Egy fiatal nő, akit remeteéletre hívott az Úr

„Jó okunk van örvendezni – mondta Kevin C. Rhoades püspök a fogadalomtételi szentmise homíliájában –, hiszen Mary lesz egyházmegyénk első fogadalmas remetéje. Élete új szakaszában valamiképpen elszakad a világtól, hogy jobban tudjon egyesülni az Úr Jézussal.”

A remete – definíció szerint – a világtól elvonulva, csendben, imádkozva, böjtölve tölti napjait. Nyilvános fogadalmat tesz az evangéliumi tanácsokra – szegénység, tisztaság, engedelmesség –, és a helyi püspök által jóváhagyott szabályzat szerint él. Kloska fogadalma és szabályzata alapján a „keresztre feszített szeretet” remetéje, azaz „életterve” középpontjában a keresztre feszített Krisztus áll – írja az Integrated Catholic Life. 

Mary Kloska szülei tizenhárom gyermeke közül a kilencedik. 1999-ben bölcsész- és teológusdiplomát szerzett a Notre Dame Egyetemen, majd öt hónapon át remeteségben kereste élethivatását. „Jézus a kicsinység, a jegyesi szeretet és a kereszt lelkiségére hívott” – mondta. A következő években – mint fogalmazott – „zarándok remeteként” élt, hol missziós tevékenységben, hol remetei magányban. Több helyen végzett missziós munkát: Szibériában, a Fülöp-szigetek nyomortelepein, Tanzániában és Dél-Afrikában az árvák között. Legfontosabb tevékenysége azonban már akkor is az imádság volt: napi szentségimádás, olykor akár hét-nyolc órán át.        

2011 tavaszán Kloska úgy érezte, Isten arra hívja, hogy „valahogy még mélyebben temetkezzék az egyházba.” „Jézus világosan megmutatta, hogy a szenvedőket azzal érhetem el és szolgálhatom leghatékonyabban, ha még többet, még elmélyültebben imádkozom, és kevesebb gyakorlati missziós tevékenységet végzek.” A püspöktől kért és kapott útmutatást hivatásával kapcsolatban.

Augusztusi fogadalomtétele óta Mary Kloska napjai szentmisével és szentségimádással kezdődnek; déltől 3-ig ugyancsak szentségimádást végez. Az imádságon kívül fennmaradó időnek egy részét teljes szilenciumban, elvonultan tölti, de a püspök iránymutatása alapján dolgozhat is, ami kétkezi munkát, nyelvtanulást, rászorulókon való segítést, nagyon korlátozott időtartamú, lelki tartalmú levelezést, időnként lelki témájú előadások tartását is jelentheti.

A remetenő nem visel szerzetesi habitust; ruházata egyszerű. Rövid látogatásokra lehetősége van, de társas összejövetelekre nem jár. Szülei házában lakik, az imádságos magány óráit pedig – amikor nem a templomban imádkozik – a kertben álló apró, fűtetlen remetelakban tölti. Amikor viszont találkozik valakivel, élénken, szellemesen beszélget, szívesen meghallgat bárkit, és sokat mosolyog. Ha családtagokkal találkozik – köztük tizenkét testvérének több mint ötven gyermekével –, egy-két gyerek mindig ott ül az ölében. 

„Minél közelebb kerültem Jézushoz, annál távolabb került tőlem az egyetemi élet... az egész csak árnyék lett, ami az Ő arcát, az Ő hangját, az Eucharisztiából szüntelenül hívogató szeretetét veszi körül. Így lett az életem annak keresése, 'akit szeret a lelkem.' Napi hét órát töltöttem imádásában. Azt mondhatják, időpazarlás ennyit imádkozni. Pedig ennyi idő kellett, hogy elkezdhesse szívembe önteni szeretetét, ami túlnövi e világ szeretetfogalmát, s ami képes elviselni a szenvedést, sőt a halált is. Azt akarta, hogy ezt a szeretetet osszam meg az emberekkel.”    

Magyar Kurír (mk)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!