Az én szerzetesem: Pintér Ambrus OSB

Számomra Ambrus atya – harminc éve, amikor szülőként megismertem Pannonhalmán – a bencés identitás. Ő maga a Regula. Folytonos összeszedettsége, felkészültsége, benső tartalma, egyben nyitottsága tekintetéből sugárzik. Ezzel a lényeglátó, kimunkált tartalommal, imával érlelt életszeretettel nyugodtan lehet nyitott monostori és külső világára egyaránt. Ebbe fér bele a matematika-fizika tanítása, a diákközösség atyai szeretete, a modern irodalom és filmművészet ismerete és megkedveltetése másokkal is.

Benne állandó készenlétet érzek mindarra, amire a szükség, a közösség hívja, vagy elöljárója állítja. Ha ő végzi a liturgiát, annak tömör egyszerűsége mindig
felemel.

Nyaranta olykor „elcsángál”, mint az ősi kezdetben a vagabundok Itália földjén. Ilyenkor vagy a természetből töltekezik, vagy egy paptestvért segít pihenéshez, esetleg lelkigyakorlatot tart, vagy vigyázó szemét volt növendékei családjára veti és ezzel szerez örömet sokaknak. Önfegyelme ilyenkor is a monostor szelleme és a Regula keretei közt tartja, azok belső lelkületéből visz tartalmakat. Sugárzó tekintetére, szívet derítő mosolyára sokfelé igényt tartanak.

Hamarosan 75 éves fiatal lesz. Isten éltesse és áldja még sok-sok éven át, hogy oszthassa magát közöttünk.

Szelestei Tamás