Családpasztorációs papi találkozó – középpontban a házasság szentsége

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családbizottsága által szervezett találkozón a résztvevők a házasságot és a családot közelítették meg antropológiai szempontból, illetve a házasság szentsége és a többi szentség közötti kapcsolatot vizsgálták.

A családpasztorációs papi találkozó első napján előadást tartott Kellermayer Miklós sejtkutató emeritus professzor Az Eucharisztia és a házasság a személy voltunk misztériumának bizonyosságában címmel, Lukács László piarista szerzetes A test szakralitása címmel. A Krúdy Tamás és felesége, Zsófia vezette fórum az evangelizáció témájával foglalkozott, szintén a házasságról való kommunikációt középpontba állítva.


A második nap előadásai az egyház és család témakörével foglalkoztak. Jean-Yves Brachet, Magyarországon élő francia domonkos szerzetes Az Egyház mint szentség és a házasság szentsége címmel a szentség fogalmának értelmezése után azt vezette le, miként érthetjük meg jobban a házasság fényében az egész egyház misztériumát. Hangsúlyozta a kiindulópont fontosságát: ez pedig az Istennel való bensőséges egyesülés, a valóság, melyre a szentségek és az egyházszentség vonatkozik. A II. vatikáni zsinat szerint ugyanis a valóság „az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének” helye. Isten szándéka az Ószövetségtől kezdődően – mutatott rá a domonkos szerzetes –, hogy az ember belépjen, éljen és fejlődjön a vele való élő kapcsolatban. Az ember viszont – míg Isten őt újra és újra keresi – saját magát keresi, ám soha nem találja meg, ha nem találta meg előbb Istent – mutatott rá az előadó. – A Szentírás szerint az élet célja az Istennel való egyesülés. Isten és ember kapcsolatát – az Ószövetségben Isten és Izrael népe, az Újszövetségben Krisztus és egyháza kapcsolatát – a férfi és a nő kapcsolatával, a házasság fogalmával írja le. – Jean-Yves Brachet arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell fordítani a szokásos értelmezést: az egyház és a házasság közti kapcsolatot pontosan fordítva kell tekinteni, mert az egyház misztériuma csak Isten és az ő népe közötti kapcsolat fényében érthető. A szövetséget, mely a kapcsolat bibliai megnevezése, a házasság szókincsével írja le a Szentírás. Így a házasság a Krisztus és az egyház közötti egyesülés szentsége, vagyis jele. Nem az egyház világítja meg, mi a házasság, hanem fordítva: a házasság világítja meg az egyház misztériumát.

A gondolatmenetet folytatva az előadó összehasonlította a teremtéstörténet kétféle leírását. Az első szöveg azt hangsúlyozta, hogy a férfi és a nő méltósága Isten előtt egyforma. A második szöveg kiemeli, hogy a férfit valóban férfinak, a nőt nőnek teremtette. Ezt akkor értjük meg, ha kapcsolatukban értelmezzük őket: a nőt Isten segítségül adta a férfinak, az asszonyt a férfiért teremtette. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nő Isten szándéka szerint a teremtésben alsóbbrendű lenne, helyzete az áteredő bűn következményeként vált alsóbbrendűvé (vö. „Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad” Ter 3,16). A férfi és nő esetében nem egyenlőségről és különbségről kellene beszélni, hanem hasonlóságról és kiegészítésről – hangsúlyozta a francia domonkos szerzetes.

Előadása következő részében Jean-Yves Brachet a házasság szentségének helyét kereste a hét szentség között. A szerzetes párhuzamot vont a keresztény élet és a természeti élet között: így van születés-keresztség, növekedés-bérmálás. Hogy életben maradjunk, szükséges a táplálék-eucharisztia. A beavatás szentségei mellett fontosak a gyógyulás szentségei, és mivel az ember közösségben, egyházban él, megjelennek a közösség szolgálatának szentségei.

A szentségek közötti összefüggést a házasságból kiindulva kell tekinteni: a keresztény életben a legfontosabb maga a valóság, aminek a szentség a jele. Minden szentség célja, hogy az ember Krisztussal, „a vőlegénnyel” élő kapcsolatba lépjen.

Végül Jean-Yves Brachet összegzésként teológiai és pasztorális következtetéseket fogalmazott meg. Rámutatott: a kiindulópont és a cél az Istennel való kapcsolat, a szövetség. Így a házasságra való felkészülést az Istennel való szövetséggel kell kezdenünk, s a házasságban, családban felmerülő nehézségek esetén is elsősorban az Istennel való kapcsolattal kell foglalkoznunk. Így a papok, szerzetesek missziója az, hogy segítsenek az embereknek belépni a Krisztussal való szövetségbe, támogassák az ebben való megmaradásukat és növekedésüket.

Jean-Yves Brachet Családegyház címmel elhangzott második előadása a már Aranyszájú Szent János által is használt fogalom meghatározásával kezdődött. A francia domonkos szerzetes szerint egyház alatt olyan közösséget értünk, amiben minden alapvető szolgálat, így az Ige és a szentségek szolgálata is megvan. A családra, mely visszatükrözi az Egyház jellemző vonásait, analóg módon vonatkozik az egyház szó.

Az előadó teológiai alapdokumentumokra és művekre – így zsinati és pápai dokumentumokra (Lumen gentium, Apostolicam actuositatem, Evangelii nuntiandi, Familiaris consortio, Ecclesia in Africa), valamint a Katolikus Egyház Katekizmusára – támaszkodva vont párhuzamot az egyház és a családegyház között.

Megállapította: az egyház egy, szent, katolikus és apostoli, ahogyan a családegyház is. Az egyház részt vesz Krisztus három feladatában (Jézus pap, próféta és király), hasonlóan a családegyház is. Az egyház az a hely, ahol az ember hitben, reménységben és szeretetben növekedhet, így van ez a családegyházban is. Végül az egyház közösség, ahogyan a családegyház is az.

Ezek közül kiemelte: a családegyház feladata, hogy keresztény nevelést nyújtson, ami felkészíti arra a gyerekeket, hogy keresztényként éljenek, a Krisztussal való szövetségbe belépjenek, abban megmaradjanak és növekedjenek. A családi élet az első közeg, ahol a tagok az egyházi életet tanulják és gyakorolják. A család a szülők megszentelődésének és a gyerekek megszentelésének helye – összegezte a domonkos szerzetes.

Jean-Yves Brachet hangsúlyozta: A családegyház forrása az isteni közösség, a Szentháromság. Az egyház megvalósul az egész részeként a családegyházban is, ahol pontosan úgy kell élni, mint a nagy egyházban.

Az előadó megfogalmazta ennek következményét: a családegyház nem pusztán az egyház része, hanem az egyház misztériuma a családegyházban is megragadható.

Hozzátette: a családegyház az első hely, ahol az ember belép a Krisztussal való szövetségbe, de ez a közösség azt is kívánja, hogy minden tagja személyesen is belépjen ebbe a szövetségbe, emellett azt is igényli, hogy a család mint közösség is belépjen az Istennel kötött szövetségbe. Fontos, hogy ez látható legyen a szentségi életben: a család együtt járjon szentmisére és vegyen részt az eucharisztiában.

Az előadást követő beszélgetés központi kérdése a gyerekek szentmisén való jelenléte volt. Jean-Yves Brachet szerint ha fiatalokat szeretnénk látni az egyházban, azt is el kell fogadni, hogy gyerekek jöjjenek; el kell fogadni, hogy van, ami esetleg zavarhatja az embert a szentmisén. Azt kell megértenünk, hogy miért vagyunk ott közösségben. Természetesen keresni kell az egyensúlyt: a gyerekek nem beszélgethetnek az egész szertartás alatt. A megoldás nem képzelhető el a többiek együttműködése nélkül. Elhangzottak javaslatok, miként vonható be a gyermek a szentmisébe. A domonkos szerzetes hangsúlyozta: a cél, hogy az ember részt vegyen az eucharisztiában, soha nem hagyható figyelmen kívül.

Ezt követően Szeidel Péter, a budapesti Örökimádás-templom igazgatója A párkapcsolatok és az Eucharisztia címmel tartott előadást.

Tanúságtételek is elhangzottak a találkozó második napján. Nagy Márton és Portik-Bakai Melinda A test szakralitásának megélése a házasságban címmel vallottak életszövetségükről. Csanády Mihály és Márta betegség miatt nem tudták személyesen elmondani tanúságtételüket. Az 53 éve együtt élő négygyermekes házaspár honosította meg Magyarországon a Házas Hétvége mozgalmat. Bíró László olvasta fel írásban megfogalmazott vallomásukat Mit adott nekünk házasságunk szentségi jellege? címmel.

A második fórumot Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke vezeti Házasság–család–Alkotmánybíróság címmel.

A találkozó harmadik napján Bíró László és Frivaldszky Edit részvételével kerekasztal-beszélgetést tartanak a Családok VIII. Világtalálkozójáról.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír