A mai ember számára a boldogság és az életszentség fogalma nem feltétlenül kapcsolódik össze egymással. Böjte Csaba számára mi a kapcsolódási pont?
– Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, a világ azonban nagyon keveset mond közülünk boldognak. Ott vannak a hatalmasok, akik országok, világok urai, akiket életükben senki nem tartott boldognak. Láthatunk küzdelmes, nehéz életeket, akik már a földön megtalálták a boldogságot. Így például Teréz anya vagy II. János Pál pápa, akiket mindannyian boldognak nevezünk, mert valóban már a földi életükben boldogok voltak. Az a nyugalom, derű, béke, ahogyan megélték nem könnyű életüket, számomra irányadó. Ha boldogok szeretnénk lenni, ők az iránytűk. XXIII. János pápa vagy II. János Pál pápa életformája: a szeretet, jóság, az irgalom, a kitartó becsületes munka, olyan iránypontok, amelyek boldoggá tudnak tenni.
Mi tartja vissza az embert az életszentség útjától?
– Elindulunk, de erről az útról maga Jézus mondta, hogy keskeny és meredek is sokszor. Az ember fél és elbizonytalanodik. Kell neki a biztatás, hogy ezen az úton érdemes járni. A szentek életét olvasva megérezzük, milyen irigylésre méltóan szép tud lenni az ő életük, a nehézségekkel együtt. Isten nem kímélte meg őket sem a mindennapok terhétől, porától, kínjától. II. János Pál pápa életére törtek, nehézségek, gondok terhét vállalta fel, és megmutatta: ezeket a feladatokat lehet jól végezni.
Jézus a tanítványoktól azt kéri, hogy vessék ki újra a hálót, és azok az egész napos hiábavaló fáradozásuk ellenére mégis megteszik. Ez a mégis kell hogy vezesse a keresztényeket.
– Egyre többen megtapasztalják, hogy a világ a maga bűneiben mi mindent ígér, de milyen keveset ad. A megélt rossz kilúgoz, lehúz, összetör. A válások, a veszekedések, az egymás becsapása nagyon fájdalmas tud lenni. A megélt jó ellenben felemel, hihetetlen távlatokat nyit az ember előtt, boldoggá tesz. Remélem, hogy olyan korszak köszönt ránk a szent életű pápák vezetésével, amely arról szól, hogy megtapasztaljuk a jót is.
Milyen segítséget kapnak az emberek, hogy a keskeny úton tudjanak járni?
– Jézus Krisztusnak nem volt PR-osa, nem osztogatott névjegykártyát. A Szentírásban így mutatkozik be: ha én elmegyek, Mennyei Atyám új vigasztalót küld helyettem. Jézus magát vigasztalónak nevezi. Az Ószövetségben is benne van, Izajás prófétának mondja az Úr: Menj és vigasztald meg az én népemet! A prófétáknak, Jézusnak is az volt a feladata, hogy bátorítson, vigasztaljon és erősítsen. A szentek is ugyanezt teszik: biztatnak bennünket, bátorítanak, hogy ne féljünk. A szent az, akinek a környezete is szentté válik. Akkor vagyok szent, ha a munkatársaim, a gyerekeim megszentelődnek. Ha én csak azt tudom bebizonyítani, hogy milyen ostoba ez a gyerek, akkor igazam lehet, de biztosan nem vagyok szent. Akkor élek jól, ha a mellettem élők szentté válhatnak. II. János Pál pápa mellett a világ jobbá vált. Ő mindig vigasztalt, mindenütt azzal kezdte: Ne féljetek, bátorság, veletek vagyok. Ezekkel a jézusi szavakkal fordult mindenkihez. Ugyanezt látom Ferenc pápa arcán is. Holott ő biztosan belelát a világ mocskos lapjaiba, de ennek ellenére mindig mosolyog, az arcáról, szavaiból a remény, a bizalom és a hit sugárzik felénk. Álmomban sem gondoltam, hogy eljön az a világ, amikor a vatikáni híreket hallgatjuk olyan intenzitással, mint a '70-es-'80-as években a remény hangjaként megélt Szabad Európát. Lám-lám, ma Ferenc pápa jelenti a remény hangját.
II. János Pál pápa útján szeretnék járni – fogalmazott egy 2011-es írásában. Miben jelent példát alakja?
– Csodálom II. János Pál pápát, akit oly sokféle nagyon kemény támadás ért. Erkölcsileg, anyagilag, sőt fizikailag is megpróbálták megsemmisíteni! De ő sosem tért le a szeretet, a remény, a bizalom útjáról. Nem más népek, közösségek hibáit emlegette fel, nem ostorozott senkit, hanem a látogatásai során alázattal leborult egy-egy ország földjére, megcsókolta szeretettel és szerényen, a maga és az évezredes egyháza hibáiért, vétkeiért bocsánatot kért. Olyan döbbenetes az a kép, ahogyan egyedül meglátogatja az őt súlyosan megsebző merénylőt, és mint ember az embertársával, négyszemközt elbeszélget vele. Számomra II. János Pál pápa a szeretet és a remény prófétája. Az egyház a boldoggá avatásával kimondta, hogy a nagy pápa útja, a szeretet, az alázat, a jóság útja járható út. Nagy pápánk példájára nekünk is az igazat, a szépet kell nagy-nagy alázattal megfogalmaznunk. Egyetlen helyes lépés bátran, hangosan újból és újból kimondani azokat az értékeket, amelyekben hiszünk, amelyek mellett jó leélni ezt az életet, amelyeket Isten ajándékba adott. Mindazok, akik alázattal, szerény, becsületes kitartó munkával élnek, megtalálják a boldogulást, és az utat a mennyek országa, az örök boldogság felé.
Mit jelent az Ön számára a mennyek országa, az örök boldogság?
– Jézus Krisztus azt mondta: szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem fel sem fogja azt, amit Isten azoknak készít, akik szeretik őt. A „készít” szó itt ugyanazt fejezi ki, mint a teremtés hajnalán, amikor Isten a világot alkotta. Ahogy az apa megosztja gyermekeivel mindazt, ami számára érték, úgy a mennyei Atya is megosztja velünk mindazt, ami számára értékes. Hiszem, hogy a mennyek országa nem egy állapot, nem egy ködös valami, hanem az a világ, ahol a mennyei Atyával egy asztalhoz ülhetünk. Ahogy Kis Szent Teréz mondotta, számára a mennyország pokol lenne, ha kevesebb jót tehetne ott, mint itt a földön. Így hiszem, hogy nagy pápáink számára is pokol lenne a mennyország, ha ők ott fogadásokon üldögélnének. Hiszem, hogy szívükön viselik mindannyiunk sorsát, számíthatunk rájuk, és bátran kérhetjük közbenjárásukat.
A szentmisében imádkozunk a szentek közbenjárásáért, de hiszünk valóban ennek teljesülésében?
– Segesvári házunk alapításakor Teréz anya fényképe mellé odaállítottam két nevelőnket és lefényképeztem. Aztán elmondtam: erre a három lányra bíztam a házamat és az árva gyerekeimet Segesváron. II. János Pál pápáról is szeretnénk elnevezni egy házat. Ahogy egy nevelő fizikai valóságában jelen van, és irányítja a gyerekek életét, úgy a szentek Isten országában elfoglalt helyükkel közben tudnak járni értünk. Kérhetünk tőlük, hozzájuk fordulhatunk reális feladatokért. Biztosan meghallgatnak, mert számunkra ők többet jelentenek, mint puszta példakép. Kérnünk kell a segítségüket. Jézus Krisztus mindent meg tud nekünk mutatni. Egy dolgot nem: hogy hogyan lehet őt egyszerű emberként követni. Ebben a szentek adnak nekünk példát. Ők mutatják meg, hogyan lehet Krisztus által a földre hozott eszmét például a XXI. században megélni. Könnyebb a harcunk is, ha ilyen komoly szövetségeseink vannak, akár úgy is mondhatnánk, hogy „protekciónk” van a mennyek országában.
Fotó: Thaler Tamás
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria