Az egyházzene rajongói kincseket találhatnak a YouTube-on

Az egyházi ének, a gregorián, a liturgikus zene rajongói követik a Callixtus nevű YouTube-csatornát, ahol a nyugati és a keleti kereszténység hagyománya egyaránt jelen van. Az oldal a középkori musica sacra látványos gyűjteménye; 18 885 feliratkozójuk van, és eddig mintegy 12 milliószor tekintették meg valamelyik videójukat.

2008. decemberi indulásuk óta már több száz felvételt osztottak meg. Céljuk nem a pénzkeresés – a YouTube-csatorna nem termel számukra bevételt –, hanem az egyházi ének és előadóinak megismertetése.

Hatodik századi római Kyrie eleison egy karácsonyi szentmiséből

Az egyházzene legszorosabb értelemben véve liturgikus zene: a liturgia saját szerkezetéből kifejlődött, azzal összhangban álló, elsősorban tisztán vokális zene, melyet a liturgia szerves részének tekintenek.

Az egyház hagyománya, az egyházatyák tanítása, a pápák nyilatkozatai, az egyházi rendelkezések és X. Piusz 1903-as Tra le solicitudini zenei motu propriója három követelményt határoz meg az egyházzene ismertető jegyeként:

– legyen szent (a liturgia tartalmával és formájával összhangban álló, a világias hangvételt elkerülő);

– legyen egyetemes (objektív jellegű, Isten igéjének és a liturgia üzenetének hordozására alkalmas, s nem egy egyén vagy csoport vallási élményének kifejezésében kimerülő);

– legyen művészileg értékes (akár egyszerűbb, akár komplikáltabb művészi formákat használ).

„Adoramus crucem tuam”  – a Kereszt imádásának dallamai

„Ezt az eszményt legtökéletesebben a gregorián ének hordozza, melyet épp ezért a római egyház (más zenék létjogosultságát nem tagadva) egészen sajátjának tekint, liturgiájában első helyre tesz, s minden más szent zene számára mintának állít – írja a Magyar katolikus lexikon. – Ugyanilyen helyet foglalnak el a keleti egyházakban hagyományos liturgikus zenéik (bizánci, pravoszláv, örmény stb. liturgikus ének).”

Forrás és fotó: Aleteia.org; Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír
(vn)