Bemutatták az Usuarium adatbázist, a nyugati liturgiatörténet új forrásgyűjteményét

Elsőként az egyetemen végzett kutatómunkáról számolt be a kutatócsoport vezetője, Kovács Andrea, őt követte munkatársa, Szoliva Gábriel OFM, végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE) Egyházzene Tanszékén is oktató Földváry Miklós ismertette az ELTE-n folyó liturgikai kutatások legújabb eredményeit. Az egyházzenei tanszék kórusa illusztrálta az előadásokat a szóba kerülő zenei tételek előadásával.

Földváry Miklós a nyugati liturgiatörténet forrásainak új adatbázisát, az Usuariumot mutatta be. A világviszonylatban is egyedülálló honlap létrejöttéhez egyrészt az a fölismerés volt szükséges, hogy a forrásokat nem koruk vagy őrzési helyük, hanem az őket használó közösségek szokásrendje (úzusa) alapján érdemes csoportosítani. Másik feltétele a digitális technológia robbanásszerű fejlődése volt, amely lehetővé tette korábban elképzelhetetlen mennyiségű forrásmásolat őrzését és egységes szempontú leírását.


A gyűjtemény összeállítása és földolgozása néhány, a korábbi megközelítésekkel gyakran szakító módszertani elvet követ:

1. Biztos identitás: a források közül előnyben kell részesíteni azokat, amelyeknek eredetét maga a forrás közli, és ez az eredet központi intézményhez (székesegyház, szerzetesrend, apátság) kötődik.

2. Tipológiai háló – teljes lefedettség: a gyűjtésnek arányosan le kell fednie a latin rítusterület egészét, azaz lehetőleg minden valaha létezett központi intézményből és minden szertartástípusról be kell szerezni megbízható forrásokat.

3. Fordított kronológia: az úzus jellemző vonásait a késői, nagyobb mennyiségben fönnmaradt és biztosabb identitású források felől kell visszakövetni a régibb és ezért kisebb számban fennmaradt, töredékesebb, bizonytalanabb identitású források felé.

4. Marker ordók: különös figyelmet kell fordítani azokra a szertartástípusokra (ordók), amelyek kívül esnek a mise és a zsolozsma éves rendjén, mert ezeknek nemcsak szövegei és dallamai, hanem szerkezete is változékony; ezért alkalmasak arra, hogy azonnal fölismerhető jellegzetességeikkel segítsék típusokba rendezni az európai hagyományokat.

5. Szövegközpontúság: a liturgiát elsősorban mint szöveges tételek sorozatát kell megragadni, mert ez a réteg közelíthető meg leginkább az írott források segítségével, így megadja az alapvető tájékozódási kereteket a gyérebben adatolt tartalmak, például dallamok, gesztusok vizsgálatához.

Az Usuarium egyfelől ingyenesen hozzáférhető digitális forrásmásolatokat, másfelől a források háromszintű feldolgozását tartalmazza. E három szint a következő:

1. Katalógus: az anyag leírása és rendszerezése a kutatás szempontjából releváns szempontok (például ország, úzus, műfaj, kor) szerint.

2. Indexek: a források tartalmának egységes rendszerű leírása, különös tekintettel azokra az ordókra, amelyeket az adott könyv tartalmaz, jóllehet a műfajtól elvileg idegenek. Ez biztosítja, hogy egyetlen liturgikus tartalom se lappangjon, ne maradjon rejtve a kutatók előtt.

3. Konspektusok: a források tételjegyzék szintű leírása a liturgikus szövegek kezdőszavai, műfaja és asszignációja (az egyházi éven belüli liturgikus szerepe) alapján.

A háromféle, egyre részletezőbb feldolgozás megközelíthető az egyes források felől mint tartalom- és tételjegyzék, de az egyes tartalmi kategóriák és tételkezdetek felől is mint az egész anyagra kiterjedő tárgymutató.

A honlap működésének gyakorlati bemutatása után, amelyet az LFZE Egyházzene Tanszéke diákjainak és oktatóinak az adott tételekhez kötődő éneke kísért, Földváry Miklós így összegezte a honlap és a mögötte álló munka jelentőségét: az új adatbázis mindenekelőtt eszköz a kutatók számára, hogy a liturgiatörténet legkülönbözőbb kérdéseire hiteles, teljességre törekvő és jól rendszerezett választ kapjanak. Az eszköz kidolgozása ugyanakkor egy olyan rendszer megalkotását tette szükségessé, amely képes kezelni és összehasonlítani a hagyományos nyugati liturgia összes szertartástípusának minden változatát. E tekintetben azt jelenti a liturgiatörténet szempontjából, amit Linné vagy Mengyelejev rendszerező munkája jelentett a természettudományok területén.

Forrás és fotó: ELTE BTK

Magyar Kurír