Elhallgatott válság – Nemzetközi konferencia a keresztényüldözésről Budapesten

A rendezvényen többek között felszólalt Orbán Viktor miniszterelnök, Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, valamint több közel-keleti egyházi vezető.

A konferencia első napján Veres András püspök köszöntőbeszédében a keresztényüldözés tényét a hit szempontjából közelítette meg.

* * *

Veres András püspök beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak (Jn 15,20).

Tisztelt Konferencia!

A keresztény ember számára ismerősen hangzanak Jézus ezen szavai. Éppen ezért az üldözött keresztényt nem érik pánikszerűen azok a jelenségek, amelyek újra és újra keresztény méltóságukban, indentitásukban és létükben sértik őket. Jézus nyugalomra intette követőit abban az esetben, ha mindezek bekövetkeznek. Sőt, még ennél is tovább ment, amikor azt mondta övéinek: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam (Mt 5,10–11). Sokak számára nehezen érthető vagy elfogadható szavak ezek. Pedig ez a jézusi bátorítás adott erőt minden kor keresztény vértanúinak az üldöztetések és a megpróbáltatások idején.

Hiszem, hogy nincs ez másképpen ma sem. Sok üldözött keresztény merít erőt ma is Jézus szavaiból. Mégis döbbenettel halljuk naponta a híreket, hogy pusztán keresztény voltuk miatt milyen sokan szenvednek üldözést, sőt vannak, akik életükkel fizetnek a Krisztushoz tartozásukért. Néró és a keresztényüldöző római császárok óta egészen napjainkig semmit sem tanultak a politikai élet egyes hatalmasságai. Pedig, ha más nem, legalább a kétezer éves tapasztalat meggyőzhetné őket Tertulliánus felismerésének igazságáról: A vértanúk vére – a keresztények magvetése. Vagyis, az üldözés nem gyengíti, hanem még erősebbé teszi Krisztus Egyházát. Szent II. János Pál pápa írta a Tertio millennio adveniente című apostoli levelében: a második évezred végén az Egyház újra a vértanúk Egyháza lett. Ezért reméljük, a jelenlegi üldözés is Közel-Keleten, Afrikában, Európában, illetve szerte a világban, végső soron most is az Egyház erősödését fogja eredményezni.

Mi, magyarok, itt a Kárpát-medencében különösen együtt tudunk érezni üldözött keresztény testvéreinkkel. A tatár invázió, majd a török megszállás, végül a szovjet elnyomás háromszor is szinte a teljes megsemmisülésig próbára tette keresztény létünket. Saját tapasztalatból is ismerjük még azt a gátlástalan gyűlöletet, amely a keresztény hit teljes megsemmisítését tűzte ki célul. Ezért is tudunk nemcsak együtt érezni, hanem az együtt szenvedés, a compassio érzése is átjárja a szívünket, amikor hallunk a híradásokból közel-keleti keresztény testvéreink véres üldözésének egy-egy újabb megnyilvánulásáról.

De azért is ébred szívünkben a compassio, az együtt szenvedés érzése üldözött testvéreink iránt, mert félelemmel töltenek el bennünket az Európában megjelent keresztényellenesség megnyilvánulásai. Nemcsak a nyíltan vallási indíttatású esetekre gondolok, mint a Franciaországban megölt papra, vagy az Allah nevében elkövetett késelésre és különböző terrorcselekedetekre, hanem azokra a keresztény hitet kigúnyoló jelenségekre is, amelyek már jó néhány éve terjednek Európa-szerte. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy bizony a történelem folyamán eddig minden véres üldözés valahogy hasonló módon kezdődött el. Most még csak tiltják a feszület, a vallási szimbólumok elhelyezését vagy viselését; esetleg gúnyt űznek a szent dolgokból és vallási érzésekből; vagy éppenséggel a magát függetlennek tartó média összehangoltan, teljes letámadást indít azok ellen, akik hitük igazságait és vallási értékrendjüket tanítva az övéktől eltérő véleményt képviselnek. De előbb-utóbb ez a magatartás a véres gyűlölet formáját öltheti! Szavakban már most is megvalósulóban van. A keresztényellenesség durva megnyilvánulásai ezek, s nem egy távoli országban, hanem itt, ma, nálunk, a XXI. század Magyarországán is megtörténik a demokrácia és a véleményszabadság égisze alatt. Sajnos, mindegyik általam felsorolt jelenségre több esetet is tudnánk felsorolni.

Ezért is értjük és érezzük a Közel-Keleten üldözött keresztény testvéreink félelmeit és szenvedéseit jobban, mint esetleg valamely nyugat-európai ország keresztényei. Ugyanakkor ámulatba is ejt bennünket az ő hősiességük, és lelkiismeret-vizsgálatra késztet bennünket az ő helytállásuk. Sorsukat látva kikerülhetetlenül válaszadásra sürget bennünket a kérdés: Vajon mi mennyire állunk készen arra, hogy hitünkért szenvedjünk, vagy ha kell, akár az életünket is adjuk érte?

Őszinte tisztelet és elismerés mindazoknak, akik ezt a konferenciát létrehívták. Érzékenyítő hatása lehet az egész társadalom felé – reméljük, nem csak Magyarországon –, hogy minél többen odafigyeljenek napjaink e súlyos problémájára, a megvalósult keresztényüldözésre és az egyre mélyülő kereszténygyűlöletre. Kívánom, hogy hassa át e konferencia munkáját az őszinte felelősség, a kölcsönös tisztelet és a krisztusi szeretet! Isten áldása legyen a munkánkon!

* * *

Az MKPK elnökének szavai után John Oluwafemi Oni, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán a magyar kormány ösztöndíjasaként tanuló nigériai keresztény fiatal tanúságtétele hangzott el. Elmondta, a multikulturális Nigériában a viszonylagos béke 2009 után bomlott fel végzetesen, az Iszlám Állam hatására egyre erősödő nyugatellenes, dzsihadista Boko Haram kegyetlenkedései miatt 2,3 millió nigériai kereszténynek kellett elhagynia otthonát. Tízezreket öltek meg. 2014-ben 276 gyermeket raboltak el egy faluból, azóta sem találták meg őket. Az öngyilkos merénylők miatti félelem oda vezetett, hogy például az egykor öntudatos nigériai keresztények templomai az ország függetlenségének napján (október 1.), a hagyományosan igen jelentős ünnepen üresen maradtak, mert a hívők veszélyben érezték az életüket. A hazánkban tanuló nigériai egyetemista megköszönte a magyar kormány segítségét.

Idén szeptemberben nigériai, egyiptomi, iraki, izraeli, szíriai, libanoni keresztény egyetemisták (összesen nyolcvanan) kezdhették meg tanulmányaikat magyarországi egyetemeken a kormány ösztöndíjprogramjának keretében.

A konferencia következő felszólalója Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke volt. Felhívta a figyelmet Magyarország Alaptörvényének kezdőszavaira – „Isten, áldd meg a magyart” –, s ezáltal arra, hogy amikor a magyar kormány az üldözött keresztényeket segíti, velük közösséget vállal, az Alaptörvény szellemében teszi ezt. Rámutatott arra is, hogy a kereszténység lényegéhez tartozik a tanúságtétel, s ennek súlyos következménye lehet a vértanúság. Pál apostol nyomán a református püspök hangsúlyozta, ha van együttérzés (compassio, szümpateia) üldözött testvéreinkkel, akkor gyakorolnunk kell velük kapcsolatban a szümmartíriát (közösség a tanúságtételben) is, ezt pedig a Szentírás szerint a Szentlélek munkálja bennünk. „Imádkozzunk a hatalmasokért, a népek vezetőiért, hogy békésebb időket élhessünk, és cselekedjünk másokért, a szenvedőket segítve!” – mondta Szabó István az Ora et labora bencés elvére és az Orando et laborando református erényére hivatkozva.

A következő tanúságtevő Husam Banno iraki ösztöndíjas volt. Elmondta, hogy a legnagyobb iraki keresztény városból, Karakosból származik, de Bagdadban született, és ott nem vehetett fel keresztény nevet. Iskoláskorában késsel fenyegették, hogy térjen muszlim hitre, egyik tanára mentette meg. Később a moszuli egyetemre járt, az odavezető buszúton számtalanszor kapott bombatalálatot a helyi járat, mégis mindig megmenekült. – Az Úr és a Szűzanya mindennap velünk volt – mondta.

2014-ben az Iszlám Állam támadásai miatt a családjának menekülnie kellett Karakosból, és csak három év múlva térhettek vissza, porig égett otthonukhoz. Azóta elkezdődött a város újjáépítése.

A konferencia következő előadója Orbán Viktor miniszterelnök volt, aki elmondta: a közel-keleti és afrikai egyházi vezetőket meghallgatva, az ő tanácsukra, kérésükre a magyar kormány arra törekszik, hogy a szír, az iraki és a nigériai keresztények minél előbb visszatérhessenek arra a földre, ahol őseik is laktak. A nemzetközi téren pedig a döntéshozókat „ki kell szabadítanunk az emberjogi szómágia és a politikai korrektség béklyóiból” – hangsúlyozta a miniszterelnök, sorolva a vallásokkal és a vallásszabadsággal foglalkozó kutatóintézetek által egyöntetűen alátámasztott tényeket, amelyek szerint a vallások közül jelenleg a kereszténységet éri a legnagyobb üldözés a világban: száznyolc országban összesen mintegy 215 millió embert érint.

Magyarország stabil ország, ezért abban a helyzetben vagyunk, hogy szót emelhetünk az üldözöttekért, és segíthetjük őket oly módon, hogy közvetlenül az üldözött egyházakhoz juttatjuk el az erőforrásokat – hangsúlyozta Orbán Viktor.

A miniszterelnök köszöntőszavai után Shari Makar kopt keresztény műszaki egyetemista beszélt hazánkban megkezdett tanulmányairól, és méltatta országunk inspiratív kultúráját.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a konferencia házigazdája a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára utalva felhívta a figyelmet arra, hogy itt van az ideje a keresztények összefogásának. – Mutassuk fel az egységben rejlő hitelességet, dolgozzunk együtt az emberi közösség javára – hangoztatta.

A plenáris ülésen közel-keleti püspökök ismertették a helyi egyházak életét, és felszólították a nemzetközi közösséget az azonnali cselekvésre az üldözött keresztények érdekében. Basan Matti Warda, aki Raphael I. Sakót, a Babiloni Káld Katolikus Egyház pátriárkáját képviselte, II. Efrém Ignác, az Antiochiai Szír Ortodox Egyház pátriárkája, valamint III. József Ignác Júnán, az Antiochiai Szír Katolikus Egyház pátriárkája szólalt fel a konferencián.

Felolvasták Christoph Schönborn bíboros üzenetét, előadást tartott Hilarion volokolamszki metropolita, az Orosz Ortodox Egyház külügyi osztályának vezetője, Jan Figel, az Európai Unió vallásszabadságért felelős különleges megbízottja, valamint Hölvényi György, az Európai Néppárt vallásközi párbeszéddel foglalkozó munkacsoportjának európai parlamenti társelnöke.

Hölvényi György arról beszélt, nehéz megértetni az európai parlamenterek jelentős részével, hogy amikor a keresztényüldözésről szólunk, nem másokkal szemben emeljük ki keresztény testvéreinket. Az EU jelenlegi politikusai nem igazán értik meg, hogy az üldözött egyházak vezetői azt közvetítik felénk, hogy a rájuk bízott hívek őseik földjén szeretnének élni, ott, ahol megkeresztelték őket.

Le kell rázni magunkról az érdektelenséget, hiszen a Közel-Keleten egyenesen a kereszténység bölcsőjét érintő katasztrófa fenyeget – figyelmeztetett Hölvényi György.

A keresztényüldözésről szóló kétnapos nemzetközi konferencián bemutatták a Migrációkutató Intézet éves jelentését, majd szekcióülésekkel folytatódott a tanácskozás.

Fotó: Illyés Tibor/MTI; Botár Gergely/Kormány.hu

Körössy László/Magyar Kurír