Diakónusok szakmai találkozója Vácon

A közel három nap folyamán a témával foglalkozó előadások mellett a szerpapok a szeretetszolgálat gyakorlati megvalósításával  is ismerkedtek – írja beszámolójában Magyar Bertalan. Szituációs gyakorlatokkal, a képzést végző Világi Apostolok Közösségének vezetője, Gulyás Péter segítségével egyaránt volt alkalmuk megtapasztalni a segítségre szoruló, a segítő és a külső szemlélő-megfigyelő szerepét.

Molnár Ferenc kalocsai egyházmegyés diakónus, a RÉV szenvedélybeteg-segítő szolgálat vezetője Diakónus a diakóniában címmel tartott előadást. Elmondta: a II. Vatikáni Zsinat kezdetére – főként a diakonátus gyakorlati igényét felvető Hannes Kramer német erdész és a modern teológia egyik nagyja, Karl Rahner találkozásai nyomán – kikristályosodott, hogy az új diakónusoknak főként a szeretetszolgálatban kellene tevékenykedniük. A 2. világháború utáni ínségben a német Karitász és az állam közösen kezdte el a szociálismunkás-képzést, amelynek törekvései – mint Hannes Kramer és társai felismerték – szinte teljesen megegyeztek Szent Ferenc lelkiségével és az ősegyháznak a diakonátust létrehozó törekvésével. Magyarországon a rendszerváltás óta létező diakonátus jól láthatóan ebbe az irányba fejlődik: kórház-, börtönpasztoráció, karitász, lelki segítés, szenvedélybeteg-gondozás. Míg az áldozópapok „vertikálisan”, ég és föld között „közlekednek” a liturgiában, addig a diakónus „horizontálisan”, a nép közé hordja szét az oltártól Isten ajándékait. Ő az, akit a templomajtón beleselkedő koldus felismer: „Ott az én emberem, abban a díszes ruhában az oltárnál!”

Ugyanakkor, a zsinaton elkezdett teremtő újragondolás még nem fejeződött be – hangsúlyozta Molnár Ferenc –, ami azt jelenti, hogy a mai diakónusoknak maguknak kell megkeresni az útjukat és a helyüket az egyházban. Ez a folyamat, ahogy most látszik, jelentős támogatót kapott Ferenc pápa személyében, aki megválasztása óta nem szűnik a rászorulók segítésének fontosságát hangsúlyozni, és ebben jó példával elöl járni.

A kórházba sokan mennek beteget látogatni, gondozni. Ha a lelkigondozó diakónus, akkor neki a felszenteltségét kell odavinnie különleges ajándékként - ezt már Egri László mondta előadásában. A kézsebész és lelkigondozó, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye diakónusa hangsúlyozta: aki egészségesen, józan megfontolásból, példák és isteni hívás által dönt az ilyen munka mellett, az tudja azt is, hogy ő csak a szolgáló Krisztus ikonja, küldötte, és nem a maga, hanem Isten erejéből végzi a munkáját. Egri László orvosként és lelkigondozóként is azt vallja: nem „betegség” van, hanem „beteg ember.” Jézus az egész embert gyógyította: gyógyításának lényege az istenkapcsolat helyreállítása, ennek szinte csak „mellékterméke” a testi gyógyulás. A sebészorvos-diakónus példákkal illusztrálta, milyen módon lehet egy egyszerű, ám a jelen betegségen már túlmutató kérdéssel felajánlani a betegnek a valódi, a lelki gyógyulást is abból a bajból, ami térben és időben legtöbbször nagyon távol esik az éppen kezelt „betegségtől”. Az együttérzés, a könyörület az első lépés ahhoz, hogy a „betegség” orvoslása helyett az egész embert tudjuk gyógyítani – figyelmeztetett Egri László. – El kell jutnom a bizalomig, hogy már ne taszigáljam, hanem vonzzam Isten felé a beteget. S ha ez a légkör megvan, az már fél gyógyulás  – fejezte be előadását Egri László.

A mi életünkben megháromszorozódott a Föld lakossága, amely jelenleg évi kétszázmillióval növekszik. Felgyorsult a migráció, anyagi jólét és műveltség szerint polarizálódik a civilizáció – húsz év múlva akár robbanhatnak a társadalmi feszültségek. Ezekkel a döbbenetes adatokkal érzékeltette a mai világ változásait Beer Miklós megyéspüspök, majd hozzátette: mi, mai keresztények, ezt a világot kaptuk feladatul. Nem panaszkodnunk kell hát, hanem elindulni a rászorulók felé; „lefordítani” az evangéliumot a mai ember nyelvére, és missziónak tekinteni, hogy megértsék. A diakónusi lelkület és hivatal nem véletlenül a mi korunkban éledt újra: most van rá szükség. Olyan korban élünk, amelyben nagyszerű dolog kereszténynek lenni – fejtette ki Beer Miklós.

Fotó: Bolyky Miklós

Váci Egyházmegye/Magyar Kurír