Egy börtönben ülő volt maffiózó tervezte a Vatikán 2018-as karácsonyi bélyegeit

Milánóban, az Opera elnevezésű büntetés-végrehajtási intézetben raboskodik D’Agata, aki a börtönben kezdett rajzolni. Ez a milánói intézmény a legnagyobb Olaszország 225 börtöne között, körülbelül 1200-1300 ember raboskodik falai között. Befogadja a Szentszék kezdeményezéseit, az irgalmasság évében az itt élő rabok készítették az ostyát, amelyet megszentelés után a Szent Péter téren a hívek magukhoz vettek.

A Szentszék november közepén kezdi árusítani a bélyegeket. Az utolsók között az utolsókat Ferenc pápa mindig a szívében hordozza, sokszor nyilatkozott már a helyzetükről: „Akik börtönben vannak, a büntetésüket töltik elkövetett hibájukért. De ne feledjük, hogy a büntetés akkor termékeny, ha a látóhatárában ott van a remény, különben csak egy önmagába zárt világ, a kínzás eszköze, amely nem termékeny.”

A L’Osservatore Romanóban megjelent tanúságtételében D’Agata így vall: „Bevallom, gyerekkoromban, ha elém került egy fehér lap, azonnal elkezdtem rajzolni. Persze csak firkák voltak, de nagyon szerettem csinálni, mert azokon a lapokon formát adtam az érzelmeimnek, vagy még inkább az álmaimnak. Aztán másképp akarta a sors, amelyet talán elkerülhettem volna, ha nagyobb belső erő van bennem vagy tanultabb vagyok, vagyis jobban adottak a feltételek, hogy megértsem, a rossz döntések nem kifizetődőek, sőt, megfizet értük az ember. Akkor tehát abbahagytam a firkálgatást, nem adtam többé színt az álmaimnak. Szinte negyed évszázada pedig be vagyok zárva egy olyan helyre, ahol az élet nélkülözi a színeket. Legalábbis így volt néhány évvel ezelőttig. Akkor a börtönigazgatóság megengedte egy szűk csoportnak, hogy részt vegyenek egy rajztanfolyamon, és visszatért az ihletem, visszatértek a készségeim.”

Mauro Olivieri, a Vatikáni Filatéliai és Numizmatikai Hivatal igazgatója elmondta: „Marcello D’Agatára bízni a karácsonyi bélyeget a remény, a bizalom, a hit jele a felebarátunk és az iránt, hogy képes megérteni a rosszat, amit tett, és képes újrakezdeni. Az utolsók között az utolsók azok, akik Jézus tanítása szerint még nagyobb figyelmet érdemelnek.”

„A rajztól csak néhány lépés vezetett a festészetig, a festés azonnal nagy lelkesedéssel töltött el, és egyben a személyes növekedés útjára ösztönzött. A művészet szeretete, még ha tudom, hogy későn éledt is fel bennem, felébresztette egy ismeretlen részemet, amelyet addig eltakart az a sötétség, amely elrabolta az életemet” – vallotta D’Agata.

Forrás és fotó: Avvenire; Agensir

Magyar Kurír
(tzs)