Bernard Peyrous: Marthe Robin élete

Marthe Robin Chateauneuf-de-Galaure-ban, egy kelet-franciaországi faluban született, földműves szülők hatodik gyermekeként. A családban és a vidéken az a hír járta – és Marthe maga is meg volt erről győződve –, hogy nem törvényes lánya az apjának, mivel édesanyja az ő születését megelőző esztendőben viszonyt folytatott egy mezőgazdasági munkással. Az apa azonban megbocsátott feleségének, és elismerte saját lányának Marthe-ot. A szülők nem voltak különösebben vallásosak – bár a húsvéti gyónást és áldozatot elvégezték –, ugyanakkor bőkezűen támogatták az élet legkitaszítottabbjait, a koldusokat.

Visszaemlékezéseinek tanúsága szerint Marthe már elsőáldozásakor, tízéves korában úgy érezte, hogy az Úr birtokba vette a lelkét, és már ekkor nagyon szerette a betegeket. Tizenhat éves volt, amikor őt is megtámadta a súlyos betegség. Hol jobban, hol rosszabbul volt, míg végül 1928-tól nem tudott többé felállni, egészen a haláláig ágyhoz volt kötve. Valószínűleg az agyvelőgyulladás egy formáját, a von Economo betegséget kapta el, vagyis az idegközpontok gyulladásos megbetegedését.

1930-ban abban a kegyelemben részesült, hogy megjelentek a testén Jézus stigmái. Egyéb misztikus élményekben is része volt, többször is megjelent előtte Szűz Mária és Jézus. Máriát „Égi anyácskának”, minden kegyelmek közvetítőjének nevezte. Amikor 1927-ben kómába esett, s az orvosok már lemondtak róla, többször eljött hozzá a Gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i Szent Teréz, és a hivatásáról beszélt neki. Marthe a tőle kapott világos jelzéssel tért vissza a kómából.

A tüdőbetegsége miatt sokat szenvedett Lisieux-i Szent Teréz elsősorban a szeretet doktora, nála a szenvedést teljesen meghaladja Isten szeretetének és a mennyei Atyába vetett bizalomnak megtapasztalása. Az ő hatására Marthe nem maradt meg egyszerűen a szenvedés felajánlásánál, hanem igyekezett azt szeretetté átalakítani, a legnagyobb egyszerűségben. „Sokakat, sok lelket akarok Jézushoz vinni egyedül a szeretetem által és a beteg életem teljes felajánlásával, csak azt akarva, amit az én Istenem akar, vagy inkább az én Istenem akaratával teljesen egyesített akaratom által... – írta naplójában. – Nem víziókat akarok, hanem az én Jézusom szenvedéseit, a csupasz Keresztet… A kereszten lévő Jézus Szent Szíve a háboríthatatlan lakóhely, amit magamnak a földön választottam.”

Gyógyíthatatlan betegségében Marthe tudatosan választotta a kereszten lévő Krisztussal való egyesülést. Kiemelkedően fontos volt számára az Eucharisztia. A Krisztussal való „találkozások” révén felfedezte az egységben élő, de egymástól különböző három Isteni Személyt: „… a Három Személy mindegyike külön szólt a lelkemhez. Az Első azt mondta: »Te az én áldott gyermekem vagy.« A Második, aki az én hőn szeretett Megváltóm, azt mondta: »Te az enyém vagy az időben és az örökkévalóságban.« A Harmadik azt mondta: »Én vagyok a Szeretet, ami éget téged és megadja, hogy bő gyümölcsöt hozzál megpróbáltatásaid közepette.«”

Marthe Robin kezdeményezésére világszerte létrejöttek a Szeretet Otthonai – ma már 75 ilyen intézmény működik. A könyv szerzője, Bernard Peyrous atya jól ismeri ezeket az otthonokat, szolgálata egy részét nekik szenteli. Marthe célja az volt ezekkel az otthonokkal, hogy „borítsák be a földet, hogy sugározhassák a fényt és a szeretetet”. A Szeretet Otthonok tagjai nem szerzetesek, s nem apácák, hanem laikusok, Istennek szentelt férfiak és nők közösségeit alkotják, nem tesznek fogadalmakat; egy pap, az atya a vezetőjük.

Az ötvenhárom évig ágyhoz kötött Marthe Robin több mint százezer embert fogadott a szobájában, egyszerű és ismert embereket egyaránt. Életében és földi halálát követően is számos, közbenjárásának tulajdonított csoda történt, fizikai és lelki – hitbeli – gyógyulások egyaránt. Egy kislány például rögtön a születése után kórházba került, de szervezete semmilyen kezelést nem viselt el. A szülők buzgón imádkoztak Marthe-hoz, és még azon a napon javulni kezdett az állapota, később meg is gyógyult. Marthe életében és halála után is sok hivatás született szülőfalujában, Chateauneufben és az Otthonokban. Papok és apácák kapták meg hivatásuk megszilárdulását. Így egy apáca arról tanúskodott, hogy valódi megtérést élt meg ráhagyatkozásban, teljes önátadásban, bensővé válásban, engedelmességben, Jézusnak Márián át való teljes odaadásban – hála Marthe imájának, közbenjárásának és érezhető segítségének.

A kötet szerzője szerint Marthe nem rendkívüli misztikus, mint ahogy néha bemutatták. „Ő olyan szeretetteljes nő, aki Krisztusból élt, és azt akarta, hogy minden ember eljusson Krisztus ismeretére. Nem arra hív, hogy vegyünk részt misztikus állapotában, hanem hogy kövessük Jézus iránti szeretetében.” Ez a lehetőség pedig mindenki előtt nyitva áll, aki bízni akar Istenben, és hagyja, hogy az Úr vezesse.

A könyvet Vetőné Ákos Éva és Vető István fordította.

Bernard Peyrous: Marthe Robin élete
Ecclesia Szövetkezet, 2019

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír