Állambiztonsági kockázatnak tekintik az idegen vallásokat a kínai hatóságok

A Kék könyvnek nevezett dokumentumot a kínai kormány legbefolyásosabb szellemi bázisának tekintett Kínai Társadalomtudományi Akadémia és az Állambiztonsági Minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó Nemzetközi Kapcsolatok Egyeteme közösen állította össze, és tartalma az államigazgatás legmagasabb szintjének nézeteit tükrözi.

A szerzők összegyűjtötték a négy legnagyobb veszélyt, mely véleményük szerint a kínai állam biztonságát fenyegeti. A listán a következő tételek szerepelnek: a nyugati nemzetek által behozott demokratikus eszmék, a nyugati kultúra dominanciája, az interneten való információáramlás, illetve az idegen vallások beszivárgása.

„Az ellenséges nyugati hatalmak idegen vallásokat szivárogtatnak be Kínába, mégpedig egyre változatosabb és egyre intenzívebb módon. Eszközeik egyre kifinomultabbak mind a nyílt, mind a titkos eljárások esetén. Szélsőségesen lázító eszmékről van szó, melyek természetesen fű alatt terjednek. (...) A külföldről beszivárgó vallások már a kínai társadalom összes területét megfertőzték” – olvasható a jelentésben.

A vallás útján érkező, káros külföldi hatások témája nem számít újdonságnak a kínai politikai vezetők gondolkodásában, a Kék könyv mégis sajátos helyzetben jelent meg, melyet a politikai hatalom vallásokkal szembeni egyértelmű szigorításai jellemeznek. Hszi Csin-ping 2013. márciusi hatalomra jutása ugyan reményt keltett azok körében, akik szívesen látnának reformokat Kínában, az államelnök azonban ezeket a reményeket igen hamar szertefoszlatta.

Múlt év augusztusában a The New York Times közzé tette, hogy a kínai kommunista párt egyik belső anyaga 2013 augusztusában megrajzolta az ország „ideológiai körképét”, és arra szólította fel az állami tisztviselőket, hogy járjanak el nagyobb szigorral a civil társadalom legkritikusabb véleménynyilvánítóival szemben.

Természetesen a vallások is a civil társadalom leginkább ellenőrizendő elemei közé tartoznak. Legyen szó akár Tibetről, ahol a szerzetesek egyre gyakoribb önégetései tanúskodnak a tibeti nép kínai elnyomással szembeni elkeseredéséről, vagy akár Hszincsiangról, ahol az ujgur terrorista cselekmények jelzik, hogy a kínai néptől etnikai és vallási tekintetben is különböző ujgurok zsákutcába szorítva érzik magukat, a kínai hatóságok rossz szemmel nézik a vallások mozgósító erejét azoknál a népeknél, akik identitásának már minden egyéb elemét háttérbe szorították.

Ami a kereszténységet illeti, Jing Fucsang, a Hongkongi Kínai Egyetem Kínai Társadalomtudományi és Vallási Intézetének vezetője az UcaNews hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a kínai vezetők hozzáállása ellentmondásos. Rövidtávon elismerik, hogy a keresztény vallás és projektjei hozzá tudnak járulni egy harmonikus társadalom megteremtéséhez, de hosszú távon és alapvető tanításaiban bizalmatlanok iránta. Úgy vélik, hogy a kereszténység a nyugati államok egyik eszköze, amellyel békés úton próbálják aláásni a kínai kommunista párt hatalmát.

A professzor szerint nem is kell ennél tovább keresni az utóbbi hetekben Vencsou régióban történt, katolikus és protestáns kegyhelyek elleni támadások okait. Ugyanezen ok áll a hátterében annak a rendeletnek is, melyet a polgári ügyek minisztériuma és a vallási ügyekben illetékes kínai hivatal május 5-én adott ki, és amely megtiltja az árvaházban nevelkedő gyermekek „erőszakos más hitre térítését”.

A hatóságok jól tudják, hogy az árvaházak nagy részét keresztények működtetik, akik többnyire kapcsolatban állnak a nyugattal, és bár a hatóságok elismerik ezen intézmények jelentős szociális szerepét, rettegnek attól a befolyástól, melyet a keresztények intézményeik által a kínai társadalomra gyakorolhatnak.

Magyar Kurír
(já)