Az új evangelizáció az élet különböző területein

A különböző módszert követő csoportos megbeszélések érdeklődésének homlokterében az állt, hogy mire kell törekednie az egyháznak ebben a reményt vesztett világban, de amely ugyanakkor tisztában azzal, hogy az emberek nosztalgiát éreznek Isten iránt. A szinódusi atyák szerint, amikor új evangelizációról van szó, mindenekelőtt lelkiismeretvizsgálatot kell végeznünk. A keresztények értékei veszendőben vannak, talán azért, mert az egyház nem volt képes megfelelő módon terjeszteni ezeket az értékeket. Mielőtt evangelizációról beszélünk, szükség van arra, hogy engedjük magunkat evangelizálni. Ez pedig erőteljes felhívást jelent a bűnbánat szentségéhez való visszatérésre.

Másik lényeges kérdés a keresztény egyházakkal és más vallásokkal való párbeszéd. A dialógus hitelesebbé teszi az Evangélium hirdetését, főként, ha a Szentírás alaposabb megismerésén alapul. A többi vallással való kapcsolat által pedig lehetővé válik Isten Szavának terjedése a muzulmán többségű országokban is.

A püspökök foglalkoztak a család súlyos válságával, ami nagy nehézséget jelent az evangelizáció számára. Bátorítani kell a szülőket arra, hogy legyenek gyermekeik számára az első hithirdetők. Ezen a területen fontos szerepet kell biztosítani a nagyszülőknek és a nőknek, akik számára lehetőséget kell adni szentírási ismereteik elmélyítésére.

A politikai élet keresztény szereplőit a püspökök arra buzdítják, hogy ne kössenek kompromisszumokat, engedjék, hogy a lelkiismeretük szava irányítsa tetteiket, ne legyenek engedékenyek az elvitathatatlan értékek területén és olyan döntéseket hozzanak, amelyek összhangban vannak a hittel.

A szinódus foglalkozik a média válságával is, amelyben a szent dolgok iránti érzék elveszítésével találkozunk. Következésképpen a keresztény értékek eltorzításának eszközeivé válnak. Ezzel ellentétben a média korrekt alkalmazása felkészült személyek kezében az evangelizáció szövetségese lehet, tekintettel pl. képek mindenki által jól érthető hatalmas elterjedésére.

Néhány nyelvi csoport azt kérte a szinódustól, hogy többet foglalkozzon a globalizáció és a szekularizáció kérdésével, hogy nyilatkozzon világosan a karizmák szerepéről és arról a lehetőségről, amit felajánlanak az egyháznak, hogy hallgasson jobban oda a fiatalokra, hogy helyezze előtérbe az oktatók, az iskolák, mint az evangelizáció eszközeinek szerepét.

A szinódusi atyák végül meghallgattak néhány olyan laikus hívőt, akik auditorként vesznek részt a megbeszélésen. Olyan püspöki szinóduson, amelyen sok szó esik a világi hívek egyházi szolgálatairól, ők azt kérik a papoktól, hogy maradjanak hűek önmagukhoz, hogy ne alkalmazkodjanak az uralkodó gondolkodáshoz és ingadozások nélkül hirdessék a hit igazságát. „Mi a nyomotokba szegődünk, mert végtelenül szomjúhozunk arra, ami örök és igaz” – hangzott a szinóduson résztvevő auditorok felhívása.

(VR)