Átadták és megáldották a csepeli via dolorosát

KÉPGALÉRIA – klikk a képekért!

A fájdalmas rózsafüzért imádkozó hívek Krammer András állandó diakónus vezetésével érkeztek  a Tamariska-domb első stációjához. Kíséretükben indult Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szenteltvízzel meghinteni a keresztút állomásait. A via dolorosát is tervező Sárosi Tibor fafaragó golgotájához érve először Kispál György, közismerten Gyuri atya, a csepeli Jézus Szíve-plébánia plébánosa szólt a szűnni nem akaró eső dacára szép számmal megjelentekhez.

Látszik, hogy a csepeliek nem ijedősek, semmilyen idő nem tudja őket eltántorítani a szent cselekménytől – fogalmazott, majd szoborcsoport sorsára emlékezve megjegyezte: így volt ez, amikor polgármester mellé kellett állni, hogy a keresztút megvalósulhasson közakadozásból.

Ez a hely, amely valamikor játszótér, később mindenféle bűn tanyája volt, mostanra valóságos kis arborétum, tavaly óta pedig szakrális hely lett – mondta a plébános. Emlékeztetett rá, hogy eddig a csepelieknek más városrészekbe kellett menniük keresztutat járni, majd reményének adott hangot, hogy ettől kezdve egész Budapest ide jön majd. Köszöntőjét követően felkérte Spányi Antal megyéspüspököt, áldja meg a keresztutat.

A megyéspüspök, miután az Úr áldását kérte a keresztútra, imára szólított fel mindazokért, akik kigondolták, s erős akarattal megvalósították, továbbá azokért, akik ezt járják majd életük megjobbításáért.

Kispál György ígéretet tett: ez a keresztút nemcsak katolikusoké lesz, hanem minden felekezeté, minden jó szándékú emberé, s felidézett egy tavalyi eseményt: „Akár hisszük, akár nem, a golgota tövébe az első virágot református ember tette le. Olyan volt ez számára, mint katolikusoknak a szentgyónás. Itt tette le egész életét, és egy hét múlva odaát volt az Úrnál.”

Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Csepel egykori polgármestere ünnepi beszédében figyelmeztetett: különös, rendhagyó időt élünk... A görög-latin gyökerű európai kultúra, a zsidó-keresztény hagyomány és a magyar hagyományok veszélybe kerültek.

Nyomatékosította: akik idejöttek, nemcsak keresztény vallásuk mellett, de a magyar és az európai kultúra megőrzése mellett is hitet tettek.

A képviselő emlékeztetett: a Tamariska-domb valamikor kétszer ekkora volt, a kilencvenes években azonban ladták, beépítették, nem jó célokra használták. 2011-ben végül bekerítették a természetvédelmi területet. A „bűn tere” helyett szakrális teret hoztak létre, olyat, ahol ugyanakkor a gyerekek szánkózhatnak, ahol több mint ezer négyzetméteres ökológiai parkban őrzik az őshonos növényeket, amelynek tövében hetven esztendős óvoda várja a kicsiket.

A szoboráldást követően a hívek a nagytemplomba vonultak, ahol Spányi Antal celebrált misét.

Szentbeszédében a megyéspüspök kifejtette: életünk során számtalanszor számba vesszük gyengeségeinket, de ritkán nézünk szembe azzal, hogy azoknak többnyire mi magunk vagyunk az okai, sőt találunk mentséget bőségesen. Másokat szemlélve pedig gyakran arra a megállapításra jutunk: nincs előttük szégyenkeznivalónk, s reménykedünk az irgalmas Úrban, hogy eljutunk a mennyországba.

Az evangéliumban szereplő gazdag fiú történetével kapcsolatban a főpásztor megállapította: amikor azt mondta Jézusnak, ezeket mind megtartotta, és megkérdezte, mit kell még cselekednie, Krisztus azt válaszolta: add el, amid van, árát oszd szét a szegényeknek, és kövess engem.

Az ifjú eltávozott, Krisztus pedig szomorúan nézett utána. Mindezt azért kellett meghallanunk ezen a mai estén, hogy világosan lássuk, erőfeszítések nélkül, őszinte, tiszta emberi törekvés nélkül lehetetlenség Krisztus nyomába lépnünk – hangsúlyozta Spányi Antal, majd megjegyezte: aki Jézus után akar menni, tagadja meg magát, vegye fel mindennap a keresztjét, csak így követheti. Istenre figyelő életet kell élni, követve lelkiismeretünk belső szavát, hogy eljuthassunk az Úrhoz.

Ha Krisztusnak élünk, az azt is jelenti, más emberekért élünk. Könnyű szeretni Istent, akit nem látunk, de sokszor nehéz azt szeretni, akit látunk, akivel megosztjuk életünket, akivel egy közösségbe tartozunk – sorolta, s figyelmeztetett arra, hogy a káini mondat: „hát őrzője vagyok én testvéremnek?”, nem tartozhat szókincsünkbe.

A jelen valóságáról szólva a megyéspüspök megállapította: önzetlenül kell szolgálnunk Isten országát, ami ellen nem lehet mit felsorakoztatni, legföljebb megpróbálják elhallgatni.

Spányi Antal hangsúlyozta: meg kell vallani hitünket. Nem akkor, amikor könnyű, hanem, ha kegyetlenül nehéz, akkor is. Európai világunk gyökeresen megváltozott, és sosem lesz olyan, mint volt.

Nem lesz már érték a kereszténység, a szeretet, a hit kincsei, az emberi szellem alkotásai – utalt az Iszlám Állam műkincsrombolására és pusztítására a megyéspüspök, majd felhívta a figyelmet: nekünk ebben a világban is a keresztény hit erejét, szépségét, megtartó erejét kell hirdetnünk.

A szentmise után Spányi Antal megáldotta a Jézus Szíve-plébánia felújított épületét.

Fotó: Lambert Attila

Ditzendy Attila/Magyar Kurír