A Don-kanyarban meghaltakra emlékeztek Kapuváron

Radó Tamás plébános a szentmise előtt néhány perces vetítést tartott: a frontra vezényelt magyar katonákról, körülményeikről láthattak megrázó képeket a résztvevők.

Dukai Miklós rövid ismertetőjében kiemelte: a doni áttörés a II. világháborúnak a magyarok számára egyik legtöbb áldozatot követelő csatája volt. Elmondta: édesapja is harcolt a Don-kanyarnál, ahol sebesülést szenvedett, és katonai kórházakban gyógyították. A szörnyű körülményekről, a harcokról csak keveset beszélt, beszélhetett családjának.

Muhi, Mohács és a Don-kanyar örökösei is vagyunk – hangzott el a szentmise homíliájában. „A magyar nemzet nagy vesztesége emlékezünk... egy nemzedékeken áthúzódó, rejtett látens fájdalom-fonalat érintünk, ami már nem tudatosul, de ott van a családok lelki mélyrétegeiben... Az elhunytakért imádkoznunk kell. Hetven évvel ezelőtt, 1943. január 12-én, a délutáni óráktól kezdődően a hatalmas orosz offenzíva áttörte a magyarok által védett 200 km-es frontvonalat. Nem volt megfutamodás. Mintegy 90 ezer ember harcolt az első vonalban, gyengén felszerelve és elcsigázottan a fagyos télben. Napokon belül megtörtént a teljes felmorzsolódás. Hős az a katona, aki a parancs teljesítése közben életét veszíti... A hazáért haltak meg... Nem mérlegelhettek történelmi igazságokat... A történészek százezerre becsülik az áldozatok számát. A legtöbben ott, a helyszínen, de sokan később, a fogságokban, a visszavonulásokban, a kórházakban haltak meg... Tették, amit tenniük kellett azon a helyen, és majd Isten aszerint ítéli meg őket, ami jót a történelem korlátai és saját lelkiismeretük alapján az embertelenségben is meg tudtak tenni.”

A szentmise a Himnusz és a Boldogasszony Anyánk eléneklésével ért véget – írta beszámolójában Dukai Miklósné.

Győri Egyházmegye/Magyar Kurír

Kép: Dukai Miklósné