Áldoztatás plexi mögül – Vasárnap újra nyilvános szentmisén vehettek részt a hívek Kölnben

A hívek maszkban vettek részt a kölni dómban bemutatott szentmisén. Csak százhuszonkét embert engedtek be az első szentmisére a székesegyház hatalmas templomhajójába. A hívek a padsorok szélén, egymástól távol foglaltak helyet; énekelni nem, s mozdulniuk is csak az előírt irányokban volt szabad. A szertartás előtt meghallgatták a szószékről kihirdetett szigorú rendelkezéseket, csak ezután vette kezdetét a március 14. óta első nyilvános szentmise. Egy lépés a természetes rend felé.

„Jó, hogy most újra lehetséges, hogy nyilvános szentmisét ünnepelhessünk” – mondta a liturgia elején Rainer Maria Woelki bíboros. Kifejezte: már most érezhető, hogy milyen különleges fizikailag is együtt lenni a szentmisén.

Számos higiéniai szabályt kellett betartaniuk a résztvevőknek. A hívek nem énekelhettek – e vasárnapi szentmisén egy kórus szolgált. Természetesen békejobbot sem nyújthattak egymásnak a jelenlévők.

Az áldoztatás szigorú szabályok szerint történt: a szentélyben az oltár előtt és mellett, oldalt fakeretbe rögzített, átlátszó műanyag táblákat állítottak fel – ezek mögé lépve a papok a plexiüveg alatt nyújtották át és helyezték a hívek kezébe a szentostyát.

„Egy részt visszakaptunk ma a dolgok természetes rendjéből, ha még nem is történt minden úgy, ahogy megszoktuk” – mondta a másfél órás szentmise zárszavában Rainer Maria Woelki bíboros. A kölni érsek köszönetét fejezte ki a híveknek a koronavírus-járvány idején tanúsított hűségükért, s jókívánságaival búcsúzott a jelenlévőktől.

A hívek rendezetten, maszkban vonultak ki a székesegyházból; a perselyt hosszú nyélen tartva nyújtották oda a híveknek. Az egyik hívő a templomból kijőve elmondta: „Nagyon jó volt. Különösen az áldozás.” Hozzátette, hogy

persze egy kicsit furcsa, hogy az embernek a plexi alatt nyújtják át a szentostyát, de a misét pusztán a képernyőn keresztül követni még furcsább.

A kölni dómban egyelőre a továbbiakban is legfeljebb 122 hívőt engednek be a szentmisékre.

*

A Köln belvárosában található evangélikus templomban is hasonló keretek között tartották a járványügyi korlátozások lazítása utáni első istentiszteletet: harminc hívő részvételével, mindannyian maszkban, a templomtérben egymástól legalább kétméteres távolságra elhelyezett székeken ülve. „Itt több helye van a lábuknak, mint a vasúti kocsik első osztályán” – viccelődött Markus Herzberg lelkész, aki izgatottságát sem titkolta a hívek előtt: 

Legutóbb akkor aludtam ennyire rosszul az istentisztelet előtt, amikor életem legelső igehirdetésére készültem.”

Sok minden nem a megszokott módon zajlott: énekelni nem volt szabad; a kántor halk, meditatív orgonajátéka kísérte a szertartást. Az istentisztelet végén a híveknek az oldalajtón kellett elhagyniuk a templomot, mert a főbejárat előtt már újabb harminc hívő várt a belépésre. Annak érdekében, hogy – biztosítva az előírt távolságtartást – minél több hívőnek legyen benne része, az evangélikus templomban vasárnap egymás után három istentiszteletet tartottak. „Egészen jó volt, a semminél jobb. De hiányzott a lelkiség, az éneklés, a rituálé, az érintések” – mondta az egyik hívő.

Szöveg: Barbara Driessen, Stefan Rahmann

Forrás és fotó: Katholisch.de

Magyar Kurír
(gj)