Dawkins istenellenes könyve „szórakoztató logikai ámokfutás”

A beszélgetés résztvevői Mezei Balázs vallásfilozófus, a PPKE BTK Filozófia Intézetének igazgatója; Patsch Ferenc jezsuita teológus, a Sapientia oktatója; Pléh Csaba pszichológus és Hankovszky Tamás filozófus, a PPKE BTK Filozófia Intézetének adjunktusa volt. A beszélgetést Puskás Attila teológus vezette. Richard Dawkins az „új ateizmus”-nak nevezett mozgalom egyik zászlóvivője, Sam Harris, Daniel C. Dennett, Victor J. Stenger és Christopher Hitchens mellett.

Az itthon 2007-ben megjelent és több kiadást megért Az isteni téveszme (The God Delusion) az előző kétszáz év valláskritikáinak kompendiumaként is felfogható, emellett Dawkins saját korábbi köteteinek főbb mondanivalóját is összefoglalja, érveit rendszerezi benne – mondták el a beszélgetés elején a résztvevők. Pléh Csaba a szerzőről elmondta: ő a brit biológusok „szupercsillaga”, aki akkor tűnt föl először három évtizeddel ezelőtt, amikor összhangot teremtett a molekuláris biológia és az evolúció közt. Dawkins azóta sem az egyedeket tekinti a természetes kiválasztódás tárgyának, hanem a géneket. Az „önző gén” elméletéről könyvet is írt; eszerint mi csak „tokjai” vagyunk a géneknek. Ezt a nézetet viszont sokan nem osztják, többek közt Pléh Csaba sem, aki pszichológusként a szervezetek egységét hangsúlyozza, amit Dawkins tagad. A brit tudós szerint az evolúcióban nincs beépített teleológia, célszerűség. 

Dawkins agyszüleménye a mémelmélet, a memetika, ami szerint a kulturális információk is öröklődnek; a kultúra a stabilitásra, önmaga töretlen megőrzésére törekszik. Szerinte „ugyanazt a regényt írjuk”, amely állítása szembe megy az egész bölcsészettel. Később a előadók rámutattak, hogy Dawkins természettudósként, az evolúció szakértőjeként a változatosságot hangsúlyozza, míg önjelölt társadalomtudósként a változatlanságra helyezi a hangsúlyt, ami némi ellentmondást kelt; bár később finomította a mémelméletét, hogy ne legyen annyira radikális. Ezért Pléh szerint a mémelmélet „sikeres jelszó, de nem sikeres elmélet”.

Dawkins jelenleg az Oxfordi Egyetemen Charles Simonyi által létrehozott Tudománynépszerűsítő Tanszék vezetője. Mezei Balázs szerint érdekes, hogy míg a saját szakterületén Dawkins rendkívül alapos, a vallással kapcsolatos megnyilatkozásai felületességről és lekezelésről árulkodnak, nem veszi a fáradságot, hogy megvizsgálja kritikája tárgyát. Patsch Ferenc SJ rávilágított Dawkins pozitívumaira is: szerinte csodálandó, hogy milyen igazságérzet hajtja, üdvözlendő, hogy kérlelhetetlen a kreacionizmussal szemben, üldözi a babonát és a bűntudatkeltést. Van erkölcsi érzéke, Krisztust kevés kritikával illeti, a tudomány és a nevelés elkötelezettje.

Dawkins fő ellenfelei a kreacionisták (az amerikai neoprotestantizmusból kinőtt, a bibliai teremtéstörténet szó szerinti értelmezésén nyugvó elmélet, amely tagadja az evolúciót) és az „intelligens tervezés” elmélete. Azonban ezt kiterjeszti az egész kereszténységre és a monoteizmusra, egyéb vallásokkal pedig nem foglalkozik, a zennel például nem nagyon tudna mit kezdeni – hangzott el. Hankovszky Tamás rámutatott, Dawkins a kreacionizmus és a vallás kritikája kapcsán elköveti a csuszkahibát: egy jelenség következményei közül egy rosszat választ ki, és azt általánosítja, ráadásul mindezt úgy, hogy ő maga is bírálja ezt az érvelési típust, amikor ellenfelei kerülnek szóba. Hankovszky szerint Dawkins könyve „szórakoztató logikai ámokfutás”, teljesen megalapozatlan következtetések követik egymást.

Dawkins egyik fő állítása: ha Isten létezik, akkor a természettudomány eszközeivel vizsgálható. Szerinte az „isten-hipotézis” felesleges, cáfolható, sőt egyenesen káros. Pléh Csaba ezzel kapcsolatban megjegyezte: érdemes megfigyelni, hogy az utóbbi három évtizedben újra összefonódik a filozófia és a természettudományok. Azelőtt ugyanis a természettudósok nem nyilatkoztak meg világnézeti kérdésekben a „semlegesség” talaján állva, a gondolkodók pedig nem foglalkoztak természettudományos kérdésekkel. Dennett viszont filozófusként figyeli a természettudomány eredményeit, és Dawkins szaktudósként nyilvánít véleményt világnézeti kérdésekben.

Pléh Csaba felhívta rá a figyelmet, hogy Dawkins csak a biológiai világgal tud mit kezdeni, a fizikaival viszont nem, amire azt írja egy helyütt, hogy „majd egyszer lesz rá magyarázat”. A biológiai világ magyarázható Isten nélkül, a fizikai pedig majd magyarázható lesz nélküle, állítja a biológus. Ezzel szemben Hankovszky Tamás nem annyira kapitulációt, inkább az evolúció elméletének illetéktelen kiterjesztését látja mindenre Dawkins eszmefuttatásában, nevezetesen a mémelméletben. Ugyanilyen illetéktelen kiterjesztés a természettudomány alkalmazása Istenre. Dawkinsban Hankovszky nem lát párbeszédre való törekvést, hiszen egy helyütt kijelenti, hogy a teológia nem is tudomány, és a filozófusok sem járnak sokkal jobban. Inkább le akarja tudni, gyorsan el akarja intézni őket.

Patsch Ferenc elmondta: Istent nem lehet empirikusan, szaktudományos szempontból vizsgálni; Istent nem lehet arra használni, hogy a tudomány által még megmagyarázatlan jelenségeket magyarázza vele az ember, azaz „kitöltse vele a hiányokat”. Dawkins ugyanakkor az igazság fogalmát a természettudományos igazságokra redukálja. A természettudományos igazságfogalomból viszont mindenki sokat tanulhat is.

Dawkins gondolatmenete a következő: az élőlények valószínűtlenek; a valószínűtlen dolgok magyarázatra szorulnak; a valószínűtlen dolgok egy tervezővel magyarázhatók; a tervező bonyolultabb az általa tervezett dolognál; a valószínűtlen dolgok tervezőjének még náluk is valószínűtlenebbnek kell lennie;  tehát az élőlények feltételezett tervezője (Isten) valószínűtlen.

Ebben, Hankovszky szerint, a tudós illetéktelen módon terjeszti ki az evilági törvényeket egy másmilyen valóságra, és elköveti a petitio principii-nek nevezett logikai hibát, amikor a levonandónak vélt konklúziót premisszaként is felhasználja. Hiszen épp azt kéne vizsgálnia, lehetséges-e másféle tervezés, másféle valóság, viszont abból indul ki, hogy nem lehetséges, hiszen nem tudja elképzelni, hogy egy másféle valóságban nincs szükség evilági természettudományos törvényekre, a födi valóság szabályait kiterjesztve vizsgálja, lehetséges-e nem földi valóság. Lehet, hogy itt a földön egy tervező szükségszerűen bonyolultabb az általa tervezettnél, de ez nem feltétlenül érvényes Istenre, akiről a klasszikus teológia azt állítja, hogy egyszerű.

Mezei Balázs hozzátette: az ember is el tud gondolni nála bonyolultabb dolgot, például egy végtelen számsort. Emellett természetesen lehet a vallást szaktudományos szempontból vizsgálni, például létezik vallásszociológia, valláspszichológia és hasonlók, de ezek nem adnak teljeskörű, kimerítő és kielégítő választ a vallási jelenségre.

Pléh Csaba rámutatott: Dawkins számára alapvetően értelmetlen felvetés, hogy létezik egy transzcendens világ. Hankovszky Tamás szerint viszont ha Dawkins eleve eldöntötte, hogy ez így van, akkor miért vitatkozik róla? Ezzel ugyanis a már említett érvelési hibába esik. Hankovszky Tamás szerint Az isteni téveszme szórakoztató könyv ugyan, biztos van haszna is, ám hasznosnak nem nevezné.

A Vigilia 2011/2-es számáról a Konzervatórium közölt recenziót. A vonatkozó tanulmányok innen is letölthetőek:

Patsch Ferenc: Görbe tükör a vallásnak

Bernáth László: válasz Dawkins kérdésére

Hankovszky Tamás: Dawkins cáfolhatatlan cáfolata

Mezei Balázs: Dawkins a vallásról

Szilvay Gergely/Magyar Kurír