Diakónusszentelés Veszprémben

A szentelés szertartása során Varga István, a szeminárium rektora kérte a főpásztort, hogy szentelje diakónussá Östör Dániel akolitust.

Homíliáját Márfi Gyula érsek a következő gondolattal kezdte: a diakónusszentelés valójában nem tartozik Egyházunk nagy ünnepei közé, mégis különleges, szép alkalom, hiszen sajátos találkozás a Szentlélekkel, amiben is a szentelendő lelkét megjelöli egy eltörölhetetlen jellel, amely plusz kegyelmeket ad a szolgálathoz. Nagyon fontos tehát, hogy ezután is legyen élő kapcsolata a Szentlélekkel, hiszen Ő erősít meg minket a hitoktatásban, a prédikációkban, a szeretetszolgálatban.

A veszprémi főpásztor a diakónus hivatásának három nagyon fontos küldetését emelte ki: az első, hogy mindig tegyen tanúságot a bűneinkért szenvedett és megigazolásunkért feltámadott Jézusba vetett hitéről; tanításaiban mindig törekedjék arra, hogy választ tudjon adni az embereknek azon kérdéseire, hogy miért vagyunk ezen a világon, hogy ki Isten, és miért Ő a Szentháromság. Beszélni kell a mennyországról is, hiszen mindannyiunk célja, hogy eljussunk oda, ahol a már üdvözült hozzátartozóinkkal dicsőítsük a Szentháromság egy Istent. A harmadik fontos dolog, hogy prófétának is kell lenni, ahol ki kell mondani a fontos, akár kemény dolgokat is, de csakis a szeretet erejével, valamint a Lélek erejével, és buzdítani kell az embereket mindennap. Mindez néha nehéz feladat, amihez kell a Szentlélek kegyelme − hangsúlyozta Márfi érsek.

A szertartás következő részében Östör Dániel ígéretet tett feladata hűséges vállalásáról. Majd a Mindenszentek litániája alatt leborult a földre, és a jelenlévő papokkal, a szentelésre nagy számban érkezett hívekkel és rokonokkal együtt imádkoztak. A szentelési szertartás keretében az érsek a kezét a szentelendő fejére téve mondta el a szentelés legfőbb imádáságát: „Küldd el reája a Szentlelket, kérünk, Istenünk, hogy hétszeres kegyelmi ajándékod által a szolgálat hűséges végzésére erőt nyerjen.”

Végezetül a felszentelt új diakónust beöltöztették liturgikus ruháiba: a stólát a bal válláról a jobb oldalánál megkötötték, és ráadták a dalmatikát. Megkapta szolgálata eszközét, az evangéliumos könyvet. Először az érsek, majd a diakónusok is békecsókot váltottak a felszentelt diakónussal.A szertartás folytatásában már az újonnan felszentelt diakónus volt a főpásztor segítségére a szentmise bemutatásában.

Magyar Kurír