Az ökumenikus imahét lezárása Székesfehérváron

Kiss János katolikus püspöki helynök köszöntötte a város lelkipásztorait, az est igehirdetőjét, Steinbach József református püspököt, az egybegyűlteket és a zenei szolgálatot teljesítő ökumenikus kórust.

A református, a baptista és az evangélikus lelkészek az istentisztelet kezdő imádságában arra kérték az Urat, bocsássa meg a keresztényeknek, hogy nehezen élik meg meglévő különbözőségeiket, és bocsánatot kértek minden gondolatért, szóért, cselekedetért, amelyek megsértik a különbözőségben megélt egységet. Spányi Antal megyéspüspök azért imádkozott, hogy a felekezetek egységesen ismerjék el sokféleségüket. Kérte Istent, hogy adjon igaz toleranciát, szeretettel teli elfogadást egymás iránt, és adja meg, hogy a Lélek tüze eggyé formálja mindazt, ami részekre szakadt.

A bevezető imák után a város lelkipásztorai olvastak fel a Bibliából Istenről, aki kinyilvánítja magát Mózesnek, aki megmenti Dávid királyt és népét, és mindazokat, akik hittel segítségül hívják nevét. Az evangélium az imahétre megadott igehely utolsó része volt a szamarai asszony és Jézus találkozásának történetéből. „Abból a városból sokan hittek benne a szamariaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: »Mindent elsorolt, amit csak tettem.« Amikor a szamariaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. S az ő szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az asszonynak: »Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.«”

A záró alkalmon Steinbach püspök a hét bibliai alaptörténetének csúcspontjáról beszélt: Jézus kijelenti az asszonynak, hogy Ő a Messiás, és az asszony a Lélek által ezt nagy erővel hirdeti a városában.

A keresztény hit nyitott hit – mondta a püspök –, mert Jézus nem kerülte el a megvetett szamariai tartományt, melyet egy keverék, idegen és más vallású nép lakott. Jézus Krisztus áttöri a falakat, szeretete minden egyéni, közösségi, vallási és nemzeti gőg fölé emelkedik. Erre a nyitottságra és bátorságra adott példát, és váltott meg bennünket.

A keresztény hit üdvözít is, mert örök élet forrása van benne azoknak, akik Istent lélekben és igazságban imádják – hangsúlyozta az igehirdető, végül pedig hozzátette: nagy feladat, szentlelkesen, szeretettel, de határozott szelídséggel átadni egy olyan világban a hitet, ahol üldözik, sőt, megölik a keresztényeket. Ezt a szenvedést és nehézséget csak Jézus Krisztus szeretetében lehet vállalni, és abban a bizonyosságban, amelyben mi magunk tudjuk és hisszük, hogy Ő a világ Megváltója.

Az igehirdetés után az imaalkalom záró imádságai az egységért, az együttérzésért, az erőszakmentességért, a kirekesztés és megkülönböztetés megszüntetéséért szóltak a gyülekezetekben, a társadalomban és a nemzetek között.

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír