Böjte Csaba volt a budapesti katolikus egyetemisták vendége

„Nem egészen van igaza Descartes-nak – cogito ergo sum –, nemcsak a megismerés, a tudomány, a vizsgák, az iskola lehet létezésünk célja, hanem fontosak az érzelmeink is, amelyeket ki kell tudnunk fejezni egymás iránt – fogalmazott Böjte Csaba. – Erre tanított Jézus, aki bensőséges kapcsolatban állt a mennyei Atyával, sírt, nevetett, egyszerűen élt, kifejezte érzéseit, a földről való távozása után pedig kiárasztotta övéire a Szentlelket.”

A ferences szerzetes úgy fogalmazott, Jézus a lehető legegyszerűbb módon hívta meg tanítványait: „Jöjj, kövess engem!” Barátaival természetes kapcsolatban állt, a megváltás művét nem varázslatosan, nem bonyolult módon, hanem a maga természetességével vitte végbe. A kereszténység ezért a szeretet egyszerű vallása. Hiszünk abban, hogy elég Istent szeretnünk, önmagunkat elfogadnunk és felebarátainkat úgy szeretnünk, mint saját magunkat. Erre tanított Jézus.

Böjte Csaba arra biztatta az egyetemistákat: fontos képzésük, tanulmányaik, kutatásaik, magas szintű iskoláik ellenére maradjanak érzelmeiket kimutató, természetesen egyszerű keresztények, akik átölelik a szüleiket, testvéreiket, „ostromolják a bevehetetlen várnak hitt” másik embert, társaikat, megtalálják az utat minden emberhez.

Böjte Csaba a gyermekek befogadásán keresztül mutatott rá a szülők evangelizációjára. Magával hozott tíz kolozsvári egyetemista lányt, akik énekeket adtak elő az ifjúsági közösségnek.

A szokásos csütörtöki közösségi alkalom záróimádsággal ért véget a templomban. A vendéglátó közösség az Egyetemisták imakönyve ötödik kiadásával és adományokkal ajándékozta meg Böjte Csabát.

Forrás: Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész

Fotó: Czétényi Benjamin

Magyar Kurír