Egyetlen gesztus, amely többet ér sok szónál

„Csörgött a telefon, felvettem, megkérdeztem ki az. <Ferenc pápa vagyok.> Az első pillanatban szóhoz sem jutottam a meglepetéstől. Elmondta, hogy közös barátunk, Miguel atya eljuttatta neki a könyvemet, és meg akarta köszönni. Azt feleltem, hogy nagy megtiszteltetés számomra, először is, hogy megkapta a könyvemet, aztán pedig hogy felhív telefonon. Mire ő: <Szerintem ez csak egyszerűen jólneveltség. Megajándékoztál a könyveddel, és én megköszönöm.>

Nagyon természetes dolog két ember között, hogy az egyik megajándékozza a másikat, az pedig megköszöni. Viszont úgy kapcsolatba lépni a másikkal, hogy a másik mellé helyezzük magunkat, és nem a másik fölé, nem ugyanennyire természetes és általános. Ő a pápa, Péter utóda, én meg egy egyszerű vidéki pap vagyok. Jó nagy távolság van közöttünk, és ő a maga egyszerűségével megrövidítette ezt a távolságot. Ez testvérivé is teszi a kapcsolatot.

Ez a spontaneitás az Egyháznak is tanít valamit. A nem várt, spontán gesztus kifejezi, hogy olyan főpásztorról van szó, aki valóban a népet szolgálja, köztünk jár. A múlt vasárnapi evangéliumi részletben szerepelt ez a bensőséges kapcsolat a pásztor és nyája között: meghallgatják egymást, felismerik egymást hangjukról. Azaz hallani ezt a hangot telefonon keresztül jót tesz az embernek, érezni lehet belőle, hogy a pásztor közel van hozzánk. Nekem, mint papnak és lelkipásztornak bátorítás is, hogy ilyen egyszerűen legyek az emberek között.

A pápa magatartása kifejezi, hogy szavai –  <minden ember felé közelednünk kell> – nem csupán beszéd, ideológia, hanem életfelfogás, amely spontán gesztusokban fejeződik ki, például segíteni annak, aki mellettünk van. És ez megérinti az emberek szívét. A rádióban is – teszi hozzá az atya – a kommunikáció a beszélt nyelven történik, szavakkal, de olykor egyetlen gesztus többet mond sok szónál. 

A könyv, amelyet Pulchinotta atya a Szentatyának küldött, José Gabriel Brochero argentin papról szól, akit hamarosan boldoggá avatnak. Olyan valaki ő, akinek életét Ferenc pápa biztosan ismeri. Nagyon kedves az argentin nép számára, élete során rendkívül közel állt az emberekhez. Az argentin papság és Egyház számára példaértékű személy: azt a lelkipásztort személyesíti meg, aki mindent odaad a nyájáért, egészen a halálig. Ez a pap úgy halt meg, hogy megfertőzte őt egy leprás beteg, akit meglátogatott. Bár mondták neki, hogy tartsa távol magát ezektől a betegektől éppen a fertőzésveszély miatt, ő – azért, hogy ne veszítse el a közösséget ezekkel az emberekkel – tudatosan vállalta a fertőzés kockázatát. És ebben a betegségben halt meg. Különösen szép, hogy egy argentin egyházfő pápasága idején fogják boldoggá avatni” – olvasható a Radio Vaticana honlapján.

Magyar Kurír

(lt)