Az öröm hangja címmel ad jótékonysági hangversenyt február 20-án, csütörtökön a Szent István-bazilikában Alessandro Brustenghi ferences szerzetes. A világszerte ismert olasz énekes a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely javára ad koncertet. Az esemény médiatámogatója a Magyar Kurír. Az Alessandro testvérrel készült interjúnk második részét olvashatják.
Közel két év tapasztalat után – mint szerzetes és énekes – milyen elhatározásokkal kezdte a 2014-es évet?
– A legfontosabb elhatározásom az, hogy próbálok nagyobb egyensúlyt találni a kettő között. Szeretnék több időt szentelni magamnak és a pihenésnek. Tavaly több mint 50 koncertem volt, ezalatt több mint 6 hónapig távol voltam a rendházunktól. Nem tudom, minek következtében, tavaly sokkal több felkérést kaptam, mint az azt megelőző évben: csak novemberben és decemberben 150 e-mailt kaptam, ezek a koncertkérések gyakorlatilag lefedik az egész 2014-es évet.
Több koncertet le kellett mondanom, nem volt könnyű, de most év elején úgy tűnik, sikerül egy kicsit nagyobb egyensúlyt találnom. Ez az, amely most meghatározza életem mindkét oldalát.
Milyen hatással van Önre az az újdonság, amit Ferenc pápa hoz pápaságával?
– Már az a tény is, hogy a pápa a Ferenc nevet vette fel, nekem elmondhatatlanul sokat jelent, mert valamiképpen már vártam ezt. Megtisztelve érzem magam, hogy a történelemnek abban a korszakában élek, amikor először van olyan pápánk, aki a Ferenc nevet választotta. Ez nagyon szép számomra, mintha ezzel egyfajta kegyelmet kaptam volna Istentől.
Valóban várta, hogy a pápa a Ferenc nevet vegye fel?
– Igen! Tényleg vártam! Már korábban bennem volt a kérdés: mikor fognak egy pápát Ferencnek hívni? Ugyanakkor nagyon szép látni, hogy a II. Vatikáni Zsinattól máig milyen pápai nevek követik egymást: János, Pál, Benedek, Ferenc. Mintha ezek a nevek szinte az egyház újraalapítását fejeznék ki: János az az apostol, akit a mély belső élet jellemez; Pál apostol inkább kifelé, a világ felé fordul, Benedek az imádságos élet megteremtője, Ferenc pedig mindenki testvére. Négy nagy szent, akik egészen újjáteremtették az egyház arculatát.
Ezek a nevek azt is kifejezik, hogy a II. Vatikáni Zsinattal az egyházban valódi újjászületés kezdődött el. A négy név véletlennek is tűnhet, de ahogy visszhangzik bennem: János, Pál, Benedek, Ferenc – újra visszavisznek az egyház újjászületésének történelmi szakaszaiba.
Hogyan tudja megvalósítani azt, amire Ferenc pápa mindannyiunkat hív?
– Engedelmeskedve a Szentléleknek. Mert a Lélek szól. Nem arra vagyunk hivatva, hogy a mi gondolataink, a mi ideológiánk szerint gondolkodjunk, mert a mi gondolataink nem Isten gondolatai. A Szentlélek szól, és arra vagyunk hívva, hogy meghalljuk, hogy próbáljuk megérteni, amit mond nekünk. És ezt nem egyedül, hanem közösen tudjuk megérteni. Egy intuíció egyedül elhal, önmagában csak becsaphat, félrevezethet bennünket.
Ennek megvalósításához nem hiányoznak az alkalmak. Nagyon hasznos lehet megkérdezni magunktól, melyek is a mi ideológiáink, és hogyan hagyjunk fel velük. Mert az emberiség legnagyobb bálványa ma az ideológia.
A koncertek világán túl van-e lehetősége személyes találkozásokra is?
– A népszerűségem előtt ez sokkal könnyebb volt. Jöttek az emberek, nem tudták, ki vagyok, én sem tudtam, kik ők, tehát egyenlők voltunk. Ma gyakran azért keresnek fel az emberek, mert híres lettem. Én nem szeretem a népszerűséget és a hírnevet, úgyhogy nagyon kényelmetlenül érzem magam, amikor felismernek, amikor a hírnevem miatt keresnek. Ilyen szempontból egyre nehezebben adódnak olyan személyes kapcsolatok, mint korábban. De gyakran megtörténik, hogy beszélgetek valakivel az utcán vagy a bazilikában. A koncertek után sokan odajönnek hozzám, és imáimat kérik, szeretnének megbeszélni valamit, vagy tanácsot kérni, vagy egyszerűen csak megosztani valamit életükből. Nagyon sok elgondolkodtató helyzetet ismerek, mindenfélét!
Ismerem a mai világot, minden nehézségét, minden gazdagságát. Ez nagyon fontos számomra, mert ezáltal érzem, hogy igazán élő emberként élem meg legmélyééig hivatásomat. Azaz így tudok olyan kapcsolatokat szőni, amelyekben a Szentlélek szólhat és megteremtheti a testvériséget.
Az emberek, a helyzetek megismerésére használja az internetet?
– Nem gondolom, hogy az internet az ember megismerésének, az ismerkedésnek az eszköze. Az internet kommunikációs eszköz. Vallom, hogy az emberekkel találkozni kell. Azóta mondom ezt, amióta elkezdtem a tömegkommunikációs eszközöket használni, és nagyon örülök, hogy Ferenc pápa megerősítette ezt a tömegkommunikációs világnapra írt legutóbbi üzenetében. Éppen ezt mondja: a kommunikációs eszközöket nem használhatjuk, ha mellette nincsenek életünkben személyes találkozások. Benedek pápa is ezt hangsúlyozta, vagyis a gondolat folytonossága tökéletes.
Az embereket elbűvöli kettős hivatása rendkívülisége. Szinte mesébe illő. Feltárna valamit az érem másik oldaláról?
– Nagyon szép ez a kérdés, azért is, mert lehetőséget ad arra, hogy elmondjam: az élet legszebb dolgai fáradságba kerülnek. Mindig. Mindig kell valami áldozatot hozni. Mert áldozat nélkül nincs bűnbocsánat, nincs üdvösség. Kereszt nélkül nincs feltámadás. Véráldozat nélkül mindebből nem lenne semmi. Ez alapvető, mert igaz, hogy ami velem történik, túl szépnek tűnik, de ahhoz, hogy valami szép legyen, a természet megtanítja nekünk: mögötte mindig van valami csúnya, amit talán észre sem veszünk. Egy virág szép, de a talajban a giliszták, férgek munkálkodnak, a föld piszkos, hozzá jön még a gusztustalan, büdös trágya, és van, aki ezt a talajt minden nap műveli. Mindez tehát szükséges.
Hogyan nyilvánul meg ez a mindennapjaiban?
– Több konkrét dologban, ami ez érem másik oldalához tartozik. Ilyen főként az a nehézség, hogy meg tudjam tartani az életem személyes, bensőséges részét. Nagyon sok időt vesz igénybe a koncertek szervezése, a kapcsolattartás, olykor napokat töltök a számítógép előtt; sok türelemre van szükség; megtanultam többször nemet mondani. Azt is megtanultam, hogy a nemleges válaszaimat nem mindig fogadják pozitívan. Olyan is előfordult, hogy igent akartam mondani, de nem tehettem, aztán engem hibáztattak, amiért nem mondtam igent eseményekre, találkozókra. A kapcsolatok nem túl könnyűek, ez egy kis kereszt.
Azután vannak olyan dolgok az életemben, amiket nem szeretek. Például hallgatni a hangomat, nézni az arcomat, és utazni. S mivel mindezeket csinálom, kis áldozatként élem meg őket. Mindez egy kis kereszt egy nagyobb jóért, mert Isten ezt a küldetést kéri tőlem.
Mit jelentenek Önnek, szerzetesnek a rajongók?
– Szintén az érem másik oldala, hogy a velük való kapcsolat olykor nehéz, mert – hogy úgy mondjam – nem mindig jól neveltek, sőt! Előfordul, hogy nem is rajongók; néha ugródeszkának használnak, hogy általam „ajánláshoz” jussanak céljaik eléréséhez; van, hogy haszontalan, illetlen kérdésekkel félrevezetnek, vagy kérnek tőlem valamit, ami szándékában szépnek tűnik, de később kiderül, hogy csak eszközként használnak; máskor pedig egyfajta „csaliként” használnak: elhívnak valamiféle rendezvényre, de valójában csak arra kellek, hogy sok embert vonzzak oda, mert tudják, hogyha valahol ott vagyok, az emberek jönnek.
Néha „ki kell kapcsolnom” ebből, eltűnni a világ elől. Néha félek is. Félek attól, hogy valaki megpróbálhat becsapni, mert volt már rá példa. Nem tudom, miért teszik, de próbálkoznak, hogy nehéz helyzetbe hozzanak. Mindezek láttán is tudom: arra vagyok hivatva, hogy testvér maradjak; mindig magamba is nézzek ilyen helyzetekben, de próbáljak kapcsolatot teremteni ezekkel az emberekkel, és ne utasítsam el őket, hiszen ez a hivatásom.
Fotó: Thaler Tamás
Lisztovszki Tünde/Magyar Kurír
Első rész: Alessandro testvér: A zene üzenet, amely segíthet a jó vagy a rossz felé haladni – 1. rész
Kapcsolódó fotógaléria