Czakó Gábor: Az Antikrisztus hada óriási, de veszteni fog

Ön 1989. őszén, az Igen című, annak az évnek a tavaszán létrejött, katolikus ifjúsági hetilap főszerkesztőjeként Halász Lajossal együtt elindította az orgánumról elnevezett újságíró-tanfolyamot, amelynek hallgatóiból azóta sokan a katolikus újságírás ismert képviselői lettek. Miben különbözött ez a tanfolyam a többi újságíróképzéstől?
– Nem üzleti, hanem szellemi alapon állt. Nem kértünk tandíjat, nem fogadtuk el munkánkért pénzt. Ugyanakkor igyekeztünk előadónak megnyerni kiváló stilisztákat, újságírókat, nyelvészeket. Bizonyítványt sem adtunk. Természetesen protestáns tanulókat is befogadtunk. Halász Lajos egyébként református. Az Igen első évfolyamainak magas színvonala azonban a tanulók friss tehetségének volt köszönhető

– Ön az MDF tagjaként és egy rövid ideig kormányfői tanácsadóként, majd az Új Magyarországot kiadó Publica Zrt. elnökeként tevékenyen részt vett a rendszerváltozásban, amely sokak szerint nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ön hogyan látja ezt a kérdést?
– Gyermekek voltunk. Azt hittük, hogy a Nyugat jót akar Magyarországnak, de csak a javunkat akarta. Azt hittük, hogy keresztény és demokrata, s megdöbbentünk, amikor kiderült, hogy nem testvéreket és barátokat keres, hanem lakájokat, akik érdekeit kiszolgálják – így megy ez a mai napig. Emlékszem, hogy Antall Józsefet európai kollégái általában szájtátva hallgatták, halálakor megkönnyezték, ezenközben úgy bántak az országgal, mint ellenséggel. Ezt nevezik némely tudósok IV. világháborúnak: mások leigázását fegyverek helyett gazdasági, politikai kulturális eszközökkel.

 – Ön már a kilencvenes évek közepén megalkotta Gazdaságkor fogalmát, s rámutatott, hogy ennek a kornak a parancsa: add meg a császárnak, ami Istené. Mire gondolt?
 – Erre.

– Ön szerint Gazdaságkor alapvetően különbözik más koroktól, ugyanis „bedeszkázta az eget”, tudatosan szakított Istennel, egy Krisztus-gyűlölő korban élünk. Kifejtené ezt bővebben?
– Az áldozat irányának megfordítása teremtette Gazdaságkor kapitalista, szocialista és egyéb változatait: Krisztus vérét visszaváltoztatni borrá és kimérni a kocsmában. Ebből ered a valóság leváltása a szórakoztatóipar által, a művészet fölszámolása: az utóbbi évtizedek izmusainak már semmi közük a szépséghez, az értéktelenségi törvény: minél értékesebb egy munka, annál rosszabbul fizet, a pénz, a semmi túlhatalma, és így tovább. Az antikrisztusi Gazdaságkorban az abszurditás lesz a legelfogadottabb realitás, a dolgok, fogalmak önmaguk ellentétébe fordulnak, egészen mást jelentenek eredetileg, az erények nevetségessé váltak, a bűnök érdemekké, és léttechnikákká az öléstől a hazugságon és a paráznaságon át a kapzsiságig. Gazdaságkort nem az olyan külső hatások veszélyeztetik igazán, mint a terroristák; végzetét önmagában hordja, mert a Teremtés eleven, önszabályozó rendszer, melynek létezői az igazság, a szépség, a jóság, s mindezek alapja, a szeretet; nem pedig a félelem és sóvárgás, a verseny és viszály, a mohóság, a gőg, a hazugság, a gyűlölet. Nem a pokol.

– Mire gondolt, amikor egyik írásában mefisztói alkut említ? Kik között köttetett ez meg?
– Mindannyiunk között, akik az Úr Krisztus követésében elbotlunk és a barátságot, a becsületet, jóságot föláldozzuk pillanatnyi érdekekért. Melyikünk nem tett ilyent? Az utóbbi időben részletesen foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel Az Antikrisztus és mi c. könyvemben.

– Az mindenesetre tény: Európa mintha le akarná rázni magáról a kereszténységet, nyűgnek érezve azt. Amikor olyanokat olvasunk, hogy Nagy-Britanniában a bíróság elveszi egy házaspártól az örökbe fogadott gyerekeit, mert a házaspár nem fogadja el a homoszexualitást, akkor az ember már tényleg nem tud mit mondani. Lehetséges ez egy olyan világban, amely a demokrácia, a szabadság – benne a véleménynyilvánítás szabadsága – csúcsaként határozza meg önmagát?
 – Sajnos, még úgynevezett katolikus filozófusok sem mind állnak a jézusi szabadság-,kinyilatkoztatás alapján: az igazság tesz szabaddá és a bűn szolgává (Jn 8.31-34). Az igazság pedig Ő maga és a tanítása. E nélkül minden szabadságtan üres szofisztika, s óhatatlanul politikai eszközzé, tudományos locsogássá és szabadossággá sorvad.

 – Mintha két Európa létezne: az anarchiába rohanó, a politikai korrektség hazug jelszavát hirdető, amely toleranciáról, emberi jogokról harsog, miközben lejárat, nevetségessé próbál tenni mindenkit, aki mást vall, mint a hivatalos vélemény(de)formálók, s vele szemben egy maroknyi, keresztény hitéhez ragaszkodó kisebbség.
– Az Antikrisztus idejét éljük. Az Antikrisztus töröltette szolgáival az igazság és a bűn fogalmát a tudományból, a szótárakból, az oktatásból, nehogy megtudják az emberek, hogy bűneik szolgává alázták őket: az ember soha nem élt olyan elnyomatásban mint ma, amikor a termelés-fogyasztás mókuskerekét hajtja. Örökös adósrabszolga, aki okosnak képzeli magát, miközben zsigerei kiszolgáltatottja.

– A szocializmusban sokan azt gondolták, hogy a vallásüldözés csupán a kommunistákra jellemző, holott az egyház, s ami még lényegesebb, magának a kereszténységnek a lejáratása már a felvilágosodás óta folyamatos. E tekintetben nincs különbség az ateista kommunisták és liberálisok között.
– Némelyek százmillióra teszik a hitük miatt meggyilkoltak számát a francia forradalom óta. Az áldozatok elsősorban keresztények. A keresztényüldözés ma is folyik világszerte – fegyverrel és gazdasági, lelki terrorral. Kodolányi János már vagy hatvan éve megírta a Zárt tárgyalást, melynek keresztény hősét együtt ítéli el a kommunista, a fasiszta és a liberális. Tessék belegondolni, ezek a Krisztus-gyűlöletben mind egyetértenek. Néhány részletkérdésben vitatkoznak, leginkább abban, hogy melyikük legyen éppen a csúcson. Szellemileg azonosak. Jól mutatja ezt, hogy a művészetet sanyargató náci-, kommunista és liberális szabványok, az úgynevezett izmusok közt semmiféle szellemi színvonalkülönbség nincs a szocreáltól a posztmodernig. A háború után a nyilas mind kommunista lett, 90 után a kommunistákból pedig kapitalista és liberális. A nyugati '68-asok, Cohn-Benditék ugyanezt az utat járták be. Az Antikrisztus hada óriási, de veszteni fog.

– Ön Jézussal együtt vallja: „Ne szállj szembe a gonosszal!” Egyenlő ez azzal, hogy a bűnöket elkövető emberek cselekedetei fölött is szemet hunyunk, felmentjük őket?
– Minden bűnt el kell vetnünk. Az elkövetők elítélése emberileg lehetetlen, mert nem vagyunk mindenhatók, nem ismerjük az eset összes körülményeit. Ezzel együtt a társadalom kénytelen védekezni a bűnözők ellen. Módszerei nem igazán jók. Ha rajtam múlna, az elkövetőket leginkább az eredeti állapot helyreállítására, vétkük leszolgálására kötelezném.

– Az Úr imádsága, a Miatyánk elemzése kapcsán figyelmeztet, hogy szoktunk imádkozni szeretteinkért, 1956 hőseiért, mártírjaiért, de gyilkosokért, pl. Batu kánért, Haynauért, vagy Kádárért soha. Lehetetlen lenne ezt megvalósítani? A szeresd ellenséged parancsát?
– Eperjes Károly rendszeresen imádkozik „Ferenc testvérért.” Én is próbáltam már ilyesmit: nagyon jót tesz a léleknek, sőt az önismeretnek.

– A kereszténységgel kapcsolatban gyakran elhangzik az a vád, hogy lehetetlen betartani az előírásait, még az egyházi személyeknek is, nemhogy a világiaknak, tehát a kereszténység élettől idegen vallás. Mi erről a véleménye?
– Csibésznek, hazugnak lenni könnyűnek látszik, nehéz viszont kereszténynek lenni, ám érdemes-e egyetlen életünket semmire költeni? Sokaknak sikerült eljutni az Igazságba. Ők a szentek. Sok milliós tömegeik láthatatlanul, a szentté avatók figyelmét föl sem keltve vonultak át az Atyához. Legtöbbjük csak édesanya és édesapa volt. Igen sokakat személyesen ismertünk – ez igen jó érzés. Isten hatalmas föladattal tisztel meg bennünket, mert sokra tart minket, azonban szerető és kegyelmes Urunk. Gondoljunk Péterre, hányszor és hányszor bukott el, azonban Jézus soha nem taszította ki tanítványai közül. Sőt, utolsó földi találkozásukkor, a Genezáreti-tó partján ahelyett, hogy akár csak célzott volna árulására, mindössze ennyit kérdezett tőle: Péter, szeretsz engem?A mi Urunknak ennyi elég.

– Ön a világtörténelem legnagyobb eseményének nevezi, hogy a Mester, vagyis Jézus Krisztus legyőzte a halált. Ezen az emberek többsége csak elnézően, vagy gúnyosan mosolyog, mint a hit, remény, szeretet hármasán is, idejétmúlta fogalmaknak tartva ezeket az értékeket. A kisebbség szerint viszont csak ezek érvényre juttatása mentheti meg a világot…
– A világ olyan, amilyennek Isten teremtette, s amilyenné Jézus a Megváltásban újjá alkotta. Akinek nincs jobb dolga, az vitatkozhat, de a tényeken nem változtathat: a verébből nem lesz búvár.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír