Közös jövőnk – Közös felelősségünk címmel konferenciát rendeztek Tihanyban

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere beszédében idézte a mondást, miszerint fegyverek között hallgatnak a múzsák, majd felvetette: ha ezt megfordítjuk – ha a múzsák, a lélek és a szellem emberei beszélnek egymással –, akkor inspirálják egymást, s akkor „hátha előbb-utóbb elhallgatnak a fegyverek is”.

A miniszter szerint szólni kell, beszélgetni kell, mert a hallgatásnál, az elhallgatásnál nincs rosszabb. Hozzátette: akkor és ott kezdődik a baj, ha vannak, akik elhallgatnak, nem akarnak beszélni egymással, mert azok előbb-utóbb el is fordulnak egymástól, és ellenségekké válhatnak.

Olyan gondolkodást kell megindítani a magyarság és a zsidóság kapcsolatáról fiataljainkban, hogy a jövőben sokkal nagyobb megértéssel tudjunk egymás felé fordulni – hangsúlyozta Balog Zoltán, majd hozzátette: őszintén kell beszélnünk egymással, mert magunkban mindenfélét gondolunk, miközben nem ismerjük jól a másik felet.

A II. Vatikáni Zsinat által 1965-ben kiadott, a katolikus egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról szóló Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatból a miniszter kiemelte: „nem kívánja a zsidókkal való párbeszédet a holokauszt tragédiájára leszűkíteni”. Majd hozzátette, hogy ezt a „nagy, megkerülhetetlen követ mi sem akarjuk megkerülni, hanem szembe akarunk nézni vele”: a Biblia tanulmányozásával, a teológiai és testvéri párbeszédekkel lehet elérni egymást. Így lehet közelíteni a tragédiához, a bűnökhöz is, amelyeket valóban nehéz megbocsátani.

A miniszter beszélt arról, hogy a zsidó oktatási kerekasztallal két éve párbeszédet folytat a Nemzeti Alaptantervről, s megállapodtak olyan megfogalmazásokban, szövegekben, amelyet mindkét fél el tud fogadni.

Erdő Péter bíboros a 70 évvel ezelőtt kezdődött magyarországi deportálásokra utalva kijelentette: „Megrendült komolysággal emlékezünk a múltra és szilárd optimizmussal tekintünk a jövőbe.”

Úgy vélekedett: a konferencia előadásai segítik a múlt jobb megismerését. Nemcsak a történéseket mutatják be, hanem az okokat és az embertelenség működésének módját is kutatják – „hogyan torzulhatott el egy társadalom működése annyira, hogy ilyen szörnyűségek alakulhattak ki”.

A főpásztor rámutatott, hogy az előadásokban a hosszú, közös történelem emlékei is felvillannak: az alkotó együttélés, a kultúrateremtés új és új időszakai, amelyek változó korokban, változó fogalmi megközelítésekben tudatosan is építeni akarták azt, ami a nagyobb közösség javát szolgálta.

A konferencián a közös önismeret „új forrásvidékét tárják fel, ezért lehet a vészkorszak tanulságait őszintén megfogalmazva új együttélést építeni hazánkban is, zsidók és keresztények, más és más nemzetiségek és csoportok tagjai között”. Ehhez elszánt akarat és éber figyelmesség kell – fogalmazott Erdő Péter.

Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke József és testvérei bibliai történetét idézte a hallgatóság elé. Voltak 70 évvel ezelőtt, akik azt hitték, hogy testvéreik megvédik őket, velük nem fordulhat elő József története, aztán mégis megtörtént. Ma azért ültünk le itt, mert nem szeretnénk, ha közülünk bárkivel megtörténne az, ami Józseffel. A konferenciának ennek szellemében olyan gondolatokat kell megfogalmaznia, amelyek ki tudnak sugározni a „falakon túlra” is. Bölcskei Gusztáv végül a konferencia zárónyilatkozatából idézett: szeresd felebarátodat - ő is olyan, mint te!

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke kiemelte: a párbeszédet csak őszintén és erős belső meggyőződéssel lehet elkezdeni és folytatni.

Már a középkorban voltak hitviták, azonban ezeket nehéz lenne a mai párbeszédhez hasonlítani, mert „a korabeli társadalmak igényeihez igazodva a zsidók felelősségre vonása jellemezte őket” – mondta a Mazsihisz elnöke. – A 20. században, a holokauszt óta egészen mások a célok: elismerik az önálló vallási entitásokat, keresik a békés fejlődést, valamint a különböző népek és vallások együttélését. A kereszténység nem fér össze az antiszemitizmussal, mégis „az antiszemitizmus elleni fellépés homogenitása nem bevett gyakorlat az egyházaknál sem”.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija egy auschwitzi történettel kezdte beszédét: Elie Wiesel egyik könyvében a haláltábor lakói azt figyelik, hogy szenved ki lassan egy felakasztott fiatalember. Egyikük megkérdi: hol van Isten? A másikuk azt feleli: ott van a fán! A rabbi hangsúlyozta: a hívők számára mindig kérdés, hol van Isten, de ugyanúgy kérdés az is, hol van az ember a mindennapi kérdésekben, amikor választani kell jó és rossz között.

Hetven évvel a holokauszt borzalmai után nem az a cél, hogy felébresszük egymásban a lelkiismeret-furdalást, hanem az, hogy a múlt tragédiáiból, rossz döntéseiből közös gondolatot fogalmazzunk meg, ami közös jövőnket megalapozza – mutatott rá Köves Slomó.

Ilyen közös gondolat lehet, hogy a jót és rosszat a hívők nem társadalmi, emberi, hanem isteni alapokra helyezik. Látjuk, milyen gyorsan romlott meg az ember, és veszítette el ítélőképességét jó és rossz között, mert az társadalmi szerződésen alapult – utalt a II. világháború történéseire Köves Slomó.

A vezető rabbi elmondta: a II. világháború végéig olyan borzalmak történtek Magyarországon, ami elbizonytalanította a magyar zsidókat: vajon maradhatnak-e ebben az országban. Mégis számottevő közösség maradt, mert úgy gondolta, van itt közös jövő. Köves Slomó szerint minden nézeteltérés dacára közös a felelősségünk abban, hogy ne csak a múltunkról beszéljünk, hanem közösen alakítsuk ki közös jövőnket.

Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete hangsúlyozta, hogy az 50 éve összehívott II. Vatikáni Zsinat egyedülálló, áttörő momentum a katolikus egyház történetében és igazi forradalmat hozott a katolikus-zsidó kapcsolatok alakulásában. Közölte: a zsinat eredményei között volt az 1965-ben kihirdetett Nostra Aetate nyilatkozat, amely „átformálta a katolikus egyház zsidókra és judaizmusra vonatkozó tanítását, felmentve a zsidó népet a Jézus halála miatti kollektív bűnösség vádja alól”. Továbbá pozitívan erősítette meg Isten és a zsidó nép megbonthatatlan szövetségét.

A nagykövet kiemelte, hogy a dokumentum kategorikusan elítéli az antiszemitizmust, és „testvéri párbeszédre és bibliatanulmányozásra szólítja fel a keresztényeket és a zsidókat”.

Ma Izrael és a Vatikán kapcsolatát a kölcsönös tisztelet és párbeszéd jellemzi, és bár maradtak kihívások, nagy utat tettek meg az elmúlt 20 évben, amióta aláírták a két állam közötti alapszerződést – mondta Ilan Mor, ugyanakkor rámutatott: a folyamat nem vihető végbe gyorsan, nemzedékekre lesz szükség, hogy „teljesen termőre forduljon”.

A nagykövet szerint csak az oktatáson keresztül tudják folytatni közös küldetésüket: „elvetni a tolerancia magvait és gyökeresen kiirtani a fanatizmus vadhajtásait”. A konferencia fontos lépés a helyes irányba – mondta.

Ilan Mor felidézte Ferenc pápa egyik nyilatkozatát, melyben hangsúlyozta a zsidók és a katolikusok közötti vallásos köteléket, és közölte, hogy „közös gyökereinkre tekintettel egyetlen keresztény sem lehet antiszemita”. A nagykövet szerint a két üzenetet el kell juttatni Magyarország legtávolabbi sarkaiba, és tanítani kell az iskolákban, egyetemeken, valamint igehirdetések útján.

Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke kijelentette: a 70 éve történt tragédia „nem metszés volt, hanem tarvágás”, majd kérdésként vetette fel, mi van a gyökerekkel, „mert ha van még gyökér, az összekapcsolódva az éltető forrással újra hajthat”. Nemcsak emlegetni kell a gyökereket, forrásokat, hanem azokból meríteni is kell – hangsúlyozta az evangélikus püspök.

Magyar Kurír