Dér Katalin: A Jelenések könyve

A szerző rámutat: az egyik leggyakrabban feltett kérdés, hogy miért van a Jel-ben annyi szörnyűség, borzalom? Szerinte azért, mert „a végsőkről szól, végső harcról, végső döntésről… Amit a szörnyű képek feltárnak, és ami a magyarázatuk is, nem más, mint a végső küzdelem élet-halál tétje, a küzdelemben részt vevő szellemi hatalmak rendkívüli ereje és az emberi megátalkodottság döbbenetes mértéke. Az életérzést, amely hasonlóságot lát a világ jelene meg egy őrültekháza között, és amelyet a 21. századi olvasó aligha fog alaptalannak tartani, a Jel apokaliptikus víziói úgy írják le, mint amivel szemben csakugyan a könyvben újra és újra felkínált megtérés az egyetlen értelmes megoldás.”

A Jel szerzője maximálisan hisz abban, hogy Isten győzelme, üdvszerző műve Krisztus önként vállalt megváltó kereszthalálával már megvalósult a világban, s ez az uralom az igaz egyházban tapasztalható a földön, látható módon pedig majd a végső időben valósul meg. Ennek következtében Jézus Krisztus győzelme alapvetően új helyzetet teremt az emberiség számára a történelemben, a Jel pedig „a végkimenetel előzetes ismerete birtokában, e máris biztos, és egykor láthatóvá váló, a világban megnyilvánuló győzelem fényében ábrázolja mindazt, amit ábrázol, a legszörnyebb katasztrófákat is”.

A Jel huszonkét fejezetében mindvégig jelen van a győztes Krisztus, az elején Ő diktálja a hét egyháznak szóló levelet, a végén pedig fehér lovasként, s közben is, „a történések Isten megbízásából az ő kegyelmes hatalmában vannak”. Dér Katalin hangsúlyozza: „E végső győzelem tudatában van alapja a mű vigasztaló, hithűségre, kitartásra buzdító jellegéről beszélni, meg arról, hogy a Jel… Isten és Krisztus szeretetének könyve.”

A tanulmánykötet szerzője szerint a Jel üzenete minden korban érvényes. Egyrészt azért, mert nem szűken vett történelmi eseményt mond el, a mindenkori történelemről, annak lényegéről, a történelmet mozgató erőkről beszél. Másrészt pedig nyelvi eszközeinek egyezményes, a Bibliában egyszer s mindenkorra adott jelentése miatt tökéletesen alkalmas arra, hogy minden kor embere számára érthetővé tegye mindazt, ami vele a világban történik. A Jel nem elégszik meg azzal, hogy vigasztalja és hűségre intse olvasóját, egyúttal megmutatja a gonoszt is, amellyel szemben bizakodásra és kitartásra buzdít. Ábrázolásai, képei azért olyan radikálisak, hogy minden eszközzel sulykolja a megtérés elkerülhetetlenségét, „mint amely egyedül tesz képessé arra, amit semmilyen történelmi, gazdasági, technikai, kulturális felemelkedés nem tud elérni: hogy az ember legyőzze a létét fenyegető gonoszt. Ennek beláttatása a Jel fő célja.”

Dér Katalin arra is figyelmeztet, hogy szemben a Római Birodalom korával, amikor a keresztényeket fizikailag akarták megsemmisíteni, a mai fejlett nyugati világ Krisztust, a kereszténységet szellemileg akarja kiirtani, elhallgattatni, kivenni a világból, a „ne beszéljetek róla” jelszavával. A közvéleményt döntően befolyásoló, a gazdasági háttérhatalom és politikai erők által irányított kommunikációs, kulturális erők úgy tesznek, mintha Krisztus, a kereszténység nem létezne, sőt, soha nem is létezett volna. „Afféle modern damnatio memoriae, feledésre ítélés zajlik. Az emberek tömegméretű, szisztematikus szellemi és értelmi lebutítása, a szellem elsötétítése van napirenden. A gonosz Isten helyett sokféle vallási és evilági pótszert ajánl, más megváltók, megváltások, önmegváltások, új misztikák és mitológiák propagálásától a császári Róma példátlan szórakoztatáskultuszáig. Elsősorban ez kísérti ma a kereszténységet…” – írja a tanulmánykötet szerzője, s több részt is említ a Jel-ből, melyek korunkra is vonatkoztathatók.

Így a Levél az efezusi egyházhoz (2,1-7) szakasz: az Efezushoz hasonló ókori nagyvárosok „a szabadosság, a kicsapongás színterei, virágzik az emberkereskedelem, a prostitúció, a szexuális eltévelyedések, a test és a bűnös szenvedélyek kultusza… Lakossága vegyes…, görögök, rómaiak, zsidók és más keletiek, katonák, vállalkozók, kereskedők, matrózok, kétes egzisztenciák, prostituáltak, kalandorok, bűnözők. Efezus, akár a mai nagyváros, fajok, nyelvek, vallások, kultúrák dzsungele… maga a tömény világiasság…, sokféle kétes szórakozást is nyújt, készségesen szolgálja ki a mágia, a babonák iránti beteges érdeklődést. Pompa, luxus és mámor a testi-lelki nyomorúságok tőszomszédságában.”

A levél a laodiceai egyházhoz (3,14-22) részt elemezve Dér Katalin a morális lepusztulásra figyelmeztet, amely a 20. században olyan sebességre kapcsolt, „amit természetes okokra visszavezetni naivitás”, másrészt az a jellemzője, hogy az értékrend nem egyszerűen megváltozott, meggyengült, hanem önnön ellentétébe fordult. „A Tízparancsolat nemcsak figyelmen kívül marad, hanem szöges ellentétének nyílt és tömegekre ható propagálása folyik, gyakran hivatalos hatalmi segédlettel. Ez profi ámítóra vall, ami, aki ellen a puszta emberi jó szándék, a természetes erkölcsi érzék kevés, radikális megtérésre van szükség, méghozzá most…”

A kötet szerzője hangsúlyozza, hogy Isten nélkül lehetetlen ellenállni a negatív tendenciáknak. Ez a Jelenések könyve egyik fő mondanivalója. Ezért Jézus „nem olyasmit mond, hogy vigyázzatok, közel az ítélet, de ha mostantól jók lesztek, megúszhatjátok. Nem. Másért kell vigyázni. Azért, mert mindez olyan ördögien van kitalálva és álcázva, hogy a vég jelei a nem kellően éber és tudatos keresztényt is garantáltan el fogják tántorítani Istentől.”

A Harc és győzelem a mennyben (12,7-12) részt vizsgálva Dér Katalin rámutat: a mennyből való levettetését követően a sátán célja is megváltozott. Immáron tudja, hogy eredeti célját, hogy Isten helyére lépjen, nem érheti el, „most tehát életeket, lelkeket akar pusztítani, hogy Jézus hívei szenvedjenek, elbizonytalanodjanak, eltántorodjanak és megfogyatkozzanak, így elhallgassanak, minél kevesebben legyenek, minél kevesebben hirdessék az evangéliumot, hogy a többi embernek ne legyen lehetősége hallani őket, megtérni és életre jutni”. A sátánnak levettetése után újrafogalmazott földi célja az, hogy minél több embert ragadjon magával bukásába, „végső helyére, a kárhozatba…, stratégiája pedig elhallgattatni Krisztust hívei személyében. Ezért küzd oly ádázul veresége tudatában is. Elhallgattatni, vagy fizikai kiirtással, vagy… az emberek elcsábításával, megfélemlítésével, szellemi elsötétítésével, lebutításával.”

Dér Katalin arra is kitér, hogy Krisztus közeli eljövetele és a vég, illetve annak késlekedése a történelem során a Jel legégetőbb, az egész mű hitelét befolyásoló kérdésévé nőtte ki magát, a Jel szerzője is ötször utal erre (6;7;10;12;20).

A kötet szerzője azonban figyelmeztet: Jézus Krisztus újbóli eljövetele nem időben rögzített dolog. „Ő és a végidő az örök élet, mindez Isten szuverén akarata szerint jön el, és – paradoxon! – mégsem az embertől függetlenül jön el. Feltételei vannak, elsősorban az evangélium hirdetése minden népnek, és amíg ez nincs meg, addig nem jön, nem jöhet, mert Isten igazságos, kivárja, hogy mindenki halljon Krisztusról, megváltásról, örök életről, és így, valóban szabadon, döntsön.” Mégpedig Isten és a gonosz, jó és rossz, hamis és igaz, végső soron élet vagy halál között.

Dér Katalin értelmezésében ez a Jelenések könyvének minden korban érvényes, legfőbb üzenete.

(Kairosz Kiadó, 2013)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír