Az újraalapított Unio Apostolica Cleri története Magyarországon

Az Unio Apostolica Cleri papi közösség hivatalos újraalapítása hazánkban 1995. szeptember 20-án történt. Ezen az országos közgyűlésen a tagság megválasztotta az országos vezetőséget, amely az elnökből, a titkárból és a tanácsból állt. Ezt követően a vezetőség lefordította a nemzetközi alapszabályt és országos direktóriumot hozott létre. Az MKPK Seregély István elnök vezetésével 1995. október 3-án megerősítette a vezetőséget és jóváhagyta az országos direktóriumot, amelyet a Rómában levő nemzetközi vezető is elfogadott.

Székhelye: Országos Lelkipásztori Intézet, 1068 Budapest, Városligeti fasor 42.

Az elmúlt 12 év legfontosabb eseményei a következők voltak:

• A papi közösség 1995-ben egy lelkiségi füzetet indított „Magyar Papi Egység” címmel, amely a jezsuiták által kiadott „Távlatok” kulturális folyóirat mellékleteként jelent meg.
• A magyarországi szervet 1997-ben vendégül látta a nemzetközi szervezet vezetőjét Giuseppe Magrin-t, aki örömmel vette tudomásul a magyarországi közösség megújítását, és beszámolt a mozgalom jelenéről és terveiről.
• A magyarországi szervezet 1999-ben vendégül látta Tamás József gyulafehérvári segédpüspök atyát, aki egyházmegyéjében az Unio Cleri vezetője.
• Az ezredforduló tiszteletére kiadta az „Előttünk járnak” című könyvet, amelyben tíz idősebb, köztiszteletben álló lelkipásztor vall a papi munka küzdelmeiről és szépségéről.
• Az újjáalapítás 10 évfordulóján, 2005-ben kiadta az „Értünk élnek” című könyvet, amelyben kilenc pap tanúságot tesz a lelkipásztori szeretet gazdagságáról.
• 2005 nyarán felvette a kapcsolatot Ján Orosch trnavai (nagyszombati) segédpüspök úrral, aki a következő évben néhány pappal együtt eljött az Országos Közgyűlésre és ott előadást tartott.
• 2006-tól „Papi lelkiség” címmel új évkönyv kiadása, amelynek legfontosabb célja az egyházmegyés papi lelkiség jellemzőinek bemutatása, és ezáltal papi hivatások ébresztése és erősítése. Ezért a Papi lelkiség évkönyvet az Unio Cleri, az Országos Hivatásgondozó Intézettel együtt adja ki.

Az Unio Cleri statutuma (alapszabálya) kimondja, hogy a szervezet nem kínál különleges lelkiséget. A pap lelkületét az egyházmegyében, a plébánián végzett munkája „lelkipásztori szeretet” megélése határozza meg. Ezt a munkát azonban a pap csak úgy tudja elvégezni, ha egészen közeli, személyes kapcsolatban meghívójával és Küldőjével, Jézus Krisztussal, aki szeretetével, megmutatja az utat, és megadja az erőt, hogy feladatát teljesíteni tudja. A lelkipásztori szeretet elmélyítést, megvalósulását segíti továbbá a papok összefogása, kölcsönös segítése. Az Unio Apostolica Cleri ezért kínálja a paptestvéreknek a közös összejöveteleit, az egymásért végzett imákat és a kölcsönös segítségnyújtást. Különösen a megfáradt vagy beteg paptestvéreknek. Õsi tapasztalat az, hogy a „közös munka mindig eredményesebb, mit az egyéni. A közös munkának mindig nagyobb az ereje, mint az egyéninek. A közös öröm mindig nagyobb, mint az egyéni.” (Rédei József, Előttünk Járnak, 121. old.)