Bartók Jánosra, Demecser egykori plébánosára emlékeztek a plébánia alapításának 210. évfordulóján

Az emléktáblával a demecseri egyházközség és a Demecser Öröksége Egyesület tisztelgett a városban harminchat évig szolgáló Bartók János (1913–2000) plébános, Demecser díszpolgára emlékének.

Az ünnepi alkalmon Varga Lóránt plébános köszöntötte Palánki Ferenc megyéspüspököt; Németh István püspöki titkárt; a korábbi évtizedekben a településen káplánként szolgáló lelkipásztorokat; Bartók János rokonait; Rátkai Sándort, Demecser polgármesterét; Seszták Miklós országgyűlési képviselőt; Vitális Zsombort, a Demecser Öröksége Egyesület elnökét; Balogh Józsefet, az egyházközség képviselő-testületének világi elnökét; a meghívott vendégeket, valamint a település és a filia egyházközség híveit.

A szentmisén elhangzott elmélkedés bevezetőjében a főpásztor a Bölcsesség könyvéről, illetve a bölcsességről beszélt, aki maga Krisztus. Jézusban beteljesedett ez az ószövetségi könyv – hangsúlyozta Palánki Ferenc. – Vágyakozni a bölcsességre olyan erény, amelyet a Szentlélektől kaptunk. Vágyakozunk a bölcsességre, hogy eligazodjunk a világ dolgaiban, meghozzuk életünk nagy döntéseit.

A püspök ezután a tíz szűzről szóló evangéliumi szakaszról (Mt 25,1–13) kifejtette, hogy a Bölcsesség könyve folytatódik, konkretizálódik az evangéliumban, amikor már az okosságról (a sarkalatos erények közül az első) van szó.

Az okosság szó töve a dolgok okára utal. Isten bennünket életre hívott, megalkotott, és ez az oka annak, hogy igyekszünk megállni a helyünket, eligazodni életünkben, örök távlataink szerint élni. Ezért van szükségünk a bölcsességre, hogy az élethivatásunkat fölfedezzük, hűségesen teljesítsük, és szükségünk van az okosságra, hogy a hétköznapokban ennek az alapdöntésnek megfelelően jó döntéseket tudjunk hozni – emelte ki homíliájában a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A keresztény ember a remény embere, amelynek alapja a feltámadás. Ezért nem mindegy, hogyan élünk. A főpásztor a tíz szűz példáját említve rámutatott: az okosak vittek magukkal tartalék olajat. Az olaj maga a szeretet, amivel Isten összeköt bennünket egymással és saját magával, aki maga a szeretet.

A szentmise végén az emléktábla megáldása következett. Az ünnepi eseményen beszédet mondott Rátkai Sándor, Demecser polgármestere; Balogh József, az egyházközség képviselő-testületének világi elnöke; Seszták Miklós országgyűlési képviselő, valamint Vitális Zsombor egyesületi elnök.

* * *

Bartók János 1913. augusztus 18-án, Ostoroson született. 1938-ban szentelték fel áldozópappá. 1956. december 23-án helyezték Demecserbe.

Megérkezésére Bartók atya így emlékezett vissza a Demecseri Életképek című helyi újság 1991. decemberi számában: „A dátum eredetileg 1956. október 23. lett volna, de a történtek meggátoltak abban, hogy ideköltözzek. Leállt a forgalom az országban. Elődöm, Kovács Miklós esperes előző este elköltözött, én pedig vártam Egerben az autóbuszt, de nem jött. December 23-án, karácsony vigíliája előtt egy nappal jött el a lehetőség. Örömmel jöttem saját falumból, Ostorosról. (…) Az éjféli misén tele volt a templom. Mikor vége volt a misének, kérdeztem a káplántól, Móró Sándortól: »Te, Sanyi, mi ez itt? Mindenki, még az első padban ülők is egyszerű, hétköznapi ruhában voltak. Én senkin sem láttam ünneplő ruhát. Még talán a suba is ki volt fordítva. Tüntetés ez? Szokás ez, hogy karácsony éjfélén a templomot betlehemi szegénységűvé kell tenni?« »Jani bátyám! Nincs nekik más ruhájuk, ez az ünneplő!« – mondta a káplán.”

Bartók atya levelet írt a Szabad Európának a Demecserben uralkodó szegénységről. Segítséget kért, azonban a levelet elfogta az ÁVO. Hat hónap rendőri felügyelet lett az ára. Ez volt a kezdet Demecserben.

Bartók atya így folytatta visszaemlékezését: „Szegénység volt, de hitük az nagy volt. A templomot nem hagyták. Úgy szoktuk mondani, telt kezet nehéz összetenni, csak a szegények kezét nem. Az fogott meg legjobban, hogy csodálatosan tisztelték a papot. Szinte féltem a hatalmas bizalomtól. Aztán, ahogy a világ fejlődött, ahogy gyarapodni kezdtek anyagiakban, úgy gyengültek meg hitükben az emberek…”

Bartók atya 30 évig káplánok segítségével, közös teherviseléssel szolgálta a híveket. Az évtizedek alatt összesen 17 káplánnal szolgált együtt Demecserben. Aranymiséje Ostoroson volt, amelyen több százan vettek részt. Demecserben tartott aranymiséjén mintegy ezren jelentek meg.

1992. augusztus 1-jén idős korára, illetve a megsokszorozódott munkára való tekintettel főpásztora a Borsod megyei Sály községbe küldte plébánosnak, ahol az egyik gyémántmiséjét is tartotta. Ostoroson és Demecserben gyémántmiséje után elköszönt a hívektől.

Demecser Nagyközség Önkormányzatának képviselő-testülete 1993. augusztus 9-i határozatában, 80. születésnapjának tiszteletére Demecser díszpolgárává választotta.

Nyugdíjazása után szülőfalujába költözött unokahúgához, Bartók Katalinhoz. 2000 szeptemberében visszaadta lelkét Teremtőjének. Földi maradványait Ostoroson helyezték örök nyugalomra.

Az ünnepségről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír