Csak az irgalmasság képes megtartani társadalmunkat

Kitekintő – 2011. október 5., szerda | 13:43

A Krakkóban rendezett Isteni irgalmasság kongresszuson az egyik tanúságtevő Joao Henrique brazil pap, az Irgalmasság szövetsége alapítója volt, aki Brazíliában a szegények és kirekesztettek között teljesít szolgálatot. A Vatikáni Rádió olasz nyelvű adásában Tadeusz Cieślak készített vele interjút.

A szövetség az irgalom jele akar lenni a szegények között, a brazil társadalom kirekesztettjei között. Mindenkihez el akarja vinni az irgalmasság üzenetét, amely – mint Szent Fausztina mondta – képes a bűnösöket szentekké változtatni. Az Irgalmasság szövetsége úgy kezdte munkáját, hogy semmijük sem volt, az utcán aludtak, ma pedig havonta 20 ezer emberrel foglalkoznak, 200 ezer tál ételt osztanak ki és 23 házat működtetnek, ahol gyerekeket, időseket, betegeket, utcanőket fogadnak be. Testvérként fogadják őket, Jézus érzéseivel a szívükben.

Joao Henrique elmondta, hogy Brazíliában drámai körülmények uralkodnak. Vallási szempontból is zűrzavaros a helyzet, rengeteg nehézség mutatkozik. A szeretetről való tanúságtétel leginkább az irgalmasság által lehetséges. Szent Fausztinát idézte: az irgalmasságot szavakkal, tettekkel és imádsággal kell hirdetni. Karizmatikus jellegű közösségről van szó, és karizmáik között fontos helye van az imádságnak. Azt tapasztalják, hogy a legszegényebbekben, a kábítószer és a prostitúció által tönkretett életekben csak az imádság ereje képes felébreszteni annak örömét, hogy újjá lehet születni, újra lehet kezdeni a Szentlélek erejével.

Szép élmény volt számukra, amikor pár nappal ezelőtt egy téren hirdették Isten szeretetét, és épp akkor ért oda az ifjúsági világnap keresztje, amelyet aztán bíborosukkal, Odilo Pedro Schererrel együtt vittek tovább a legszegényebb negyedekben, ahol a legelterjedtebb a kábítószerkereskedelem. Az emberek letették késeiket, pisztolyaikat, annyira meghatotta őket, hogy az egyház eljött közéjük. Joao atya fontosnak tartja, hogy felmutassuk: az egyház jelen van a szegények között.

Európában is vannak közösségeik, Lisszabonban és Lengyelországban. Belgiumban és Olaszországban is működnek kisebb csoportok, akik az egyháztól távol élő szegényeknek hirdetik az isteni irgalmasságot. Azt tapasztalják, hogy Európa szegény, hiányzik belőle Isten és az élet értelme. Ha elveszik Isten, a létezés értelme, íze veszik el. Terjed a kábítószer, terjed az ateizmus, növekszik az öngyilkosságok száma, a gazdag fiatalok elkeseredetten élnek, birtokolják az anyagi javakat, de nincsenek lelki javaik. Ha megtapasztalják Isten szeretetét, visszanyerik életkedvüket – vallja a brazil tanúságtevő pap.

Az Isteni irgalmasság kongresszusáról Joao Henrique elmondta: nagy öröm, hogy együtt hirdethetik az irgalmasságot, amelyre oly nagy szüksége van a világnak. Egy zsidó elbeszélést idézett, amely szerint Isten megteremtette a világot, de az nem állt meg a maga lábán; újra megteremtette, de ismét szétesett; végül hozzáadta az irgalmasságot, és akkor végre talpon maradt. Ilyen a mi világunk is: sok helyen szétesik. Csak az irgalmasság új civilizációja képes megtartani társadalmunkat: egy olyan civilizáció, amely a gazdasági érdek, az élvezetek helyett az embert helyezi a középpontba. Ahol nincs jelen Isten igéje, ott átok, halál és szomorúság uralkodik. Az irgalmasság, vagyis a kicsinyekhez, a szegényekhez, az Isten szeretetét soha meg nem tapasztaló emberekhez való közeledés alapvetően fontos a társadalmunk számára, ez az egyetlen járható út – zárta le gondolatait az Irgalmasság Szövetségének alapítója.

Magyar Kurír

(tzs)