„A család nem elavult intézmény, hanem az ember szíve vágya”

Erdő Péter bíboros, a rendezvény fővédnöke megnyitójában a család jelentőségét hangsúlyozva rámutatott: a család személyes szeretetközösség, melynek megbontását Isten negyedik parancsolata magával az élettel hozza összefüggésbe – vagyis aki újradefiniálhatónak véli a családot, az életet veszíti el.

Juan Antonio Reig Pla, a spanyolországi Alcalá de Henares püspöke előadásában elmondta: a II. Vatikáni Zsinat után a jegyesoktatást és a házassággondozást lényegében a családmozgalmak végezték. Feladatukat nehezítette az úgynevezett első szexuális forradalom, amely a mesterséges fogamzásgátlás révén elválasztotta a szexualitást a házasságtól, a gyermeknemzéstől és a szeretettől. Az elbizonytalanodó családpasztorációnak II. János Pál pápa működése adott új lendületet, aki egyrészt Krisztust állította a középpontba, másrészt megfelelő antropológiával, a test teológiájának kidolgozásával megteremtette a modern családpasztoráció alapját. Ennek lényege, hogy a hétköznapi életben megszentelődő keresztény család, amely a Szentháromság élő képmása, arra hivatott, hogy közösségként szolgálja az Egyházat és a társadalmat. „A családpasztoráció távlata a szentség távlata, ezért az egész evangelizáció legfőbb dimenziója a család. A családpasztoráció tehát nem egy lelkipásztori ágazat, hanem az egész evangelizáció meghatározó dimenziója” – hangsúlyozta a spanyol püspök. Végül kiemelte: a családgondozásban elsősorban a megelőzésre van szükség, mégpedig hiteles keresztény családok bevonásával. „A keresztény családok forradalma – fogalmazott – a Krisztushoz való közeledéssel kezdődik.”

Marguerite A. Peeters, a brüsszeli Dialogue Dynamics intézet igazgatója előadásában egy új, globális erkölcs elterjedésére hívta fel a figyelmet. A kilencvenes évek óta bontakozó, mára globális politikai célokká formálódó új kultúra – mutatott rá – alattomosan, elsősorban a nyelvezet megváltoztatásával lopódzik be a közgondolkodásba. Nemcsak a politika és a média, de már a tankönyvek is tele vannak az új nyelvezet jellegzetes kifejezéseivel: pl. döntési szabadság, kulturális diverzitás, sokféleség, autonómia, jog (gyermeki, női, választáshoz, abortuszhoz, halálhoz való), egyenlőség, partnerség, biztonságos szex, biztonságos abortusz, gender, reproduktív egészség, dialógus, konszenzus, holisztikus stb. E kifejezések nem feltétlenül negatívak, ám mivel szándékosan körvonalazatlanok, szekuláris háttérrel ember- és életidegen értelmezést tesznek lehetővé. Például a reproduktív egészség fogalmába az anyaságtól az abortuszig minden, szexualitással kapcsolatos cselekvés belefér, ami éppen „egészségesnek” tűnik. Márpedig a háttér erőteljesen szekuláris: ezt bizonyítja, hogy e nyelvezetből hiányoznak olyan szavak, mint igazság, hűség, önfeláldozás, szeretet, remény, hit, anyaság, hitves, szüzesség, áldozat, lelkiismeret, örökkévalóság, személy, bűn. Lényeges, hogy le tudjuk leplezni a globális ideológia jellegzetes kifejezéseit, és ebben fontos szerep hárul azokra, akik  a kommunista diktatúra alatt megtanulták, hogyan kell a sorok közt olvasni – mondta az előadó. 

Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyekért felelős államtitkár előadásában kijelentette, hogy a magyar kormány az Európai Unió soros elnökeként éppúgy prioritásként kezeli a családügyet, mint a belpolitikában. E törekvést több konkrét intézkedés felsorolásával igazolta. A liberális eszmékkel szembeni bátor, szókimondó fellépésre buzdított, bár – mint mondta – olyan nehéz kérdésekben, mint például az abortusz, a politikai küzdelemnél jóval hatékonyabb a fiatalok szeretetteljes felvilágosítása. Az államtitkárhoz hasonlóan társadalmi jelentőségűnek nevezte a család ügyét Anna Záborská szlovák EP-képviselő és Antoine Renard, a FAFCE elnöke; mindketten a családon belüli munka elismerése és az egyház szociális tanításának társadalmi érvényre juttatása mellett emeltek szót.

Bíró László családreferens püspök előadásában II. János Pál szavait idézve rámutatott: a családot Isten az élet és a szeretet bensőséges közösségének szánja; ebből fakad méltósága és hivatása, ami nem más, mint a szeretet őrzése, kinyilvánítása és közlése. A család nemcsak metaforikusan, hanem valóságosan családegyház: kicsi missziós közösség, amely – ha tagjai a szentségek által egységben vannak Krisztussal és egymással – magával a létével hirdeti az evangéliumot. „Az egyház egyedül a családon keresztül végezheti küldetését a világban, ezért az okos családpasztoráció nem csupán az evangelizáció tárgyának, hanem  alanyának is tekinti a családot” – fogalmazott Bíró László püspök.

A konferencián előadást tartott még többek közt Tarjányi Zoltán, a PPKE Hittudományi Karának professzora, valamint Tóth Pál, az Instituto Universitario Sophia vendégoktatója. Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék igazgatója a magyar családok helyzetéről adott áttekintést, a környező országok családhelyzetét több külföldi előadó ismertette. A konferencia résztvevői március 30-án szentmisén vettek részt a Szent Család-templomban, amelyet Erdő Péter bíboros mutatott be. Szentbeszéde olvasható Beszédek rovatunkban. A rendezvény az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye által a Szent István-bazilika előtti térre meghirdetett Családünneppel, illetve a bazilikában tartott liturgiával végződött.

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír

Az eseményről képgaléria és videó is készült, amely megtekinthető videó-rovatunkban, valamint a galériában.