Czike Imre János ciszterci szerzetes kapja idén a Hit pajzsa-díjat

A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából idén 13. alkalommal adják át a Parma fidei – Hit pajzsa elnevezésű díjat. A 2002-ben Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő és Gyurkovics Tibor író által alapított kitüntetést idén Czike Imre János ciszterci szerzetesnek ítélték annak elismeréséül, hogy a kommunista diktatúra alatt is hűséges maradt hitéhez.

A 80 éves ciszterci szerzetes a Magyar Kurír kérdésére elmondta: a szerzetesi hivatást nagyon fiatal emberként – még érettségi előtt álló gimnazistaként – választotta 1950-ben, az egyházüldözés legterhesebb korszakában. A júniusban felvett novíciusi ruhát az akkor beöltözött 19 fiatal mindössze néhány hónapig viselhette, mert 1950 októberében el kellett hagyniuk a rend zirci monostorát. Czike János számára hosszú éveken át civilben megélt ciszterci élet következett, melynek során először segédmunkásként, teherautósofőrként, majd joghallgatóként, utána pedig bírósági fogalmazóként dolgozott. János atya közben a rendi életben fokról-fokra megtette a következő lépést: az első fogadalmat (1952) a három évre szóló egyszerű (1955), majd az örökfogadalom (1958) követte. 

János atya elmondta, hogy a „csodálatos rugalmasságú” Sigmond Lóránt, a rend vezetője tartotta össze a szétszóratásban élő rendtagokat, és találta meg azokat a formákat, melyeknek támogatást jelentettek az üldöztetés időszakában. János atya felidézte a zsolozsmákat, a tanulmányokat, előadásokat, melyek valódi erőforrást jelentettek a nehézségek közepette. Fontos szakasz kezdődött életében, mikor 1959-60-ban elkezdhette, majd három éven át tartó eltávolítás ellenére befejezhette tanulmányait az esztergomi szemináriumban. 1966-ban ünnepelt pappá szentelését követően több településen szolgált káplánként. 1988-ban kerülhetett a Szent Imre-plébániára, onnan 1997-ben az Ulászló utcai kápolnába, 2009-es nyugdíjazása után pedig a rend régi budai házába. János atya 3 éve él Zircen, a választott hivatása szerinti szerzetesközösségben.

A kezdetekre emlékezve felidézte: a fiatalok szerzetesi elköteleződésük kezdetén abban a tudatban kezdték az életet, hogy a rendszer nem húzza sokáig. „A rothadt gyümölcs lehullik” – fogalmazta meg János atya a 40 éven át tartó reményt, és azt az örömet, hogy végül megérhette ezt, és Isten kegyelméből ma is „ott áll, ahova állították”.

Az elismerés kapcsán kifejezte: örülne, ha a fiatalok is minél behatóbban megismerhetnék múltunknak ezt a fontos időszakát.
 
A Hit pajzsa-díj eddigi kitüntetettjei:
2002 – Bolberitz Pál professzor
2003 – Olofsson Placid bencés szerzetes
2004 – László Gábor, a Regnum Marianum papi közösségének akkor legidősebb tagja (†2005)
2005 – Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek
2006 – Punk Gemma ciszterci apátnő
2007 – Kerényi Lajos piarista szerzetes
2008 – Bálint József jezsuita szerzetes (†2009)
2009 – Kuklay Antal körömi plébános
2010 – Regőczi István atya, „Isten vándora”                                             
2011 – Rédly Elmér pápai prelátus, kanonok, győri plébános, a Győri Hittudományi Főiskola tanára
2012 – Katona István atya, az Emmausz Katolikus Karizmatikus Közösség lelki vezetője
2013 – Brusznyai József nyugdíjas esperes-plébános

Magyar Kurír