Az Eucharisztikus Világkongresszus negyedik napja

Kitekintő – 2016. január 27., szerda | 11:46

Január 27-én reggeli dicséret, előadás, Paul Ponce cirkuszi előadóművész tanúságtétele, Turkson bíboros előadása szerepelt a programban. A cebui plébániákon nemzeti nyelveken celebráltak szentmiséket, Erdő Péter bíboros magyar nyelvű szentmisét mutatott be. Török Csaba teológus helyszíni tudósítása.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Január 27-én, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus negyedik napján Stephen Lee Bun Sang püspök vezette a reggeli dicséretet, amelynek keretében a Jób könyvéből vett olvasmány egy szavával foglalkozott: meztelenül („Meztelenül jöttem elő anyám méhéből, és meztelenül térek vissza oda”). Ez a szó kifejezi az ember Istennel szembeni semmiségét, ugyanakkor prófétai módon rámutat az igazságtalanul szenvedő szolgára, Jézusra, akit ruháitól megfosztva feszítettek keresztre. Korunkban a meztelenség igazi kihívás: küzdenünk kell azért, hogy megtaláljuk igazi jelentését, ami azt is jelenti, hogy megtanuljuk elménket és szívünket megtisztítani mindattól, aminek őrzése és újra meg újra előhívása mérgezi, halálos ragállyal fertőzi meg egész életünket, emberi kivoltunkat (rossz gondolatok, indítások, érzések).

Az első előadásra dicsőítéssel készült a 12 ezer küldött: az ének, taps, ima szó szerint és lelki értelemben is felfrissített, új életre és fiatalságra keltett mindenkit a csarnokban.

„Jézus rábízza az emberiséget az egyházra, ahogyan Máriát Jánosra.”

Thomas Menamparampil szalézi püspök, az indiai Jowai apostoli kormányzója az Eucharisztia, a misszió és a párbeszéd témáját járta körül. Miként a szentmise elbocsátása is emlékeztet, az Oltáriszentség nem csak ajándék, de küldetés is a hívők számára. Ahhoz azonban, hogy a mai világban teljesíteni tudjuk ezt a missziót, arra van szükség, hogy párbeszédbe kezdjünk a minket körülölelő valósággal. Ennek a párbeszédnek ezer arca van: a társadalomban, a tudománnyal, a vallások között. Ebben mindvégig segítségünkre van Jézus, az emberré lett Isten, aki az Eucharisztiában párbeszédbe kezd az egész teremtett világgal.

„Mivel előadóművész vagyok, abban találtuk meg hivatásunkat, hogy utazunk a világban, de ezt mindig családként tesszük. Hivatásunk az, hogy tanúságot tegyünk a világban a család szépségéről.” 

A délelőtti tanúságtételre Paul Ponce érkezett Argentínából, aki feleségével és három gyermekével jött el Cebuba. Bemutatkozásképpen elmondta, hogy családja hat nemzedék óta a szórakoztatóiparban dolgozik, így ő sem kezdheti másként, mint pár artistamutatvánnyal. Először futballabdával és ugrókötéllel kápráztatta el a jelenlévőket, majd zsonglőrködésre került sor: előbb három, majd négy és öt bábuval, a dobálásba a két keze mellett a lábait is bevonva. Ezután pingponglabdákkal mutatott be „szájzsonglőrködést”. Végül négy széles karimájú latin-amerikai kalapot pörgetett a levegőben, cserélgetve közben a fején lévőt is.

Mint elmondta, cirkuszi családból származva napi nyolc-kilenc órát gyakorolt, az angol királyi család előtt, vagy a monte carlói fesztiválon is felléptett. Ugyan meg lett keresztelve, nem élt hívő életet – sikerre, pénzre és barátnőkre vágyott. A hit kincseit a bérmálkozásra készülve kezdte felfedezni, s ráébredt: szabad, szeretheti, de el is utasíthatja Istent. Ekkor, 21 évesen értette meg az eucharisztikus jelenlétet – onnantól mindennap betért egy templomba. Otthagyta a cirkuszt, s egy „szent év” után szolgálatba kezdett, a Regnum Christi mozgalomhoz kapcsolódva. Ekkor döntötte el, hogy családot alapít, de ezt tudatosan Istennek szentelve akarta tenni, már évekkel előre imádkozott a jövendő feleségéért. Hajszál pontosan tíz évig tartott ez a készület –  ráébredt, ennyi idő kellett, hogy megtisztuljon és megtanulja becsülni és tisztelni a nőket. Amikor találkozott feleségével, a legfontosabb az volt számukra, hogy ugyanazt: Istent szeressék a legjobban. Három gyermekükkel most is járják a világot, Paul fellép többek között a híres Circque du Soleil társulatával is, ám a legfontosabb, hogy eközben tanúságot tegyenek Krisztusról. Végül még a három gyermek zsonglőr-bemutatóját nézhették meg a jelenlévők, akik álló tapssal köszönték meg a tanúságtételt.

A délelőtti szünetben általános iskolások adtak elő jézusi példázatokat, majd egy helyi közismert énekes evangelizációs és dicsőítő mini koncertje következett.

„Az Eucharisztia a felajánlás szavaiban összegződik: amit Isten ajánlott fel és ajánl számunkra, és amit mi ajánlunk fel Istennek.”

A szünet után megváltozott rend szerint folytatódott a program. Mivel a küldöttek a délután során cebui plébániákat látogattak meg, s ott is mutatták be nemzeti nyelveiken a szentmisét a helyi hívek közösségében, a kongresszusi csarnokban nem volt liturgia. Ennek idősávjában Peter Turkson vatikáni bíborost kérték fel egy előadás megtartására az Eucharisztia és a teremtésvédelem összefüggéseiről. A főpap személyesen nem tudott részt venni a kongresszuson, ezért Antonio Ledesma érsek, a Iustitia et Pax Pápai Tanács titkára olvasta fel Turkson bíboros beszédét. Az előadás az Eucharisztia ünneplésének, a szentmisének a liturgikus imádságaiból, jelképeiből és szolgálataiból kiindulva tárta fel e szentség mélységes kapcsolódását Isten teremtéséhez: a föld termése, az emberi munka és szolgálat közösségi kontextusban, a szolidaritás jegyében mutatkozik meg előttünk. A liturgia ugyanis mindig többes szám első személyben juttatja szóhoz a hívő embert – közösségben a többiekkel, a világgal, a szükséget szenvedőkkel (az egyes szám első személy Krisztusnak van fenntartva). Az oltárra helyezett kenyér kérdéseket vet fel: Jut-e kenyér szegény testvéreinknek? Honnan a kenyér, amit felajánlunk? Ahogy az egyházatyák is megerősítik, lopott kenyér nem lehet az oltáron – de vajon eleget tettünk-e a környezettel és a másik emberrel szembeni igazságosság és szolidaritás igényének?

Az előadás közben – hasonlóan az előző napokhoz – megeredt a felhőszakadásszerű eső, a tetőre zúduló víz robajló hangja betöltötte a csarnokot. Ugyan a napi többszöri, zuhataghoz hasonló esőzés valamelyest felfrissítette a jóval harminc fok felett járó, szmogos városi levegőt, mégis rámutatott a teremtésvédelem fontosságára. A Fülöp-szigetek ugyanis gyors és drámai éghajlati változásokon megy át, amelyek a globális felmelegedés modelljét erősítik meg: a korábban száraz időszakokban is fellépnek hatalmas esőzések, a monszun szokott rendje felborul, s a korábban viszonylag behatárolt időszakokban támadó tájfunok már a legváratlanabb időpontokban is lecsaphatnak. A kongresszus időpontjául a száraz időszak okán az iskolai szünidő utolsó napjait, január utolsó hetét választották – a kánikulai hőségű szombattól és vasárnaptól eltekintve azonban mindennap többszöri felhőszakadással kell számolni, ami nehézségeket okoz az infrastruktúra működtetésében és a szabad ég alá tervezett programok megvalósulásában. A házigazdák ügyessége, leleményessége csodálatot és elismerést érdemel – a feltáruló probléma azonban – Ferenc pápa Laudato sì kezdetű enciklikájának szavai szerint –minden ember szolidáris és tevőleges elköteleződését kívánja közös otthonunk védelmében. Mint Turkson bíboros is hangsúlyozta: aki rendszeres szentségi életet él, ezáltal elsajátítja a teremtés teológiáját, az ökológiai lelkiséget, ez pedig őszinte és realista látásmódot kölcsönöz neki, nem engedi meg, hogy felelőtlen optimizmussal szemlélje a világ, a környezet sorsát. Sokkal inkább azt ismeri fel, hogy a teremtett világ Krisztus megváltására szorul, s ebben ránk is feladat hárul. Ám ahogy nem engedhetünk a „minden jó lesz” kísértésének, úgy kerülnünk kell a pesszimizmust is. Hiszen a megtestesülés titka azt üzeni, hogy a világ elnyerheti az isteni életet. A szentségi liturgia azt mutatja, hogy a világ dolgai felemelkedhetnek Istenbe.

Monostori László prímási irodaigazgató-helyettes szerkesztőségünknek elmondta, hogy a kongresszus délutáni része rendhagyó módon tizennégy cebui plébánián zajlott, ahol a világkongresszus delegáltjai és a helyi hívek találkoztak egymással. Ezeken a plébániákon különböző nyelveken mutattak be szentmisét.

Erdő Péter bíboros a Szent Rókus-plébánián misézett magyarul. A szentírási részek és a prédikáció angolul hangzott el. A hívek lelkesen készültek, kinyomtatták nekik a magyar miseszövegeket, gyakorolták a kiejtést, magyar énekekkel is készültek.

Mise után a hívek beszámoltak a cebui egyházmegye és plébániájuk tapasztalatairól az Eucharisztiával kapcsolatban, majd Erdő Péter bíboros felkérésére Monostori László tartott tizenöt perces beszámolót a magyar egyház helyzetéről. A szentmisét közös vacsora, majd a vendéglátó plébánia kulturális show-műsora követte.

Fotó: 51st International Eucharistic Congress 2016/Facebook; CBCP News

Török Csaba/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria