Elballagtak a karácsfalvai diákok

A líceum tizedik, jubileumi tanévzáró ünnepségére a helyi görögkatolikus templomban került sor. Az ünnepi Szent Liturgiát a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye áldozópapjai vezették.

Demkó Ferenc, az egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének esperese János evangéliumának szavait tolmácsolta, majd emlékeztette a végzősöket arra, hogy valóban eljött valaminek a vége, a búcsúzás percei következnek, ahogy Jézus Krisztus életében is eljött az a pillanat, amikor el kellett válnia tanítványaitól. Az esperes hangsúlyozta: fontos, hogy a számadás pillanatában bátran kiállhasson az ember, s úgy mehessen el, hogy mindent megtett, amit megtehetett egy-egy próbatétel alkalmával. Végezetül reményét fejezte ki, hogy a diákok olyan dolgokra leltek a líceumi évek alatt, amelyek segítik majd őket az életben, s a tanárok, nevelők, lelki vezetők odaadó munkájának köszönhetően mindig látni fogják, hogy soha nincsenek egyedül, mert Isten, aki a halálban sem hagyta el az ő egyszülött fiát, mindig velük és bennük lesz.

Nagy Ignác, Magyarország beregszászi konzulja köszöntőjében elmondta, a sztojkás diákok tanulmányaikkal, szorgalmukkal, kitartásukkal bizonyságot tettek anyanyelvük iránti szeretetükről és közös történelmünkhöz, hagyományainkhoz való ragaszkodásukról, s reményei szerint a jövőben is hasonlóan cselekszenek. A konzul rámutatott: a sikerért, tudásért mindig meg kell dolgozni. Tanáraikat, nevelőiket állította példaként a végzősök elé, akik a kárpátaljai magyar közösség felemelkedését szolgálják.

Tóth Jenő, a líceum vezetője arra hívta fel a búcsúzók figyelmét, hogy az tud csak igazán hiányozni az embernek, ami egyszer az „övé” volt. Sikereket kívánt a diákoknak, s azt kérte, soha ne feledkezzenek meg sztojkás múltjukról, vallásukról, s legfőképpen a becsületről.

Pősze Roland, a líceum lelki igazgatója II. János Pál pápa gondolatát idézte: „Isten azért adja az árnyékot, hogy jobban észrevegyük a fényt”. Bár nyilván sokszor „találkoztak” a diákok árnyékokkal líceumi éveik során – mondta Pősze Roland – észre kell venniük, hogy az a saját javukat szolgálta, s segítette őket, hogy meglássák a fényt, amelyet Krisztus mindenki számára megalkot. S ha a jövőben a diákok úgy látnák, hogy ez az árnyék követi őket, törekedjenek mindig a fény keresésére.

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács. Igyekezz úgy érezni, gondolkodni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás. Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” – idézte Weöres Sándor szavaira Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnök asszonya, majd reményét fejezte ki, hogy a végzősökben megvan ez a bizonyos létra, amely segíti a továbbhaladásukat.

Varju Zoltán Zsigmond, a ballagók osztályfőnöke Michelangelóra utalt, aki azt mondta, ő csak leütögette a márványtömbökről a felesleget, hogy a bennük lévő, tökéletes dolog felszínre kerülhessen. Az osztályfőnök szerint a líceum tanárai és nevelői is azon munkálkodtak, hogy diákjaik megszabaduljanak a felesleges dolgoktól és kibontakozhasson belőlük az az ifjú ember, akire méltán büszkék lehetnek hozzátartozóik és a líceum.

A tanévzárón a bizonyítványokon mellett átadtak okleveleket és ösztöndíjakat is. Az év diákjai Buda József és Csopák Alexandra lettek. Példás tanulmányi eredményükért Bodnár Barbara, Rácz András és Kész Ákos vehették át a Sztojka-ösztöndíjat, míg a társadalmi életben való aktív tevékenységéért két diák, Taraczközi Karolina és Gajdos Adrienn Babits-díjban részesült.

Magyar Kurír