A Szentatya a vasárnapi evangéliumi rész kapcsán arról beszélt, hogyan reagáltak a tanítványok Jézus tanítására az élet kenyeréről, amelyet akkor mondott el nekik, amikor öt kenyérrel és két hallal jóllakatta a hallgatására összegyűlt tömeget.
A pápa utalt János evangéliumának arra a megjegyzésére, hogy a tanítványok közül sokan ezt követően visszahúzódtak tőle, mert nem hittek szavának: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.” Hangsúlyozta, hogy nehéz elfogadni és megérteni ezeket a szavakat, amelyek előre vetítik a húsvét misztériumát, amelyben Jézus önmagát adja a világ megváltásért.
Jézus a tizenkettőhöz fordult kérdésével, hogy ők is el akarnak-e menni. Péter válaszolt: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” Ahhoz, hogy megismerjük az örök életet, amit Krisztus önmaga feláldozásával nekünk ajándékoz, előbb hinnünk kell Istenben – hangsúlyozta a pápa. Szent Ágoston kommentárjának segítségével magyarázta Péter válaszát: „nem azt mondja, hogy megismertünk és hittünk, hanem hogy hittünk és tudjuk. Hittünk, hogy megismerhessük; ha tudni akartunk volna, mielőtt hisszük, akkor nem tudtuk volna sem megismerni, sem hinni.”
Júdás is ott volt: „elmehetett volna, ahogyan sok más tanítvány; sőt, ha becsületes lett volna, elment volna” – mondta a Szentatya. Júdás azonban ott maradt, a bosszú titkos tervével, mert „úgy érezte, becsapták, és elhatározta, hogy majd ő fogja elárulni… zelóta volt, győzedelmes messiást várt, aki felkelést vezet majd a rómaiak ellen. Jézus azonban meghiúsította ezt a fajta várakozást. A probléma az, hogy Júdás nem ment el: legnagyobb bűne a hamisság volt, ami az ördög ismertetőjele. Ezért mondta Jézus a tizenkettőnek: egyikőtök ördög.”
Benedek pápa végül arra kérte a híveket, hogy higgyenek Jézusban, „ahogy Szent Péter hitt benne, és legyenek mindig őszinték Vele és a mindenkivel.”
Magyar Kurír
(tzs)