Az örökkévalóság emberarcú is – Búcsút ünnepeltek a szatmárnémeti székesegyházban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A húsvét utáni negyvenedik napon a Katolikus Egyház arra emlékezik, hogy Jézus feltámadását követően visszatért Atyjához, látható módon felemelkedve az apostolok közül az égbe. A szentmisét Schönberger Jenő püspök celebrálta, aki a bevonulást követően Szent Ágoston Urunk mennybemenetelének titkáról szóló elmélkedését ajánlotta a hívek figyelmébe, és kiemelte: „Krisztus, akit mi szeretünk, az égbe ment. De akit szeretünk, azt elkíséri a szívünk. Emeljük tehát a szívünket oda, ahol Krisztus van. Ő úgy ment az égbe, hogy itt maradt. Minden szentmise a mennybement Krisztus jelenléte. De a mi szívünknek az égbe emelése is, akkor, ha befogadjuk Őt, aki ma az égbe emelkedett, és akkor, ha nap mint nap rábízzuk a szívünket, hogy emelje föl oda, magához.”

A szentbeszédet Luczás Lóránd szaniszlói plébános mondta, az örömteli életre buzdítva a híveket. Emlékeztetett, hogy az Úr Jézus, mielőtt fölment a mennybe, azt mondta apostolainak – és nekünk is: ha szeretnétek, örülnétek, hogy elmegyek, mert az Atyához megyek, az Atyát pedig szeretem és az Atya is szeret engem, és mindennapi eledelem az Atya akaratának a teljesítése. „Nem győzöm aláhúzni: az öröm Krisztus rendelése. Ne legyünk szomorú keresztények, hiszen a Megváltó szeretete és az öröm összekapcsolódnak!”

Az ünnepi szónok a mennybemenetel tényében az ember felemelkedését is láttatta: „Krisztus hozzánk jött le, elhagyta az atyai házat – ez történt karácsonykor, és a mai ünnepünk karácsony kiegészítő ünnepe: bevégezvén munkáját Krisztus visszamegy Atyjához. Belépve ebbe a világba felvette emberi természetünket, majd műve befejeztével visszatért a Szentháromságba. De Isten nem csak meglátogatta népét, nem csak részesült időnkből, kenyerünkből, fájdalmunkból, örömünkből, nyomorúságunkból, hanem emberlétünk teljes valóságát, a megváltott és megdicsőített emberi természetet magával vitte a mennyországba. Teste, amelyet értünk vett fel, nem jelmez és nem látszat. Emberré lett, nem csak harminchárom évre, és az marad az örökkévalóságon át: teljesen Isten és teljesen ember, egyszerre. Azt üzeni, hogy az örökkévalóság emberarcú lett. Nem volt mindig az, de Krisztus miattunk, nekünk tette azt emberarcúvá. Ez az örömhír, az örökkévalóság emberarcú is!”

A búcsúi mise végén Hársfalvi Ottó általános helynök köszönetet mondott mindazoknak, akik az ünnep előkészítésében segítséget nyújtottak. A székesegyház búcsúmiséjén teljes búcsút nyerhettek a hívek, a szokott feltételek mellett.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír