A Szentatya ismételten leszögezte, hogy a hit jelenlegi válsága a házastársi kapcsolatra is hatással van. Az isteni terv visszautasítása minden emberi kapcsolatban az egyensúly hiányához vezet.
A mai kultúra a családot gyakran nyomasztó kihívások elé állítja a hangsúlyozott individualizmus, az etikai és vallási relativizmus következtében. Vannak olyan nézetek, amelyek a személy szabadságát szembeállítják az embernek azzal a képességével, hogy egész életre elkötelezze magát. Elterjedt az az irányzat, miszerint a személy csak akkor valósíthatja meg önmagát, ha „független” marad és a másik személlyel csak olyan kapcsolatot hoz létre, amelyet bármelyik pillanatban megszakíthat.
A személynek az a választása, hogy életre szóló kapcsolatra kötelezze magát, vagy sem, hatással van élete alapvető távlataira. Kifejezi, hogy pusztán emberi tervben gyökerezik-e, vagy megnyílik az Úrban való hit világosságának.
Csak akkor érthetjük meg és valósíthatjuk meg a házastársi és családi életben is az emberről, mint Istennek a keresztség szentségében újjászülető gyermekéről szóló igazságot, ha megnyílunk Isten igazságának – fejtette ki beszédében a Szentatya. Utalt a házasság, mint egy férfi és egy nő közötti szövetség felbonthatatlanságára. Ez a szövetség nem igényli a házasulandók személyes hitét. A szükséges minimális feltétel azonban az a szándékuk, hogy azt teszik, amit az Egyház tesz.
Fontos, hogy ne zavarják össze a szándék problémáját a házasulandók személyes hitével, azonban a kettőt nem lehet teljesen szétválasztani.
A pápa erre vonatkozóan utalt a Nemzetközi Teológiai Bizottság 1977-es dokumentumára, amely világosan kifejti: amikor semmi nyoma sincs a házasulandók hitének, akkor felmerül a probléma, hogy általános szándékuk valóban szentségi-e, hogy a megkötött házasság érvényes-e vagy sem. A pápa idézte Szent Ágostont, aki a házasság javai közül a következő hármat emelte ki: az élet átadása, a házastársi hűség és a házasság felbonthatatlansága.
XVI. Benedek megjegyezte, hogy előfordulhatnak olyan esetek, amikor nincs jelen a hit a házasfelek közötti megegyezésben. A pápa nem azt kívánja sugallni, hogy a hit hiányából automatikusan következik a házasság érvénytelensége, hanem arra kíván rámutatni, hogy ez a hiány - bár nem szükségszerűen –, de sebet ejthet a házasság javain, mivel a házastársi szövetség szoros tartozéka az Isten által akart természetes rend.
A Szentatya emlékeztetett azokra a szentekre, akik a házassági köteléket keresztény távlatokban élték meg, és így a legnehezebb pillanatokat is áthidalták.
Ezek a tapasztalatok, amelyeket a hit hat át, tudatosítják bennünk, hogy ma is mennyire értékes az elhagyott házastárs áldozathozatala, az, hogy elismerve a házassági kötelék felbonthatatlanságát, „nem keres újabb kapcsolatot, hanem arra törekszik, hogy eleget tegyen családi kötelezettségeinek és a keresztény élet elvárásainak. Hűségének és keresztény állhatatosságának példája különleges erejű tanúságtétel lesz a világ és az Egyház előtt” – idézett XVI. Benedek pápa előde, II. János Pál 1981-ben közzétett Familiaris Consortio kezdetű apostoli buzdításából, amely a keresztény család feladatairól szólt a mai világban.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír