Az erdélyi egyházmegye újjászületésének 300. évfordulóját ünnepelték Gyulafehérváron

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az erdélyi püspökség 1556. évi szekularizációját követően folyamatosan rezideáló megyésfőpásztor 1716-ban térhetett vissza az ősi székhelyre, Gyulafehérvárra. A karcfalvi születésű Mártonffy György (1666–1721), korábbi nagyszombati városplébános megérkezése új korszakot nyitott az egyházmegye történetében. 1556-tól a püspökség javai, épületei fejedelmi tulajdonban voltak. A gyulafehérvári püspöki palota szolgált uralkodói székhelyül János Zsigmondtól II. Apafi Mihályig. A másfél évszázad során számos kísérlet történt a de iure soha meg nem szűnő püspökség működésének helyreállítására, a főpásztort nélkülöző erdélyi katolicizmus megsegítésére. A Habsburg uralkodók által kinevezett püspökök azonban nem léphettek a fejedelemség területére, vagy rövidesen el kellett azt hagyniuk. Az 1716-os esztendő az erdélyi egyházmegye újjászületése.

Az újrakezdést már 1916-ban méltó módon ünnepelték meg gróf Majláth Gusztáv Károly főpásztorsága alatt. A mostani trecentenárium ünnepi megemlékezésének keretében főpapi szentmisét tartottak, a székesegyházban ünnepi vesperás mellett nagyszabású tudományos szimpózium idézte fel a száműzetés és a visszatérés korszakát. A Catholice reformare. A katolikus egyház a fejedelemség korában címmel megrendezett kétnapos ülésszakon történész, művészettörténész előadók foglalták össze, gazdagították új szempontokkal, adatokkal Erdély kora újkori egyháztörténetét. Szó esett a Báthory-korszak nagyszabású terveiről, a protestáns fejedelmek katolizálásának vissza-visszatérő ideájáról, a fel nem szentelt, a királyságban élő „választott püspökök” problémájáról és az Erdélyben 1668–77 között titkos missziós püspökként működő ferences Damokos Kázmérról. Külön előadások mutatták be a váradi és csanádi egyházmegye partiumi területeinek sajátos viszonyait, utóbbiakat maga Martin Roos temesvári püspök tekintette át. A Gyulafehérvárra visszatérés időszakát az Illyés András kinevezése kapcsán 1696-ban egy alkalomra megszülető katolikus erdélyi fejedelmi főkegyúri jog, a szebeni Gubernium egyházi rendelkezéseinek elemzése idézte fel. Az újratelepülés viszonyait és távlatait Erdély 18. századi főpásztorainak a vatikáni levéltárban őrzött kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvei szemléltették. A konferencia külön színfoltja volt a gyulafehérvári székesegyház kora újkori átalakításainak, változásainak ismertetése előadás, majd helyszíni vezetés keretében. A kétnapos ülésszakot megnyitó Jakubinyi György érsekkel és Tamás József segédpüspökkel az élen az összes előadást érdeklődő világiak, kispapok, papok hallgatták végig.

A színvonalas kulturális programokkal, fogadásokkal kiegészülő megemlékezés intézményi szervezője a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara és a Seminarium Incarnatae Sapientiae Albae Iuliense (gyulafehérvári papnevelő intézet) volt, Marton József nagyprépost, Vik János dékán és Diósi Dávid vicerektor vezetésével, Bojtor Attila diakónus és számos kispap, világi közreműködésével, számos erdélyi cég anyagi támogatásával.

A konferencia részletes programja, ismertetése itt, az előadások videofelvételei, illetve a jubileumi rendezvényről készült fényképek pedig ide kattintva érhetők el.

Fotó: Seminarium Incarnatae Sapientiae Albae Iuliense

Magyar Kurír