„Sándor István szalézi szerzetes (akinek a neve emlékeztet az első keresztény vértanúra) mai boldoggá avatása ajándék a Szentháromság egy Istennek, a magyar nemzetnek, a Szalézi Társaságnak és az egész Egyháznak. A vértanúk úgy világítanak, mint csillagok a sötét égen, hogy megvilágítsák a szeretet útjait, a megértést és a kölcsönös tiszteletet az emberi rosszindulattal szemben.
Ha a vallásüldözés szakadékot teremt az emberek között, a vértanúk áldozatukkal, a testvériséggel, a megbocsátással és az elfogadással hidakat építenek. A vértanúk öröksége a szeretet, Istentől származó ajándék szívünkben a keresztség révén. Különösen Boldog Sándor István vértanú hagy hármas üzenetet a szaléziak számára:
Először is, meghív titeket, hogy Bosco Szent János valódi fiai legyetek, megtartva az örömben, a munkában és a közösségi életben a megszentelt élet hűségét. Lelkes fiatal volt a szalézi testvéri hivatásban. Megható volt visszaolvasni írását az első fogadalmi kérvényében: “A novíciátusi időt a tökéletes életre való állandó törekvéssel igyekeztem eltölteni és szent atyánk, Don Bosco szellemét mindjobban elsajátítani. [...] Erős elhatározásom, hogy életemet a szent szabályok és fogadalmak szerint töltsem el a saját és mások lelkének megszentelésére, hogy minél több ifjú lelkébe kitűzhessem Don Bosco fehér, Máriás lobogóját.” Összefoglalva azt lehet mondani, hogy szerette a könyveket, az oltárt és az oratóriumot.
A második üzenet az Ő nevelési vágya. Boldog Sándor István hűséges volt a szalézi karizmához, de egyben magas fokon képzett nyomdász és a keresztény élet „mestere” volt. Diákjai csodálattal emlékeznek evangélium szerinti intelmeire, útmutatásaira. Meg volt győződve arról, hogy a fiatal nyomdász tanulóknak szükségük van lelki nevelésre és vezetésre is. Segített nekik a munka és a szabadidő hasznos eltöltésében. Fáradhatatlan szervezője volt játékoknak. Volt egy 50-60 fiatal nyomdászinasból álló csoportja, akik példájára a szalézi hivatásra készültek.
A harmadik üzenet a vértanúsága. A keresztények számára, a vértanúság a hit legfőbb tanúságtétele, a remény és a szeretet megnyilvánulása. Minden szalézi papot vagy testvért az új Boldog emlékeztet arra, hogy az Istennek szentelt élet egy valódi, vér nélküli, mártíromság, amely napról-napra kiteljesedik az evangélium és a szalézi karizma hűségében.
Egy hősi gesztust nem lehet rögtönözni. A boldoggá avatási folyamathoz összegyűjtött tanúvallomások között van néhány, amely megemlíti, hogy Sándor István egyszer megmentett a haláltól egy súlyosan sérült fiút, aki a villamos kereke alá szorult. Sándor István levette a zakóját és elállította a vérzést. Egy másik alkalommal egy súlyosan beteg, tífuszos diák szüleinek ígérte meg, hogy vért ad, ha ezzel megmentheti a gyermek életét.
A kommunista diktatúra alatt bebörtönözték, megkínozták, hamisan bűncselekménnyel vádolták, olyannal, amit sosem követett el, és végül halálra ítélték. Boldog Sándor István rendíthetetlenül megmaradt hitében. Inkább választotta a halált, ahelyett, hogy külföldre menekült volna, vagy megtagadta volna szalézi hivatását.
Úgy áll előttünk, mint egy nemes szalézi példakép, aki erős lélekkel vállalta az élet megpróbáltatásait anélkül, hogy valaha is elcsüggedt volna. Ő példát ad számunkra, hogy mennyire fontos a fiatalok nevelése egy olyan világban, amikor az állam az élet, a szeretet, a munkálkodás, a megbocsátás és a testvériség értékeit semmibe vette.
Mint szalézi megtisztelve érzem magam, hogy a Szentatya képviseletében, a mai napon részt vehetek ezen a boldoggá avatáson, és kérem teljes szívemből, hogy az új Boldog erősítse meg jó szándékainkat. Segítse a felajánlás és a nevelés szolgálatában élőket a fiatalok megszentelésére. A vértanúk a legtermékenyebb talajt tudják képezni, hogy a szentség kalásza kicsírázzon.
Szalézi Médiaközpont/Vatikáni Rádió/Magyar Kurír