Átadták a Bálint Sándor-érmet Szegeden

Szőnyi Vivien 1989-ben született Kalocsán, gyermekként itt ismerkedett meg a néptánccal. Ennek, valamint egy, a középiskolás éveiben olvasott könyvnek (Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén) hatására döntötte el, hogy néprajzot fog tanulni. 2014-ben végzett a szegedi egyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék mesterszakán, táncfolklorisztika-táncantropológia szakirányon. Tehetségére, szorgalmára és választott szakmája iránti elhivatottságára egyetemi oktatói is felfigyeltek, évfolyamtársai közül korán kitűnt tanulmányi eredményeivel.

Érdeklődése a társadalomnéprajz, táncfolklorisztika és táncantropológia valamint a néprajzi kutatásmódszertan területeire irányult és irányul. Kutatásának elsődleges terepe Moldva, vizsgálatainak középpontjában a moldvai csángó kisközösségek tánckultúrájának funkcionalista szempontú megismerése áll.

Egyetemi évei alatt Moldva mellett Tiszazugban és Mezőségen végzett terepmunkát, de a szegedi és a kapuvári fiatalok zenés-táncos szórakozási szokásait is kutatta. 2011-ben 3. helyezést ért el az OTDK Néprajz-Folklór szekcióján, 2013-ban CEEPUS Ösztöndíjjal a Bukaresti Egyetem hallgatója volt, ugyanebben az évben Campus Hungary Ösztöndíjjal a Kriza János Néprajzi Társaságnál végzett szakmai gyakorlatot.

Tudományos munkája során a terepmunkái során szerezett adatokat és rendkívül alapos szakirodalmi ismereteit tudományos alapos fűzi össze. Témaválasztásai aktuálisak, általában a magyar táncfolklorisztika elhanyagolt területeit érintik (modernitás megjelenése a tánckultúrában, a revival mozgalmak és lokális közösségek kulturális kapcsolatai, stb.). 

Vivien a 2014/2015-ös tanévben a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretei között tanítóként dolgozott a moldvai Szitás faluban. A több mint egy éves részt vevő megfigyelése igazi terepmunkássá avatta. Tudományos munkája mára – fiatalkora ellenére – rangot és elismertséget szerzett neki a magyar táncfolklorisztika művelői között.

Jelenleg az MTA BTK Zenetudományi Intézetének fiatal kutatója, valamint a szegedi Történelemtudományi Doktori Iskola elsőéves hallgatója. Doktori kutatása során a 20–21. század gazdasági és társadalmi változásainak hatásait vizsgálja egy moldvai csángó település, Magyarfalu tánckultúrájára vonatkozóan.

Eddigi szakmai teljesítménye, valamint egyetemi szakdolgozatának nívós volta miatt 2015. november 28-án az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke Bálint Sándor-éremmel tüntette ki.

* * *

A Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék 2004-ben emlékezett meg alapításának 75., valamint jeles professzora, Bálint Sándor születésének 100. évfordulójáról. Ebből az alkalomból Barna Gábor, a tanszék vezetője pályázatot írt ki a szegedi művészeti középiskolások körében egy Bálint Sándor-érem készítésére.

Ezzel több célja volt. Egyrészt szélesebb körben emlékeztetni a szegedi társadalmat a jeles szegedi tudósra és a példamutató keresztény életet élő Bálint Sándorra, másrészt pedig az éremmel megjutalmazni a jövőben mindazon hallgatókat, akik szakdolgozatukat magas szinten írják meg, kutatói attitűdjük, habitusuk pedig példamutató, kimagasló.

Az érmet elsőízben Glässer Norbert kapta meg 2005. június 28-án, másodízben Povedák Kinga 2010. október 10-én, harmadízben pedig Szőnyi Vivien 2015. november 28-án.

A díjátadással a Bálint Sándor által képviselt az emberi értékekre is szeretnék felhívni a díjazottak és mindenki figyelmét. Arra biztatnak, Bálint Sándor legyen tudósként és emberként is példaképünk.

Magyar Kurír