Az én papom: Harangozó Imre nyugalmazott plébános

1992-ben helyezték a csepeli Kisboldogasszony-plébániára Harangozó Imre atyát, aki 1935-ben született Csákváron, és 1959-ben szentelték pappá Székesfehérváron.

Harangozó Imre atyának idős volt a kántora, ezért újat keresett. Így családom Csepelre költözött (ekkor én hároméves voltam), és 2007 óta anyukám hitoktatóként, apukám kántorként szolgál az itteni egyházközségben.

Imre atya 2014-ben, utolsó úrnapi körmenetén rosszul lett, kórházba került. Meggyógyult, de nem vállalta tovább a plébánosi feladatokat, ezért kérésére nyugállományba helyezték. Továbbra is itt maradt azonban Csepelen és segíti az új plébános munkáját.

2014. július 15-én helyezték ide Kertész Péter atyát, a Kisboldogasszony-templom új plébánosát.

Nem sokkal ezután, mindenszentek ünnepén kezdtem el ministrálni és szolgálni az Úr oltáráránál. 2015-ben voltam elsőáldozó.

Imre atya nagyon örült, hogy elkezdtem ministrálni, és ezt mondta: „Örülök, hogy nemcsak a szent zenében szolgálsz az Úrnak, hanem az oltárnál is ” (tanulok ugyanis zongorázni, és a jövőben orgonálni is szeretnék).

Mióta nyugállományba helyezték, azóta a csütörtöki és pénteki esti miséken koncelebrál Péter atyával, és általában a vasárnapi délelőtt 10 órás misét szokta mondani, illetve ha a plébánosnak más elfoglaltságai vannak, akkor helyettesíti. Ezeken a szentmiséken szoktam neki segíteni.

Nagyon örülök annak is, hogy egy napon ünnepeljük a születésnapunkat (szeptember 9.). Imre atya mondta is egyszer, hogy még nagy ember lesz belőlem :).

Nagyon örül a ministránsoknak, és épp ezért próbálok mindig menni ministrálni, segíteni neki, mert nagyon szeretem Imre atyát.

Simon Tibor Péter, Csepel