Élet a Nap fényével – A 100 éve született Prokop Péter művészete

Hosszú élete során rengeteg képet alkotott: festett freskókat, táblaképeket, sőt még díszleteket is tervezett egy Hollywoodban készült Michelangelo-filmhez, 1962-ben.

Amikor még a Papnövelde utcai Központi Papnevelő Intézetben volt az Új Ember szerkesztősége, naponta láthattunk festményeket Prokop Pétertől: a hosszú folyosókon kisebb-nagyobb képek sorakoznak egymás mellett. Lelkipásztori tevékenysége mellett, amikor csak ideje engedte, alkotott; közel tízezer képet hagyott ránk. A legtöbb művész, aki az egyháznak és a bibliai témáknak szentelte munkásságát, általában megmaradt a realizmus biztos talaján. Persze sokszor festettek remekműveket, mint például Muzsinszki Nagy Endre, akiről nemrég írtunk – egy csodaszép album is megjelent róla –, de általában nem mertek vagy nem akartak eltérni a hagyományos stílustól. Nem így Prokop Péter, aki szívesen „kirándult más tájakra” a képzőművészet kifejezési formáinak birodalmában, s kísérletező kedve folytán meg is maradt ott. Figurális absztrakció, nagyfokú expresszív erő sugárzik munkáiból. Életerőtől duzzadó alakjait stilizálta, átlényegítette, gazdag színvilágával festményeit dekoratívvá tette. Erről tanúskodik egyik táblaképe is, amely a kalocsai Astriceum Érseki Múzeumban rendezett állandó kiállításon látható. Ábrahám a magasba emeli hatalmas tőrét, hogy feláldozza fiát, de az angyal egy lendületes mozdulattal megakadályozza tettét. A kép ma is szokatlan lehet a templomba járó hívő katolikus közönségnek. Prokop Péter azonban a maga avantgárd festői eszközeivel bátran szólítja meg a 20. század emberét.

Fogalmazhatnánk úgy is, hogy haladt a korral, s egyáltalán nem elszigetelten dolgozott. Képein megfigyelhetjük kedvenc mestere, Aba-Novák Vilmos hatását – nemcsak dekorativitását, hanem a monumentalitásra való hajlandóságát is átvette. Kmetty János és Kontuly Béla szintén hatott a pap festő művészetére. Sokra becsülte a Bauhaus egykori tanárának, Paul Kleenek a munkásságát is, aki Pedagógiai vázlatkönyv című tankönyvében fejtette ki a modern művészettel kapcsolatos felfogását. Prokop Péter új megvilágításba helyezte a Mária- és Kisjézus-ábrázolásokat, az angyali üdvözletet. A régi, ikonszerű képtípust lazább festőiséggel, könnyedebb, modernebb látásmódban közvetítette munkássága során.

Prokop Péter rajzkészségét már korán, gyerekkorában felfedezték tanárai. Gimnáziumi évei alatt rajztanára, Horváth Géza mellett képezte magát. Ő támogatta a Képzőművészeti Főiskolán való továbbtanulását is. A gimnázium utolsó két osztályát már szeminaristaként fejezte be. Érettségi után a hittudományi főiskolai karon tanult öt évig. 1937-ben a kalocsai római katolikus papképző intézet növendéke volt. 1942-ben szentelték a Kalocsai Főegyházmegye papjává. 1945 és 1948 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult.

Életében 1956 jelentette az igazi fordulópontot. Ekkor Rómába ment, és az ottani Képzőművészeti Akadémián fejezte a be festészeti tanulmányait.

Amikor 2005-ben Rómában jártunk, a Szent István-zarándokházban volt a szállásunk. Körben a falakon, a folyosókon, a lépcső mellett mindenütt Prokop Péter képeivel találkozhattunk. Ebben a házban lakott, a legfelső emeleten volt a lakása és a műterme a főiskolai évek után. Nemcsak Rómában és Magyarországon, hanem a világ számos más helyén is sok négyzetméternyi freskót festett. Többek között Fatimában is dolgozott, ahol elkészítette az ottani Szent István-kápolna színes üvegablakait, tizenhárom magyar szenttel. 1993-ban újabb alkotással, a kápolna szentélyének és hajójának mennyezetét díszítő mozaikokkal egészítette ki fatimai alkotásait.

Élete során vallotta: a festő fő témája a szín. „A színek ugyanis velünk születnek.” Az élet az utcán a Nap fényével teljes. Rómában élvezte a szabadságot; „Koloncok nélkül élhettem a szépnek” – írta. Ott, az Örök Városban fedezte fel a fényt, s színei ettől átalakultak, megérlelődtek.

Prokop Péter Rómában is megőrizte a magyarságát, sohasem szakította meg kapcsolatát a hazájával. A rendszerváltás után Budapest és Róma között osztotta meg az életét, 1999-ben pedig hazaköltözött Magyarországra. Alkotásainak nagy részét szülőföldjének ajándékozta.

Fotó: Lambert Attila

Mészáros Ákos/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2019. január 20-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.