A 2005-ös instrukció megerősítette, hogy mivel a pap a szent szolgálat során Krisztushoz válik hasonlóvá, a szolgálatnak a hiteles lelkipásztori szeretetből kell fakadnia, valamint abból, hogy a pap teljesen az egyháznak ajándékozza magát. Ehhez az szükséges, hogy a papi szolgálatra jelölt személy érzelmileg érett legyen. Ez teszi lehetővé, hogy helyes kapcsolatot létesítsen férfiakkal és nőkkel, és kifejlődjön benne a lelki atyaság érzéke a rábízott egyházi közösség irányában.
Ami a mélyen gyökerező homoszexuális hajlamokkal rendelkező személyeket illeti, az instrukció megerősíti, hogy el kell kerülni bármiféle igazságtalan megkülönböztetést. Ugyanakkor hangsúlyozza: ezek a személyek olyan helyzetben vannak, ami súlyosan gátolja, hogy megfelelő módon létesítsenek kapcsolatot férfiakkal és nőkkel. Ezért egyáltalán nem szabad elhanyagolni azokat a negatív következményeket, amelyek felszentelésükből származhatnak.
Amikor azonban olyan homoszexuális hajlamokról van szó, amelyek csak egy átmeneti probléma kifejeződései, mint például a még le nem zárult serdülőkor, az illető személyeknek legalább hároméves próbaidőre van szükségük diakónussá szentelésük előtt.
* * *
A témáról bővebb tájékoztatást nyújt a Homoszexualitás katolikus szemmel című kötet (megrendelhető: jelkiado[kukac]invitel.hu).
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Kép: www.catholicpressphoto.com