Aki „szentté tette Rómát” – Szent Rosa Venerini

Rosa Venerini 1656. február 9-én született Viterbóban; szülővárosa a pápai államhoz tartozott. Édesapja orvos volt a városi kórházban, édesanyja pedig egy gazdag polgári család lánya. Rosáék négyen voltak testvérek, szüleiktől komoly nevelést kaptak, amelyben éppoly fontos volt a hit, mint a műveltség.

Rosa kimagasló intelligenciáról és ritka emberi érzékenységről tett tanúságot. Húszévesen döntenie kellett jövőjéről. Akkoriban a nők számára két lehetőség nyílt: a házasság vagy a kolostor. Rosa tisztelte mindkettőt, de úgy érezte, neki más küldetése van. Ám még nem látta tisztán a jövőjét, ezért eljegyezte magát. Vőlegénye azonban néhány hónap múlva meghalt. Ezután apja javaslatára belépett a Szent Katalin domonkos kolostorba. Itt volt apáca az egyik nagynénje, aki lelkivezetője lett. A kolostor csendjében Rosa megtanulta a meditációban meghallani Isten szavát. A belső imát, amelyet itt elkezdett, élete végéig folytatta, és ez a mindennapi tevékenységek során is misztikus módon egyesítette Krisztussal.

Csupán néhány hónapot töltött a kolostorban, mert édesapja meghalt, és ő hazament, hogy beteg édesanyját ápolja. Még ugyanabban az évben elhunyt a bátyja is, és ezt a veszteséget édesanyja már nem viselte el, ő is hamarosan meghalt. Rosa ekkor huszonnégy éves volt.

Közben nővére férjhez ment, ketten maradtak a szülői házban az öccsével. Rosa meghívta otthonába a környéken élő nőket, hogy együtt imádkozzanak. E találkozókon, a beszélgetések során Rosa rádöbbent, az „átlagos” lányok és asszonyok gyakorlatilag rabszolgasorban élnek, szellemileg, kulturálisan és erkölcsileg elnyomva. Ekkor látta meg, mi az ő igazi hivatása – a viterbói püspök jóváhagyásával, két barátnőjével 1685-ben iskolát nyitott lányok számára. Az volt a célja, hogy a középréteghez tartozó nők megkapják a megfelelő keresztény, erkölcsi nevelést, és felkészítsék őket a társadalomban betöltött szerepükre. Ez volt az első ingyenes és mindenki által látogatható lányiskola Itália területén.

A kezdeti időszak nagyon nehéz volt. A három tanárnőnek szembe kellett néznie a papok ellenállásával, akik úgy érezték, azzal, hogy az iskolában tanítják a katekizmust, az ő előjogaik csorbulnak. Emellett a városi gazdag polgárság tagjai is felháborodtak „a nők merészségén”, illetve amiatt, hogy a szegények hasonló nevelést kaphatnak, mint az ő gyermekeik. Ám az idő Rosát igazolta, és a város vezetőinek is el kellett ismerniük, hogy az iskolában tanuló lányok és asszonyok a javukra változnak.

Az iskola híre átlépte Viterbo határát, és a kezdeményezés jelentőségét felfogva Montefiascone püspöke meghívta Rosát az egyházmegyéjébe. 1692 és 1694 között tíz lányiskola nyílt meg a városban és környékén, közben pedig Rosa megszervezte a tanárok képzését is.

1706-ban Rómában is iskolát alapított, ám ez kudarccal végződött. Hat évébe telt, míg visszaszerezte a városi hatóságok bizalmát, és ismét iskolát nyithatott Róma központjában. 1716-ban XI. Kelemen pápa nyolc bíboros kíséretében ellátogatott az intézménybe. Miután végighallgattak egy tanórát, a pápa ezt mondta: „Signora Rosa, ön olyat tesz, amit mi nem tudunk. Nagyon köszönjünk, mert az iskolákkal szentté teszi Rómát.”

Ettől kezdve a kormányzók és bíborosok sorra kérték, hogy Rosa iskolát nyisson a városukban. Fáradhatatlanul dolgozott. Ehhez a szüntelen imádság adott erőt neki. Munkatársainak, tanítványainak nem írta elő, hogy hosszú közös imádságokon vegyenek részt, de azt kérte, bármivel foglalkoznak is, folyamatosan beszéljenek Istennel, Istenről és Istenért. Ő maga Loyolai Szent Ignác lelkiségét követte; lelkivezetője Ignatius Martinelli SJ volt.

Vallotta: az örömhír befogadásának feltétele, hogy az emberek felszabaduljanak a tudatlanság sötétsége alól, ezért minél szélesebb társadalmi réteg számára biztosítani akarta az oktatást-nevelést. 1728. május 7-én bekövetkezett halálakor több mint negyven általa alapított lányiskola működött szerte Itáliában.

Munkatársai később kongregációt alapítottak – ez a Maestre Pie Venerini tanítórend. A közösség Rosa Venerinit tekinti alapítónak, akit 2006. október 15-én XVI. Benedek pápa avatott szentté.

Forrás: Vatican.va; Wikipedia.org

Fotó: Vatican.va; Wikimedia Commons; Maestrepievenerini.it

Magyar Kurír
(sza)