigazgató, a pápai Pannonia Reformata Múzeum kiállításairól és az itt folyó múzeumpedagógiai munkáról beszélt. Előadásának címe Örökségünk életre keltése. Tudásegyesítés és családbarát szolgáltatások a Pannonia Reformata Múzeumban volt.

Török Beáta, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Könyvtárának vezetője „Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni” (Lk 6,44) – Jövőt tápláló gyümölcsöt kínálnak-e az egyházi felsőoktatási könyvtárak? címmel tartott előadást. Először az egyházi felsőoktatási könyvtárak helyét vizsgálta a könyvtári rendszerben. Szólt a felsőoktatási könyvtárak szakkönyvtári jellegéről, helyükről a nem egyházi felsőoktatási könyvtárak között, valamint az egyházi könyvtárak esetében nem automatikusan elnyerhető nyilvános státuszról. Utána az egyházi felsőoktatási könyvtárak szakmai szervezetekkel való kapcsolatát elemezte, majd a 2017. évi statisztika (OSAP 1442) alapján számokban ismertette az egyházi felsőoktatási könyvtárak jellemzőit.

Az előadó az egyházi felsőoktatási könyvtárak és könyvtárosok jellemzőiről szólva a következőket említette, példákat hozva: kurrens idegen és magyar nyelvű teológiai szakirodalom gyűjtése, feltárása, hozzáférésének biztosítása nyomtatott és elektronikus formában; a szerzeményezés összehangolása a felekezetek között és az egyes felekezeteken belül; egyetemi „tudásvagyon” összegyűjtése, rendszerezése, szolgáltatása – Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT), elektronikus tartalmak előállítása, tudástárak létrehozása. Ezután ismertette a könyvtárosok és könyvtárak erősségeit és gyengeségeit. Szólt a felsőoktatási könyvtárakban folyó munkáról és a Sapientia főiskola könyvtárának jó gyakorlatairól.

Mészáros Kornélia, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Könyvtára vezetője Lumen bibliothēcārum: Könyvtári szerepek az egyházi felsőoktatásban címmel tartott előadást. Majd Tamási Balázs, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Könyvtárának igazgatója mutatta be az általa vezetett intézményt, Közép-Európa egyik legjelentősebb zsidó könyvtára: az OR-ZSE újjáéledő gyűjteménye címmel.

A szakmai napon Kövécs Ildikó, az EKE titkára, a szegedi Gál Ferenc Főiskola Könyvtárának vezetője a gyűjtemény múltjáról és jelenéről beszélt. Emléket állított a húsz éve elhunyt jeles egyháztörténésznek, lelkipásztornak és könyvtárosnak, Lotz Antalnak. Kövécs Ildikó elmondta: az előadásra készülve nagyon érdekes adatra bukkant, miszerint 1971-ben egyházi levéltárosi tanfolyamot, 1973-ban egyházi könyvtárosi tanfolyamot szerveztek zömében egyháziak részére állami intézmények. Az OSZK által indított könyvtárostanfolyam okát így jelölte meg egy, az előadó által idézett forrás: „Az egyházi gyűjtemények kezelése és feltárása speciális ismereteket igényel: részben többet, részben kevesebbet, de főként mást, mint amit és amennyit az egyetemi, illetve a középfokú általános könyvtárosképzés nyújtani tud” (Pintér Márta).

A szegedi szeminárium – teológiai főiskola – történetében jelentős esemény volt, amikor elindult a világi teológusok képzése, majd az a gesztus, amikor a főiskola felvette Gál Ferencnek, a 20. századi magyar teológia meghatározó személyiségének a nevét. Napjainkban a Gál Ferenc Főiskola Könyvtára felsőoktatási és egyházmegyei szakkönyvtárként definiálja magát, melyet szakképzett könyvtárosok működtetnek. A könyvállomány 99 százaléka elektronikus katalógusban feltárt, autopszia alapján. 2014-től új kihívást jelentett a Gál Ferenc Főiskola bővítése három karral (Szarvas: Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Kar; Gyula: Gál Ferenc Főiskola Egészség- és Szociális Tudományi Kar; Békéscsaba: Gál Ferenc Főiskola Gazdasági Kar), ami szorosabbra fonta a szegedi főiskola könyvtára együttműködését a három kari könyvtárral. A könyvtárnak szoros a kapcsolata a szeged-csanádi egyházmegyei Gelsey Vilmos Pedagógiai Intézettel is. Idén névadójukról, Gál Ferenc professzorról is megemlékeztek egy emlékkiállítás keretében.

A délutáni előadásokra is többen reflektáltak, valamennyien az előadók tanúságtételét, elkötelezettségét, lelkesedését és missziós tevékenységét dicsérték. Az EKE elnöke, Ásványi Ilona és Kövécs Ildikó, az EKE titkára – a konferencia szervezői – azt kérték az előadóktól, hogy mutassák meg: a muzeális anyagot őrző gyűjtemények és az egyházi könyvtárak nem holt múzeumok, archívumok, könyvraktárak, hanem élő intézmények. Működésükben, szolgáltatásaikban valóban a múlt és a jövő találkozik, amikor korszerű gyűjteményeket működtetnek, akár műemléki környezetben. A konferencia előadói mindannyian teljesítették ezt a kérést.

Az előadók prezentációi elérhetők az EKE honlapján.

Forrás: Egyházi Könyvtárak Egyesülése

Fotó: Baranya Péter

Magyar Kurír