Bagnasco bíboros a genovai áldozatok temetésén: Kapcsolataink lehetnek a híd, hogy átlépjük az űrt

Az áldozatok száma jelenleg 42-re emelkedett, a tűzoltók tovább folytatják a kutatást a romok között.

Szombaton délelőtt a genovai vásár területén lévő Jean Nouvel pavilonban megtartott gyászszertartás főcelebránsa Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek volt. Jelen volt Sergio Mattarella államfő, a kormány képviselői, Giuseppe Conte miniszterelnök, Matteo Salvini belügyminiszter, Luigi Di Maio munkaügyi miniszter és Danilo Toninelli közlekedésügyi miniszter, valamint az Itáliai Autósztrádát kezelő társaság vezetősége. A legfiatalabb áldozat a nyolcéves Samuele volt, aki szüleivel együtt veszítette életét. A temetésen tapsvihar köszöntötte a mentésben résztvevőket, a hősiesen helyt álló tűzoltókat.

„A Morandi-híd összeomlása a Polcevara folyó fölött kettéhasította Genova szívét. A seb mély, főleg a végtelen fájdalom miatt, amelyet azokért érzünk, akik életüket vesztették, a még hiányzó személyekért, hozzátartozóikért, a sebesültekért és a sok kitelepítettért” – kezdte homíliáját Bagnasco bíboros, genovai érsek. A döbbenet és a közelség számtalan megnyilvánulása érkezett nemcsak Olaszországból, hanem a világ minden részéről is. A Szentatya, Ferenc pápa imájával együtt – aki tegnap este is, egy szeretetteljes telefonálással ki akarta nyilvánítani közelségét – ezekben a napokban mindenütt imahullám emelkedik Isten felé. A világ Genovára tekint a meghatottság, a szeretet és a várakozás nagy ölelésével.

Azért vagyunk itt, hogy rábízzuk magunkat arra az irgalmasságra és vigasztalásra, amelyet csak Isten tud adni. Tudjuk, hogy bármilyen emberi szó, legyen bár őszinte, kevés a tragédiával szemben, csakúgy, mint ahogy bármilyen jogos és szükséges igazságszolgáltatás sem tud semmit eltörölni és visszaadni. A kezdeti hitetlenség és később a katasztrófa növekvő nagysága, az általános eltévelyedés, a feltörő érzelmek sokasága, a nyugtot nem hagyó „miértek” hatására ismét kézzel foghattuk, méghozzá brutális módon az emberi lét könyörtelen törékenységét. De éppen ebben a tapasztalatban, amely valamilyen módon mindenkit érintett, feltűnik egy halvány fénysugár. Minél inkább ráébredünk, hogy gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk, annál inkább érezzük, hogy szükség van az emberi kapcsolatokra: nemcsak a család és a barátság szövetére, hanem egy olyan társadaloméra is, amely civilizáltnak mondja magát. Ezek a kapcsolatok, amelyek egymással összefűznek bennünket, szilárd és állandó megbízhatóságot igényelnek: egy megbízható szeretet nélkül ugyanis nem élhetnénk együtt. A többiek puszta jelenlétének öröme az, ami lehetővé teszi, hogy éljük az életet, hogy osztozzunk örömökben és fájdalmakban: mint egy híd, ami lehetővé teszi, hogy átlépjük az űrt, így a bizalom lehetővé teszi, hogy áthaladjunk a földi út könnyű vagy meredek körülményein.

Kedves testvérek, Jézus megmutatja, hogy bízhatunk Istenben, még akkor is, ha nem mindig világosak számunkra az emberi események. A hit ugyanis nem oszlatja el minden sötétségünket, de megvilágítja utunkat lépésről lépésre, nap nap után. Válasza gyötrelmeinkre mindenekelőtt egy jelenlét, amely elkísér bennünket: a keresztre feszített Jézus és Fia keresztje alatt a Szűzanya, ezek a legnyilvánvalóbb képei és jelei annak, hogy az Úr nem hagy magunkra minket, hanem megelőz bennünket.

A viadukt összeomlott: mint ismeretes, nemcsak az autósztráda egy fontos része volt, hanem szükséges útvonal sokak mindennapi életében, a város fejlődésének létfontosságú artériája. Genova azonban nem adja meg magát: lakóinak lelkét ezekben a napokban ezer gondolat és érzés hatja át, de tovább folytatja a küzdelmet. Mint más esetekben, mi, genovaiak most is szívünk legjavát fogjuk adni, kipréselünk magunkból minden jót és nagylelkűt, ami bennünk él és ami gyakran nem kerül napfényre, csaknem rejtve marad. A szervezeti hálózat és a gyors segítségnyújtás minden szinten – intézményes, szakmai és társulati szinten –, mindenki szakértelme, sokak nagylelkű készsége, a sebesültekért való ima és a szolidaritás, amely azonnal jelentkezett az egyházmegye minden részéből, láthatóvá teszik városunk kollektív lelkületét. Reméljük, hogy a számos kitelepített nem csak ideiglenes vendéglátásra talál, hanem hamarosan ismét újból élvezheti az otthon szükséges melegét.

A nagy közelség órája ez. Biztosak vagyunk abban, hogy mindannyiunk szívében növekedik Genováért egy még nagyobb szeretet, abban a meggyőződésben, hogy a város ezt megérdemli, hogy a várost senki nem feledheti el. Genova hivatása meg van írva kitartó, kemény munkássága történetében, azon túl, hogy kapuként helyezkedik el a tenger és a földrész között.

Emeljük fel tekintetünket: a mennyekbe felvett Szűzanya arra szólít bennünket ebben a pillanatban is, hogy tekintsünk fel a magasba, Isten felé, aki a remény és a bizalom forrása. Ha Őrá tekintünk, kerüljük a kétségbeesést és ismét bátran nézhetünk a világra, az életre, szeretett városunkra. Egymásra tekinthetünk és testvérnek ismerhetjük el egymást, mivel ugyanannak az Atyának a gyermekei vagyunk, minden különbségen túl. Ismét megújíthatjuk akkor kölcsönös bizalmunkat és megszilárdíthatjuk ezeknek az óráknak a közelségét. Új hidakat építhetünk és együttesen haladhatunk előre.

Forrás: Vertse Márta/Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News, ANSA

Magyar Kurír