Családi lelkinapot tartottak Veszprémben

A nap szentmisével kezdődött, melyet Márfi Gyula érsek mutatott be Szakács Péter családreferenssel és Takáts Istvánnal, a Padányi Schola Catholica lelki igazgatójával. Szentbeszédében a főpásztor hangsúlyozta: adventben nemcsak az első Úrjövetre gondolunk, amikor kétezer évvel ezelőtt az emberek várták az Eljövendőt, hanem – mint a szertartás olvasmányában is utalás történt erre a Dániel könyvéből vett részlet nyomán – a Krisztus majdani második eljövetelére is. Nem véletlen, hogy nemcsak az egyházi év végén, hanem az újnak az elején is ott vannak a világvégi gondolatok, jelek és jövendölések, melyek figyelmeztetnek mindannyiunkat, hogy a világ, amelyben élünk, nem marad fenn örökké, s feléleszti reményeinket, hogy ami utána jön, Isten országa, a mennyei paradicsom az örök béke és a szeretet otthona lesz számunkra. Mindez olthatatlan vágyakozásra buzdít valamennyiünket, s az érkező Úr útjának építésére buzdít tanúságtevő, hitvalló életünkkel.

A lelki nap előadással folytatódott, melynek vendége Fábry Kornél, Kaposfüred plébánosa, az Emmánuel közösség tagja volt. Fábry Kornél személyes istenélményét megosztva beszélt Isten országának földi építéséről, s abban az adventi előkészület jelentőségéről, formáiról, tippeket is adva egyúttal a családoknak, hogyan lehet méltóképpen előkészülni a szülőknek gyermekeikkel a közelgő ünnepre. Bevezetőjében a Forrás együttes Egy szó kiált című dalát adta elő gitárkísérettel, mely Izajás próféta könyvének szavai alapján az Úr útjának készítésére buzdít. Majd a hit és a bizalom közös gyökerűségét állította középpontba szavaiban, mely az adventi várakozásnak is fő alkotóeleme. Mind mondta, a klasszikus görög nyelv e két fogalmat egyazon szóval fejezi ki (pisztisz – hinni, bízni), ezzel is utalva elválaszthatatlanságukra.

Bizalomról többféleképpen is beszélhetünk – fogalmazott Fábry Kornél. Jelenti egyrészt azt az ősbizalmat, amellyel valamennyien születünk, s amely azután később többször megrendülhet bennünk embertársainkkal – olykor Istennel – kapcsolatban is. Nem mindegy, miben hiszünk, kiben bízunk – hangsúlyozta. Ma sajnos egy olyan világot élünk, hogy sokan csak úgy összerakosgatják a maguk hitét, amelyben van minden: egy kis reinkarnáció, egy kis feltámadás, egy kis amulett, egy kis kabbala tárgy, egy kis kézösszekulcsolás – úgy gondolván, ha mindennek utat adnak lelkükben, majd mindenhonnan várhatnak segítséget is élethelyzeteikben. De az ilyen hit–bizalom zavaros lesz, és nem őszinte. Ha bele merjük tenni Isten kezébe életünket, a hit egyfajta bizalmi ráhagyatkozássá válik – mondta el az előadó.

Az igazi, őszinte bizalom megvalósításának eszköze lehet, ha a Hiszekegyben minden „hiszek” helyett azt mondjuk: bízom. A „hiszek”-et ugyanis sokszor könnyelműen kimondjuk, bele sem gondolva annak súlyába.

Adventben – mutatott rá – az elmélyülésben sokat segíthet a lélek mélyéről feltörő imádság, amely megtisztíthat, bűnbánatra indíthat, mélyebb kapcsolatba hozhat minket Istennel, akitől bűnbocsánatot nyerhetünk. Adventi várakozásunk komolyságát emelhetjük, ha gyakoroljuk a lemondást „függőségeinkről” – felajánlva azt Istennek hálaadással. S ügyeljünk arra, hogy az ünneplésünkben elsődleges legyen a benső emelkedettség, s ne nyomja el azt a külsőségek hangsúlyozása. Az ünnep ugyanis akkor igazi, ha „belülről csillog” – zárta gondolatait Fábry Kornél.

A lelkigyakorlatos elmélkedés alatt a gyermekeknek játékos és ajándékkészítő kézműves foglalkozásokat szerveztek a családpasztorációs iroda munkatársai.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír