Búzaszentelési ének
(észak felé)
Aki gondolsz a madárra, Köntöst adsz a kis virágra,
Kegyes szemed legyen rajtunk, Tebenned van bizodalmunk.
Téli fagyban, hóban, jégben, Te vagy minden reménységem.
Jön a tavasz, az új élet, Abban minden újra éled.
(kelet felé)
Te, ki hinted Igéd magvát, Kemény szívünk alakítsd át,
Vesd el benne szent Igédet, Abból fakad örök élet.
Itt a tavasz, fák rügyeznek, Áldd meg a mi vetésünket.
Búzánk, árpánk aratásra, Had szökjön fel dúsan szárba.
(dél felé)
Kik bajukkal Hozzád futnak, Segítségért folyamodnak,
Nem szenvednek ők szükséget, Mindig érzik segítséged.
Ha velünk az Úr áldása, nincs gondunk az aratásra,
Százszoros lesz a termésünk, Áldj meg urunk, erre kérünk.
(nyugat felé)
Úr Jézus, ki azt hirdetted: Ki veled tart, el nem veszhet.
Erősítsd meg gyenge lelkünk, Örök tűzre ne kerüljünk.
Ősi vihar, hogyha kerget, Nyugtot szívünk nálad lelhet,
Édes Jézus, kérünk szépen: Áldd meg munkánk egész évben.
Az egyház április 25-én, Szent Márk napján vagy az ehhez legközelebbi vasárnapon tart búzaszentelést. A hagyomány szerint a búzaszentelő körmenetet Liberius pápa rendelte el a IV. század közepén. Bár az áldás neve búzaszentelő, a vetés minden fajtáját, a fákat és szőlőket is megáldják ilyenkor; jó termésért és a természeti csapások elhárításáért imádkoznak.
Április 27-én Csehimindszenten a templom előtti téren kezdődött a szertartás: Déri Péter atya a négy égtáj felé fordulva megáldotta a helyi földeket, vetéseket, gyümölcsösöket és szőlőket a jó termés reményében. A szertartás után a hívek hangos énekszóval vonultak a templomba, ahol a megszokott módon folytatódott a szentmise.
A prédikációban elhangzott: a mai nap nemcsak a búzaszentelésről nevezetes, hanem az isteni irgalmasság vasárnapja is. Szent Fausztina magán kinyilatkoztatásaiban, látomásaiban párbeszédet folytatott Jézussal, amelyben – a nővér naplója alapján – Jézus kívánsága szerint, húsvét utáni első vasárnap legyen az isteni irgalmasság napja. A most szentté avatott II. János Pál pápa 2000. április 30-án kihirdette az isteni irgalmasság ünnepét az egész egyházban – írta Papp Balázs.
Jánosházán Bodorkós Imre plébános atya vezetésével a plébániakert közelében található búzaföld mellett könyörögtek a hívek e szándékra. A négy fő égtáj felé fordulva a plébános úr felolvasta az evangéliumot; észak felé fordulva a gonosz lélek ártó hatalma ellen szólt az ima; kelet felé fordulva azért fohászkodtak, hogy áldja meg az Úr a kezdetet és a vetést; dél felé fordulva az imaszándék az volt, hogy a déli nap melege érlelje meg a föld gyümölcseit; végül nyugat felé fordulva azt kérté, hogy a megnyugvás örömét és a célhoz érkezés kegyelmét is elnyerjék.
(Fotó: Bordi Bianka, Horváth Zoltán)
„Bízunk abban, hogy az az emberi munkálkodást az Isten áldása kíséri, és örömmel adhatunk hálát majd ősszel a jó termésért” – fogalmaz összefoglalójában Horváth Tímea.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria