Az Egyház útja a család – Családkongresszust tartottak Balatonakarattyán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„25 éve a boldogabb családokért” mottóval hirdette meg hagyományos családkongresszusát a Magyar Katolikus Családegyesület. Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke betegsége miatt nem tudott jelen lenni a családreferensek – világiak és papok – országos találkozóján. November utolsó hétvégéjén intenzív három napra gyűlt össze a közel 150 résztvevő.

Mi történt 1999 óta, a Boldogabb családokért címmel írt körlevél megjelenése óta? – ez a kérdés állt Lukács László SchP előadása középpontjában, melyben a családokat tekintve nemcsak a magyar helyzetre nézett rá, hanem Európára is, és azt is vizsgálódása alá vonta, hova kell ma az Egyháznak a hangsúlyokat helyeznie a pasztorációban.

A Vigilia főszerkesztője megállapította, az eltelt csaknem húsz évben a család jelentősége leértékelődött, mára a hagyományos családmodell már nem meghatározó, és nem az egyetlen párkapcsolati forma. Míg 2001-ben egyedül Hollandia volt az az ország, mely elismerte az azonos neműek házasságát, addig a legutóbb Ausztria felzárkózásával egész Nyugat-Európa eljutott a tiltástól az azonos neműek házasodási lehetőségének törvénybe iktatásáig.  Az elv, hogy ne diszkrimináljunk, és hogy mindenkinek joga van saját élete felett rendelkezni, általánossá vált, és jelzi a megváltozott közhangulatot. Mindeközben a világ másik fele: Ázsia, Afrika országai büntetik, enyhébben vagy szigorúan, a halálbüntetésig elmenve, az azonos neműek házasodását, ugyanakkor Európa számára idegen párkapcsolati formákat engedélyeznek, így a poligámiát, poliandriát. Az Egyház álláspontja ebben a kérdésben a Katolikus Egyház Katekizmusa 2357. pontjában olvasható.  Ma legfontosabb kérdés a lelkipásztori kísérés mibenléte. Ebben irányadó, hogy Ferenc pápa különbséget tesz bűn és bűnös között, kimondva, hogy az azonos neműek szeretetkapcsolatában is van érték. De a viszony hozzájuk továbbra is megoldatlan, foglalkozni kell vele – hangsúlyozta az előadó.

A demográfiai helyzetet illetően Lukács László nem osztotta a kormányzat optimizmusát, azt a megállapítást hozta, miszerint még optimista jóslások szerint is csökkeni fog a magyar népesség, de a pesszimista jóslások szerint a jövőben 6-7 millióra esik vissza lélekszámunk. Legfontosabbnak a társadalmi szemlélet áthangolását látja. Amíg van gyerekmentes bolt, étterem és szálloda, aligha lesz változás – mutatott rá a piarista teológus.

A változások másik nagy motorja a tudományok fejlődése. Beavatkozunk mindenbe – utalt a prenatális diagnosztika, az őssejtkutatás, a nemzésbe való mesterséges beavatkozásokra Lukács László. A „designer bébi” kiszorítja a közfelfogásból, hogy az ország jövőjének legnagyobb értéke a gyerek, nevelődéséhez, felnövekedéséhez nélkülözhetetlen közeg pedig a család. Ezért hangsúlyozottan oda kell figyelni a szegénységre, a kallódó gyerekekre és a családban lévő erőszakra, de a nevelőotthonokba kerülő gyerekekre is.

Lukács László kiemelten foglalkozott azzal, mi a család helye az Egyházban. Rámutatott a II. vatikáni zsinat hozta fordulatra, mely a házasság elsődleges céljaként a szeretetközösséget határozza meg, és kimondja: a házasság egyenrangú felek kapcsolata – szövetsége – Isten kegyelméből. A pápai megnyilatkozások és intézkedések mentén bemutatta azokat a határozott törekvéseket, melyek az Egyház családiasabb és közösségibb lényegéért tettek lépéseket. Kiemelte II. János Pál pápa Familiaris consortio kezdetű enciklikáját és XVI. Benedek Caritas in veritate kezdetű, 2009-ben megjelent megnyilatkozását. Mindkét egyházfő azt üzente a világnak, az Egyház kész társadalmi tanítását átértelmezni, és kifejezni, hogy a szeretet az az erő, mely át tudja alakítani a kozmoszt, tehát az emberiség fejlődésének útja a szeretet. Így fogalmazták meg az ingyenesség és testvériesség társadalmának eszményét. Az enciklikák mellett az 1981-ben alapított Családok Pápai Tanácsa, 1994-től a családok világtalálkozója is azt szolgálta, hogy az Egyház közvetítse a világ felé a család értékét. Ezt a törekvést folytatta Ferenc pápa, amikor 2014-ben helyzetelemzésre hívta össze a világegyház püspökeit és első ízben a világi testvéreket a családszinóduson, majd 2015-ben folytatta a tanácskozást. Azt fogalmazta meg az egyházfő, hogy az Egyház útja a család, és kinyilvánította, az Egyház a családok felelős útitársa kíván lenni, segítve őket a mindennapi élethelyzetekben.

Lukács László kitért a két szinódust magába foglaló Amoris laetitia kezdetű, szinódus utáni apostoli buzdítás sokat vitatott, a szabálytalan élethelyzetekkel foglalkozó fejezetére. Megfogalmazta: a katolikus párok is az ideiglenesség kultúrájában élnek, a megkötött házasságok jó része nem eléggé átgondolt. Ezért tartotta indokoltnak, hogy az elvált és újraházasodott párok esetében éljen az objektív norma és a szubjektív megkülönböztetés lehetőségével. Végkövetkeztetésül Lukács László azt állapította meg, úton járunk, a család és az Egyház, a szeretet evangelizációjának útján.

A mai magyar házasságok, családok helyzetére tekintve Papp Miklós morálteológus a morális alapok fontosságát hangsúlyozta. Előadása foglalkozott a családi élet, házasság belső és külső megerősítésének szükségességével. Kiindulása azt tudatosította, a házasság magától nem lesz jó, dolgozni kell rajta. Ennek a munkának az alapvetését nem a pszichológiában, hanem a teológiában kell keresni, hivatkozott XVI. Benedekre, aki a válások számának növekedését a hit gyengülésével magyarázta. Papp Miklós szerint a házasság – hisz a család a Szentháromság ikonja – teológiai életforma, így a jó házasságnak egyszerre kell felfele – Krisztusra – és oldalra, a mai tudományok felé tekinteni. Ily módon az is elengedhetetlen, hogy törekedjünk a családi spiritualitás megteremtésére. A morálteológus figyelmeztetett az evangéliumi tanácsok – szegénység, tisztaság, engedelmesség – világi hívőket is érintő tanítására. Papp Miklós új boldogságfogalom mellett érvelt, az Arisztotelészre alapozó, a józan ész és polgári jólét javait hangsúlyozó meghatározással a krisztusi eszményt állította szembe, megfogalmazva, hogy a boldogság az, ha az Atya akaratából a helyemen vagyok, és intelligensen, folyamatos igyekezettel szeretek. Ennek a boldogságfogalomnak része a vértanúság, a kereszt, a sebek is. A teológus szerint a házasság erősen kiszolgáltatott a külső körülményeknek. „Nehéz árral szemben élni” – figyelmeztetett arra, hogy társadalmi szinten is feladataink vannak, az Egyház, a polisz és a családok összefogásával tudunk eredményesen küzdeni a családbarát környezetért.  

Jean-Yves Brachet OP A család evangéliumáról a mai világban az Egyház dokumentumai alapján címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy VI. Pál Humanae vitae, II. János Pál pápa Veritatis splendor enciklikái és Ferenc pápa Amoris laetitae apostoli buzdítása azáltal, hogy témájuk az emberi természet, az alapvető természeti igazságok – az élet, igazság és szeretet – mindenkihez szólnak. Rámutatott, mennyire fontos a három dokumentum megjelenésének sorrendisége alapján látni az idők folyamán bekövetkezett fejlődést: VI. Pál és II. János Pál enciklikája készíti elő Ferenc pápa apostoli buzdítását, és alapozza meg az igazságban és irgalmasságban kísérés pasztorális szemléletét. A Humanae vitae a házastársi szeretet jellemzőit bontja ki, rámutatva, mi az igazi szeretet, a Veritatis splendor azt mutatja meg, mi a jó élet, az igazság és erkölcsi élet alapja. Ennek tükrében kérdez rá Ferenc pápa arra, hogyan kell az Egyháznak reagálni akkor, amikor tapasztalja, az ember élete eltér Krisztus tanításától. A domonkos teológus azt hangsúlyozta, az Egyház tanítása segít, hogy az ember képződjön, és képezze lelkiismeretét azzal a céllal, hogy már itt a Földön boldog legyen, majd pedig örök élete legyen.

Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára Erős Családok – Erős Nemzet címmel mutatta be a kormány családpolitikai programját. Arra mutatott rá, hogy a 2002 és 2010 közötti megszorítások politikája anyagilag háttérbe szorította a családokat, hozzájárult biztonságérzetük megbillenéséhez, és ezzel csökkentette az emberek jövőbe vetett bizalmát. A születések száma egyetlen európai országban sem haladja meg a természetes fogyás mértékét – indokolta statisztikai adatokkal a demográfiai kérdés prioritását, és bemutatta a problémára adott magyar választ, melynek fő hangsúlya, hogy a jövő számára a gyermek és a család a legnagyobb erőforrás. Novák Katalin beszámolt arról, hogy az elmúlt években több demográfiai mutató is pozitív irányba indult el. E szerint száz családra a 2010-es 123 helyett 149 gyerekszületés jut, a terhességmegszakítások számában több mint 30 százalékos csökkenés mutatkozik, a házasságkötések száma pedig mintegy másfélszeresére nőtt, és a válások száma is csökkent. Az államtitkár kiemelte, a 2010-es 960 milliárd forintról mára 2000 milliárd forint fölé emelkedett a magyar családpolitikai támogatások összege. Ezzel GDP-arányosan Magyarország kétszer annyit fordít családtámogatásra, mint az OECD-országok átlagosan.

Családbarát-e a magyar polgári törvénykönyv? címmel Barzó Tímea, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense azt tekintette át, hogyan tudja védeni a PTK a házasságot és a családot, hogyan kezeli a párkapcsolati – bejegyzett élettársi kapcsolat és de facto élettársi jogviszony – formákat, milyen változásokat eszközölnek a PTK rendelkezéseiben az aktuális helyzet jelentette kihívások tükrében. Bemutatta azon jogi garanciák sorát, melyek egyértelműen cáfolják a közvélekedést, miszerint a házasság csak egy papír lenne. A PTK rendelkezései védelmi rendszerként körülbástyázzák a házastársakat, míg a bejegyezett és de facto élettársi kapcsolatban élőknek nem nyújtanak védelmet. Problémaként rámutatott arra, hogy a házastársak védelme nem feltétlenül jelenti a család védelmét. Hangsúlyozta, a magyar jog családjogi viszonyban a gyermeket kezeli prioritásként, így a de facto párkapcsolatokban születő gyerekek az anya védelmének alacsonyabb szintre helyezésével hátrányba kerülnek. A PTK-ban való változásokról szólva kiemelte a méltányosság elvének újdonságát, és az egyéniesítő igazságosság – egyedi körülmények vizsgálata – alapelv szintre emelését.

Van-e alkotmányos garancia arra, hogy az ország családbarát legyen? Lenkovics Barnabás előadása azt fogalmazta meg, az Alkotmány és az azt végrehajtó alkotmányos jogrendszer csak akkor garantálja, hogy az ország családbarát legyen, ha a társadalom akarata is ez. Ugyanakkor rámutatott a jog felelősségére: a jognak kell hogy legyen normatív értéktartalma, amit meríthet az emberi jogok forrásaiból és a társadalom értékprioritásaiból, védelmezheti és megszilárdíthatja ezt az értékrendet, sőt ösztönözheti és bővítheti is azt. Korunk globális szétbomlására rámutatva azt fogalmazta meg, kiút az értékmentés, az időtálló értékek felmutatása, újrafogalmazása és megerősítése lehet. Kérdés, milyen szilárd értékrendi alapokon, milyen jogi keretek között – mutatott rá a keresztény ember felelősségére az előadó.

A tanácskozás este folytatódott. A résztvevők megvitatták a média családpasztorációban játszott szerepét.

Szombaton, a családkongresszus zárónapján, az augusztus 21-26-a között Dublinban megrendezett Családok IX. Világtalálkozójáról a résztvevő családok közül Ménesi Krisztina és Balázs, Szelestei Barbara és Gábor, Kuzmányiné Nyeste Gabriella és Kuzmányi István számoltak be. A család evangéliuma örömhír a világnak címmel Kocsis Fülöp érsek-metropolita közvetítette Dublin üzenetét a résztvevőknek, majd Horváth Tamás parókus, teológiai tanár mutatta be a család fogalmának fejlődését a II. Vatikáni zsinat, a Familiaris Consortio és az Amoris Laetita apostoli buzdítás tanítása alapján. A találkozó záró szentmiséjét Beer Miklós váci megyéspüspök tartotta.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír