Don Bosco modern válaszokat adott a modern világ szükségleteire

A szalézi oktatási intézmények munkatársai évről évre összegyűlnek, hogy újra rátekintsenek a rendalapító pedagógiai titkaira és foglalkozzanak társadalmi környezetünk lényeges változásaival. Az éves tanácskozásra minden évben összehívják a szalézi család intézményeiben tanítókat, dolgozókat. Idén a Budapesti Történeti Múzeum gótikus terme adta a helyszínét a Don Bosco Szalézi Társasága szervezte 14. pedagógiai konferenciának, amelyen Ábrahám Béla tartományőnök megnyitó beszédében arra kérte a résztvevőket: úgy álljunk a fiatalok elé, hogy értelmezhetőek legyünk, és  átjöjjön, mi motivál bennünket.

Ezúttal a konferencia arra is alkalmat adott, hogy áttekintsék a rend száz éves fennállását ünneplő idei és jövő évi eseményeket. Ábrahám Béla hangsúlyozta: a centenáriumra készülés értelmet, lendületet, útmutatást ad. A száz év ünneplése rend kincse megosztásának lehetőségét jelenti.

Halhatatlanokat és példaképeket találunk, ha történelmünket tanulmányozzuk – mondta a tartományfőnök. Ma különösen példaértékű a munka, templom, fiatalság szeretete – mindezt közvetíti a szalézi mártír, Sándor István élete. Miközben folyik boldoggáavatási eljárása, a szalézi közösség tisztelettel és szeretettel veszi körül emlékét. A tartományfőnök felidézte Ádám László alakját, aki azt közvetíti, ha nincsen remény, akkor is van remény. Továbbá Edelényi Istvánt, az 1956 és 1980 közötti tartományfőnököt, aki minden körülmények között kereste a „kincs” megosztásának lehetőségét.

Ábrahám Béla szerint nem szabad félnünk, hogy van-e történelmünk nagy alakjainak mondanivalója a fiatalok számára, hiszen ha minket megérintenek és vezetnek ezek a példák, akkor ennek továbbadása inspiráló lesz a fiatalok számára is. Elmondta, programok sokasága várja a szalézi családot a jubileumi évben. A januári Don Bosco nap indítja, és arra ösztönzi a helyi közösségeket, hogy saját köreinkben is ünnepeljenek.  Ezt a Terror Házában tartott Sándor István emléknap követi februárban. Majd Don Bosco köztünk címmel Magyarországi körútra viszik Don Bosco ereklyéjét. A nyár eseménye egy ötszáz fős tábor lesz a Balatonon.

A megelőzés célja eljuttatni a krisztusi szabadságra

Megelőzés-e a hitoktatás címmel tartotta Udvardy György püspök, az Országos Hitoktatási Bizottság elnöke a konferencia nyitó előadását. Elsőként a nevelő számára követendő magatartást, viszonyulást vázolta fel, azt érzékeltette mit jelent, ha Jézus a példaképünk a nevelésben. A növendék elé kiálló nevelőnek tudnia kell, szavai, tettei formálják a rá bízottakat. „Nem követnünk kell Krisztust, hanem közösségbe kell lépnünk vele. Az elsőként szerető magatartás kényszere vezessen minket. Ezerszer elmondtam, de elmondom ismét, hátha most megérted” – fogalmazott.

A püspök arról is beszélt, milyen módszerek, tartalmak segíthetik a krisztusi életteljességre eljuttatni a fiatalokat. „Nem kell attól félni, hogy igényesek legyünk a fiatalokkal, amikor lelki gyarapodásukról van szó" – idézte Udvardy György II. János Pál pápát. A nevelésben nem óvni, védeni kell a növendéket, hanem eljuttatni a krisztusi szabadságra, igazságra, és megerősíteni őt, hogy ki tudjon ebben tartani derűs lélekkel. Udvardy arra is figyelmeztetett: használjuk ebben a szentségi élet eszközeit, ezek ugyanis segítik a közösség megszületését és megtartó erőt adnak a cselekvéseinkben.

A pécsi főpásztor szerint fontos alapvető képeket – az Istenről, Jézusról alkotott képünket, ember- és egyházképünket – időről időre átvizsgálni. Adjunk hangsúlyt a dogmatikus oldal mellett az egzisztenciális elköteleződésnek is – mutatott rá a gazdag ifjú és Jézus beszélgetését idézve. Ugyanígy oda kell figyelni az önismeret fejlesztésére, és nemcsak intellektuális, hanem ugyancsak egzisztenciális úton is meghatározni, mit jelent számomra a szeretetvágy és szeretetadás, az igazság keresése, a szabadság-elköteleződés dinamizmusa, a boldogság, a szolgálat, a nagylelkűség. Ezek az alapvető emberi fogalmak meghatározóak a vallási életünkben. Központi kérdésként kell kezelni a fiatalokkal való munkában a szabad döntés kiérlelésére való elvezetést, és a döntési folyamatot újra és újra meg kell alapozni. „Van igazság, és ez megismerhető, éppen ezért lehet véleményünk, de kötelesek vagyunk keresni az igazságot” – fogalmazott.

Hozzuk ki a legjobbat a változásokból

Az iskolák életét meghatározó új jogszabályi környezet eredményezte kihívásokról és kötelezettségekről adott teljes és átfogó képet Barcsák Marianna, a KPSZTI  titkárságvezetője, pedagógiai szakértője. Bemutatta a változást generáló törvényeket és a részleteket szabályozó rendeleteket, az illetékes szerveket és pedagógia színtér meghatározó szereplőit. Tájékoztatott a változások időbeli lefolyásának üteméről. Felhívta a figyelmet az oktatas.hu weboldalra, mely pontos és naprakész információkat nyújt az oktatás, köznevelés minden területéről úgy a pedagógus, oktató, mint a szülő és diák, valamint az intézmények számára. Barcsák Marianna hangsúlyozta, az oktatási intézmények előtt álló változások nem megkerülhetők, ezért törekedni kell arra, hogy a legjobbat hozzuk ki belőlük.

Alig érezhető a felnőtt társadalom felelőssége

Siralmas állapotban van a pedagógiai gyakorlatunk, egyik legnagyobb problémánk, hogy hiányzik világunkból a neveltség – mondta Gombocz János egyetemi tanár, és sorra elemezte a változást elősegítő erőket. Elsőrendűen a család a felelős, mely nagy többségében nem alkalmas a hatékony nevelésre. A másodrendű felelős az iskola, melynek egykor stabil intézményrendszere hanyatlóban van, a mélypont felé tart. Az egyházak nem elég hatékonyak, a bennük lévő pedagógiai potenciált nem tudják elég hatékonyan kifejteni, az elidősödött lelkészi állomány is oka ennek. A média nem vállal pedagógiai feladatot. Az ifjúsági mozgalmak haldoklanak, a rendszerváltás után 33.000-re ment fel a cserkészek száma, ma mindössze hétezer cserkészünk van. Kevés az olyan ember, akit a fiatalok elé lehetne állítani, aki vállalná, hogy idejéből áldoz rájuk. A sportmozgalom rosszul működik,  az élsport mellett a fitnesszel olyan mozgásformákat favorizál, amik nem állítanak lelket nemesítő példákat a fiatalok elé. Az előadó felvázolta kilátástalannak tűnő helyzetben Don Bosco pedagógiája működő erő, hatékony és modern. A rend olyan alapítóból táplálkozhat, aki megértette az új világ új emberének szükségleteit és jó válaszokat adott. 

A nevelés lényegén ez nem változtat, a nevelés ma is kényszerítés arra, amit a nevelő jónak, követendőnek lát. A Don Bosco-i pedagógia ehhez a munkához ad muníciót adni. Az előadó kiemelt néhány alapvető fontosságú elemet: így a központi jelentőségű jelenlét, a gyerekre figyelés, a lelemény, a személyiséget lendíteni tudó pozitív érzelmek hangsúlyozása, az éltre nevelés, a nagyobbak bevonása a nevelési folyamatba – mind mind eszközök a nevelő kezében. „Ha a nevelő azt sugározza a gyerek felé, irányítalak, mert szeretlek, mert emelni akarlak, akkor a csodák napi gyakorlattá válhatnak” – fogalmazott Gombocz János.

Alapmű jelent meg

A konferencián kerekasztal-beszélgetésben mutatták be Don Bosco frissen kiadott, Oratóriumi emlékiratok című  könyvét. Ez az alapmű, mely mind a rendalapító személyét, mind korát, mind pedagógiai szemléletét bemutatja, első ízben jelent meg magyarul. A beszélgetést, amelynek Andrásfalvy András, a könyv fordítója, Ábrahám Béla tartományfőnök, Depaula Flavii, a Don Bosco Kiadó vezetője, Koblencz Attila, a fordítás lektora és Nagy Brigitta, a Don Bosco Kiadó munkatársa voltak a résztvevőei, Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke vezette.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Fotó: Fellner Ákos

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!