Angelo Amato bíboros beszéde Scheffler János boldoggáavatásán

Boldog Scheffler János (1887-1952)

Tavaly ősszel, pontosan 2010. október 30-án, Nagyváradon volt Bogdánffy Szilárd püspök boldoggáavatása. Ma, Szentatyánk, XVI. Benedek pápa, boldognak hirdette ki Scheffler János püspököt (1887-1952), aki szintén a kommunizmus áldozata. Román történészek szerint, a kommunizmus éveiben, amelyet az ateista ideológia és az egyház szisztematikus üldözése jellemzett, a 3.331 klerikust számláló mindkét rítus papságából, 1.405-öt kivégeztek.   Románia épp ezért, a vértanúk földje, és ebben a pillanatban büszke, hogy megmutathatja a világnak értékes fiait, akik a terror és a gyűlölet idején rendíthetetlen őrzői voltak az emberi szabadságnak, és hősies tanúi az Evangéliumnak.

Scheffler püspök művelt, jóságos, buzgó és bölcs pásztor volt. Újra szervezte az egyházmegyét, új templomokat építtetett, látogatta a plébániákat, kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, papokat szentelt, pártolta a Szemináriumot és a Katolikus Akciót. Amikor 1947-ben kiéleződött a Katolikus Egyház elleni kommunista üldözés, püspöki hivatalától eltiltották, mivel nem hajolt meg a kommunisták azon szándéka előtt, amely el akarta szakítani a romániai katolikus egyházat a Római Pápától. Egyik papjának a mi Boldogunk a következőket mondta: „Menj Nagybányára és közöld a környékbeli papokkal, hogy a Szatmári püspök nem adja fel a hitét egy nagyobb darab kenyérért."

Visszautasítása következményeként kényszerlakhelyre, majd a hírhedt jilavai börtönbe vitték, ahol 1952. december 6-án meghalt, a testet és lelket próbáló embertelen kínzások miatt, amelyeket csak a Gonosz fiai képesek kitalálni, hogy megalázzák ártatlan áldozataikat.
A mi Boldogunk cellatársa, a zsidó származású zeneszerző Dan Mizrahy, tanúvallomásában kijelentette, hogy a Püspök kedves volt mind a cellatársakhoz, mind a börtönőrökhöz, és hogy a hitéből merítette az erőt szenvedései elviseléséhez. Ugyancsak ő mondta, a Püspök halála előtt nyugodt tekintettel ránézett, majd békésen halálba szenderült. A cella végtelen csendjében mindannyian mélyen meghatódtak. Azon a fagyos decemberi reggelen született meg benne az „Ave Maria" dallama, amelyet Scheffler püspök emlékének ajánlott, és amit szabadulása után azonnal papírra is vetett.

Mire tanít minket a mi Boldogunk? Ő maga arra hív, hogy legyünk kitartóak és erősek a Tízparancs, illetve az evangéliumi boldogságok megélésében, és a róluk való tanúságtételben. Napjaink kultúrája hajlamos megfeledkezni az európai civilizáció keresztény gyökereiről. A nácizmus és a kommunizmus hamis ideológiáinak romhalmazában hátrahagyták az Istenről, és az Ő szent törvényéről való feledékenységet. Sötét alagútba vittek, melyben nem világít emberségünk    felett    az    igazság,    a   jóság    és    az   öröm   fénye. Boldog Scheffler János püspökünk arra kér minket, hogy a hitben való állhatatosság által álljunk ellen ennek a halálos örökségnek. Csak a feltámadt Krisztusba vetett hit kegyelme és az Ő Evangéliuma szabadíthat fel egy örömteli, testvéri és hiteles emberi létre. Ha az ateizmus ideológiája fagyos halált hozó csók, akkor az Evangélium gyengéd, szeretetteljes ölelés. A vértanúk gyengesége mindig legyőzte az üldözők óriási erejét. Ha már a vértanúk vére kioltja az üldözéseket, akkor Krisztus Eukarisztikus Vére annál inkább megadja a szükséges erőt és képességet a megkeresztelteknek, hogy tanúskodni tudjanak, akár áldozatok árán is, a szabadság, az élet és a szeretet Evangéliumáról, minden nap.